Gyönyörű barlangok

"Clarissa bűntudatosan  áll a virágokkal kezében, reméli, hogy a sztár ismét megmutatja magát, és szégyenli magát miatta. Nem szokott hírességeket körüludvarolni, nem jobban, mint akárki más, de magához vonzza a hírnév aurája - nem is a hírnévé, inkább a halhatatlanságé -, amelyet egy filmsztár jelenléte áraszt egy lakókocsiból a MacDougal és Spring Street sarkán. Ez a két lány, aki itt áll mellette, húszéves lehet, ha nem fiatalabb, határozottan testesek, egymásba karolnak, a kezükben különböző leértékelt áruházak színes szatyraival; ez a két lány középkorú lesz, majd megöregszik, elfonnyad vagy felfúvódik; a temetők, amelyekbe temetik őket, előbb-utóbb romkertté válnak, fű növi be a sírokat, és éjjelente kutyák kószálnak közöttük; és amikor már nem marad más ezekből a lányokból, mint néhány ezüst fogtömés, a lakókocsiban lévő nőre, legyen akár Meryl Streep, Vanessa Redgrave vagy Susan Sarandon, még emlékezni fognak. Létezni fog archívumokban és könyvekben, hangját más értékes és féltve őrzött tárgy között tárolják. Clarissa úgy dönt, ad magának még tíz percet, hogy itt álljon, mintha ő is a rajongók egyike lenne, abban a reményben, hogy látja előbukkanni a sztárt."

Michael Cunningham: Az órák

Megvolt az idei első nagy hűha-élmény: ahogy tavaly az Ötnegyed narancs, idén Az órák - nem bánnám, ha ebből rendszer lenne. Továbbá, az idei év Virginia Woolf jegyében telik, bár magától az írótól rég olvastam, de fő a kellemérzet. Imádom, ahogy az egymást követő olvasmányok szépen egybecsengnek, hogy erőlködés nélkül fel vissza tudok gondolni VW naplójának egyik sorára vagy életének valamelyik szereplőjére.
Arra is gondoltam, hogy ezt az élményt megtartom magamnak, rákuporodom, mint egy vadászó macska a zsákmány-játékára. Imádom, ahogy Scott Cunningham látja az életet, a saját, csillogó szűrőjén (a szemüvegén?) át, amitől a legjelentéktelenebb dolgok - ő Az Apró Dolgok Istene - is új színt, új jelentést kapnak. Gyönyörű, gyönyörű, egymásba indázó mondatok végtelen körhintajátéka, az ő előadásában olyan az élet, mint egy színesen villódzó kaleidoszkóp, tükörcserepek lángra lobbanó kavalkádja. És gyönyörűen fonja össze a szálakat, mint egy pozitív előjelű Klóthó.
Reggelente azért vártam, hogy felülhessek a fűtetlen trolira, hogy tovább olvashassam. Egyébként az olvasás szeretetéről is szól a regény, az irodalom vélt vagy valós nagyságáról, entitásáról. Majdnem biztos, hogy olyan anya lennék, mint Laura - csak még egy oldal erejéig ne kelljen felkelnem az ágyból, lemenni a lépcsőn és szembenézni azzal az érzéssel, hogy nem vagyok a helyemen, hogy más akarok lenni.
Érdekes, hogy mindhárom szereplőben ott motoszkál egy kényelmetlen érzés - hogy lehetett volna máshogy. A kétely, hogy régen, a múltban másfajta döntés kellett volna meghozni. Vajon tényleg elég ennyi, tényleg ez vagyok én? Mindhárom szálat belengi az elmúlás szaga, még Clarissáét is, aki egész nap dédelgeti magában a júniusi reggel szeplőtelen életörömét. Imádtam ennek a nőnek a fejében lenni.

Miről szól ez a regény? Hirtelen feltűnő és tovakúszó érzésekről. Szikrányi gondolatokról. Pillanatnyi szépségről, soha nem múló fájdalomról. Rólam és még sokakról. Az életről általában.

Eredeti cím: The Hours
Sorozat: Ulpius Klasszikusok
Kiadó: Ulpius-ház
Fordította: Tótisz András
Ár: 2480 Ft

Tükörlabirintus

"Az ember nagyon könnyen azt képzelhette, hogy a nap, London napja csak most kezdődik igazán. Ahogy egy nő veti le sima, nappali vászonruháját, fehér kötényét, hogy kékbe öltözzön, gyöngyöket rakjon fel, úgy vetkőzött-öltözött a nap is; kendő le, tüll fel, estére készült, s ahogy egy nő örömmel sóhajt fel, ha szoknyáját földre engedheti, így vetette le magáról, boldogan, a nap is a port, forróságot, színeket. Az utcák forgalma ritkult; személykocsik surrantak-suhantak, felváltván a zötyögős-lármás teherautókat; és a sűrű lomb közül itt-ott erős fény villant elő. Visszahúzódom, mintha ezt mondta volna az alkonyat, és elsápadt, szökni készült a szállodák, lakótömbök és áruházak cirádás oromzatai-kiszögellései között-fölött; elsápadok, kezdte, eltűnök, de London hallani sem akart erről, bajonettjaival utánaszúrt, odaszögezte az éghez, így kényszerítette, hogy ott legyen, részt vegyen az éjszakai dáridón."

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Majd ő elmegy, és megveszi a virágokat, mondta Mrs. Dalloway.

Ahányszor eszembe jutott ez a mondat az elmúlt hét során, annál szebbnek és tökéletesebbnek érzem, holott meglehetősen hétköznapi. Ismételjétek el magatokban háromszor, és ráéreztek a ritmusára. Olyan, mint egy varázsige. (Ugyanakkor szerfelett pimasz is; adott a világirodalom egyik legtotemizáltabb legjelentősebb regénye, és így kezdődik. Szinte a pofámba röhögött, de ennek is megvan a maga jelentősége.)
Mégis, a maga köznapiságában sikerült elérnie azt, amit John Scalzinak a saját bombasztikus, amerikai módján: fogott engem és odaragasztott az olvasóhelyemhez, a kanapé sarkához.
(Tudom, rettenetes szentségtörés egy pontban összehozni egymástól oly különböző regényeket, de annyira élvezem.)
Ez volt az első komolyabb mű, amit Woolftól olvastam - a strandon befalt Felvonások közöttet nem számolom bele, nem volt éppen alkalmas pillanat -, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy tudatosan készültem rá. Első nekifutásra nem jártam sikerrel, aztán rájöttem, hogy ha nem agyalok a jelentésen, a szerkezeten, az életrajzi vonatkozásokon meg ilyesmiken, akkor jól elvagyunk egymással, én és a regény.
Olyan érzés volt olvasni, mint felfeküdni a hullámokra. Gondolatok tengere ez a könyv, ami úgy indul, hogy egy előkelő társasági hölgy elmegy virágot venni az estélyéhez, ami a sokadik a sorban, nincs benne semmi különös. De a nap, amely alatt játszódik a történet, egyedülálló - ahogy mindegyik más is. Olyan nincs, hogy semmi nem történik.

"Nyugalom árasztotta el, elengedettség, elégedettség, ahogy tűje, a selyemszál könnyű kis megfeszülése, ellenállása ritmusára, összehúzta-gyűjtötte a ráncokat, lazán az övhöz erősítette. Így torlódnak meg a hullámok is egy nyári napon, átbuknak, elperegnek; újra felgyülemlenek, elperegnek; az egész világ mintha azt mondaná: »Ez minden« - egyre hatalmasabban, míg a napon fekvő testében a szív is átveszi tőle s azt mondja: »Ez minden.« Ne félj, mondja a szív. Ne félj, mondja a szív, terhét valamiféle tenger árjára bízza, mely együtt sóhajt, nyög valamennyi bánatért, megújul, újrakezd, összegyűjt, hullni hagy. És már csak a test fülel a tovazümmögő méh zajára; a hullámtörésre, a kutyaugatásra, a távoli-távoli kutyaugatásra."

Kicsit úgy éreztem, mintha Mrs. Dalloway kalapján egy mini kamera lenne elrejtve. Széles körképet kapunk az utcáról, az üzletekről, az emberekről, az adott nap "lelkiállapotáról". Az égen feltűnik egy repülő és ez jó pár embert összeköt, akinek belepillantunk a gondolataiba - bekezdésenként váltakozva, tagolás nélkül. Ekkor kezdődhet el az, hogy az olvasónak tyúkszem nő az agyára, de ha ellazítja az izmaimat, és elismeri, hogy az emberek gondolatai pont ilyen szeszélyesen kanyarognak, akkor nem lesz tyúkszem. A későbbiekben kicsit szűkül a látótér, de a megmaradt pár szereplő fejében is olyan járkálni, mint egy tükörlabirintusban. Woolf életszemléletének része, hogy egy ember nem lehet "ilyen" vagy "olyan", nem lehet egyetlen címkével elintézni, és ezt mutatja meg Clarissa alakjában, egyetlen negatív hősében - részben ő az a társasági hölgy, aki az írónő lehetett volna. És Ő Septimus is, a lelkileg megroppant háborús veterán, akit az átélt borzalmak tönkretettek.

Rettenetesen tartottam a fordítástól, de vagy Tandori-kompatibilis vagyok, vagy ez a munkája a jobbak közé tartozik. Mivel nem olvastam az eredeti művet, nem tudom pontosan megítélni a dolgot, de nem éreztem nyakatekertnek, kifacsarodottnak a mondatokat, és még a fonalat se veszítettem el (mivel világéletemben szerettem a hosszú mondatokat, ez annyira nem meglepő).

Szép, érzékeny könyv a Mrs. Dalloway, a formája brilliáns, de ha csak magát a történetet nézem, akkor is szuper. Tényleg érdemes egyhuzamban olvasni, és nem a metrón zötyögve, munkába menet. Nála nem lehet kapkodni, egyfajta töprengő, magába fordult hangulat szükséges (ill. nálam ez kellett), hogy elkapjuk a ritmusát.

Eredeti cím: Mrs. Dalloway
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2012
Fordította: Tandori Dezső
Ár: 3000 Ft