Koronavírus ide vagy oda, a szokásosnál is jobban elkapott az érzés, hogy kettőt pislogtam és hó vége van... sőt, már bőszen araszolunk április közepe felé.
Beszerzések terén nagyon lightos hónapot zártam, egy könyvet rendeltem elő, amiért a kedves merészkedett be a városba, mégiscsak Zafónról van szó:
Ők pedig az olvasások:
Ez még annyira nem is rossz eredmény - azért jegyzem ezt meg, mert belekezdtem Katherine Mansfield naplóiba-leveleibe és a mostani tempómmal elég sokáig ki fog tartani a 760 oldalával -, bár egy kivételével vékony és/vagy könnyen olvasható darabokat választottam.
No, nem az Amatkára gondolok, az életem legfurább olvasmányai közé tartozik; a Gun Love-ról és az Angyalok pokláról már írtam is. A Vándorünnep hirtelen felbuzdulásból jött újraolvasás volt, Sweterlitsch elidegenítő cyberpunkja után kellett egy otthonos történet egy mondhatni letűnt világról, de annyira máshol járt az eszem, hogy átfolyt rajtam az egész és fújhattam a megnyugtató hatását.
A többiek márciusa:
