Hányingert kaptam a hülye csíkoktól, ez ezüst alkatrészektől és a nyavalyás csillagoktól. Négy napig olvastam ezt a könyvet, ma délután fejeztem be, és egyre dühösebb vagyok. Magamra és a könyvre.
Minden előrejelzés szerint imádnom kellett volna ezt a történetet, mert odavagyok a misztikus hangulatért, a titokzatosságért - de ezek nekem mind hiányoztak. Ez egy nagy semmi, egy üres porondon díszelgő, fekete selyemből készült cilinder. A színpad üres, a nézők elmentek, a székek között szétszórt pattogatott kukorica, összegyűrt papírpoharak, állott levegő a sátorban. A bársonyhuzatú székek kopottak, a sátor ponyvája toldozott-foldozott, a hatalmas oroszlán fogatlan vénség. Amíg vakítanak a fényszórók és ámul a nép, nem látszik a talmi ragyogás. Addig igazinak tűnik.
Ez a könyv (nekem) nem más, mint szép képek egymás mellé rakosgatott sora. Kicsit a Vándorsólyom kisasszony gyermekeire emlékeztet, ami tényleg fényképekhez íródott, de annál jobb egy fokkal. Erin Morgenstern nagyon szépen el tud képzelni dolgokat, gondosan megkomponált ruhákat, milyen árnyalatú fehér selyemből van és pontosan milyen rafinált fekete csipke díszíti, milyen érdekes, bizarr tárgyak vannak a szobában és a fekete-fehér csíkos sátrakban milyen illúziókkal etetik a közönséget. Értem én a szereplőket, a motivációikat, szépen össze is van minden szál kötve, de csak szépen felöltöztetett marionettbábuk. Mindez nagyon jól működik képeken, lehet, hogy filmen is fog, de egy regényhez kevés. Hiányzik a varázs, ami élővé teszi a történetet. Még csak nem is hangulatos, legalábbis nekem nem.
Száz oldal után már gyanús volt, hogy nem fogjuk egymást szeretni, és hiába mondtam azt korábban, hogy ami nem tetszik, félhebagyom, azonban az Éjszakai cirkusznak meg akartam adni az esélyt, hogy elbűvöljön. De nem sikerült. Szerettem volna a csíkos sátrak között bolyongani, beszívni a pattogatott kukorica, az égetett cukor és az örömtűz füstös illatát, élni az érzékek és illúziók ünnepét, de hamarabb tudtam volna fehér nyulat előhúzni a cicás sapkámból, mint ezt átélni. Ha sikerül, az előző mondatban "szerettem" lenne a "szerettem volna" helyett. Sajnos a kettő között szívfájdító a különbség, négy nagy érdektelen olvasmányáé, dühöngésé és csalódottságáé. Ráadásul ez volt az első idei várólistacsökkentő olvasmányom.
Amúgy, ha létezne ilyen cirkusz, szívesen jegyet váltanék.
Ui.: ez tetszett Audrey Niffeneggernek?!
Ui2.: utálom, ha lehagyják a névelőket a címekből.
Ui3.: a fanmade trailer jobb, mint a hivatalos.
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2012
Fordította: Rakovszky Zsuzsa
Ár: 3990 Ft
Az írónő honlapja
