A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napló. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 14., szombat

"Olyan vagyok, mint a mosolygó dermedés"

"Miért nem üzensz, jelezel, csinálsz valamit. Akarom, hogy jelentkezz! Nem értesz? Nem érted? Szólj! Felelj! Minden tisztességes mitológiai szerelem visszajelez."

Szabó Magda: Liber Mortis

"Senki nem írta meg soha, mi történt aztán a királynéval, hogy a férjét eltemette." Hát, Szabó Magda - aki saját jellemzése szerint "napból és örömből született", nem a fájdalomra - megírta. Fájdalom. Düh. Értetlenség. Irigység. Utálat. Közöny. Őrjöngés. Az írónő nyolc (!) füzetet írt tele a férjének szánt gondolatokkal, aki harmincnégy év házasság után "hagyta magára" a társát. Személyes gondolatok, tényszerű közlések, életfordulatok és érzelmek öltenek testet a lapokon, a nyolc Liber Mortis lapjain, amely az okosak szerint Szabó Magda kézírásos hagyatékának legbecsesebb része. Valamint az, hogyan harcolta ki Szobotka Tibor rehabilitációját, a testi és lelki kíntól meggyötörten, de büszkén, hűségesen, egyenes gerinccel. Megmaradt Szobotkának.
Hm. Igen, az. Talán. De az a részem, amely kínosan feszengett, amiért beleolvas egy ember legbensőbb gondolataiba, úgy gondolja, hogy nem az. Ennek talán nem kellett volna nyilvánosságra kerülnie, látni, hogyan küzd valaki az embertelen fájdalommal, hogy nyolc év után hívja vissza halott szerelmét. Emellett egyértelmű, hogy az írónő nem akarta ezeket a sorokat nyomtatásban látni - leírja.
Ezt csak azért írtam le, mert akik azon puffognak, hogy Nyáry Krisztiánnak nem kellett volna megírnia az Így szerettek őket - amelyben Szabó Magda és Szobotka Tibor is szerepel egyébként -, kíváncsi vagyok, mit mondanának a Liber Mortisra. Néhány szerelmi kaland, amelyet egy kívülálló pár szóval elénk tár. A Liber Mortis viszont egy gyászoló ember személyes pokla, a saját, kevéssé cenzúrázott gondolataival.
"Mielőtt elkezdek dolgozni, imádkozom. Tévedsz, nem Istenhez, á. Hozzád. Isten elhagyott, Te is, de Te ember vagy, s legalább küzdöttél egy korty levegőért."
Persze megkérdezhetitek tőlem, hogy ha ilyen mély az erkölcsi felháborodásom, miért olvastam el, miért idézek belőle és miért írok róla. Még tavaly kezdődött a könyvvel való kapcsolatom, Debrecenben garázdálkodtunk a többiekkel a Szandiban, én elmaradtam, és a kötettel az ölemben leültem olvasni. Kisvártatva megjelent a látóteremben egy pár fekete félcipő. A kedves nem felejtette el röpke olvasásom és karácsonyra ezzel ajándékozott meg. Liber Mortis, a mitológiai szerelem halottaskönyve.
Ránézek. A haja hosszú, állát a tenyerébe támasztva irtja a Hydra embereit, Dormammut és a többieket, meg a molyos frisseket. Mi nem harmincnégy éve vagyunk együtt, én nem vagyok Szabó Magda, ő nem Szobotka Tibor. De olyan, mintha a lelkem másik fele lenne.
Nem, nem bírnám ki.
(Romain Gary - ezt csak te fogod érteni.)

Karácsonykor bele is kezdtem a könyvbe, de a tömény, irtózatos fájdalom olyan intenzív volt, hogy félreraktam, egészen mostanáig. Már más a helyzet. Akkor olvastam, amikor egyedül voltam, mert ez a magány könyve, a gyászoló ember magányáé, és, ha máshogy is, de 1982. május 25-étől 1990. február 27-éig együtt voltam Szabó Magdával. Személyes élmény volt, több okból is. És visszahozta egy régi olvasmányélmény emlékét - a Für Elisét. Nem emlékszem, pontosan mikor olvastam, de az első, önálló olvasmányélményeim emléke volt. A Liber Mortis visszahozott ebből az emlékből valamit - és természetesen azt, hogy újra akarom olvasni, valamint folytatni akarom az írónővel való ismerkedést, ami sok-sok évvel ezelőtt félbemaradt.
Még valamit visszahozott. Visszahozta a fájdalmat a felszínre.

Ennyi voltam, Magda néni. Remélem, nem bánja. Remélem, együtt vannak, valahol, a Katalin utcán. Mak-mak.

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2012
Ár: 3600 Ft
Szabó Magda művei a PIM-en
A Für Elise

2013. május 11., szombat

Bennem élsz

"Nekem az öröm, az öröm a magányhoz, a vidékhez kötődik, és mindig valami olyan egyszerű dolgot jelent, mint a levegő, az ég, a fák, a tűlevelek, a moha, a »käbi« (ami fenyőtobozt jelent észtül). Szeretem a fenyőtobozokat, ősszel pedig, amikor hull a gesztenye, mindig felszedek néhányat, pontosan úgy, mint gyerekkoromban, és a selymes gumókat megforgatom az ujjaim között. Most is van egy a táskámban, Linköpingben szedtem fel a földről."

Käbi Laretei: Hová tűnt az a nagy szerelem?
Értékelés: 2.1 ázsiai melankolikus influenza az 5-ből
Kedvenc karakter: -

Ingmar Bergman és Käbi Laretei észt zongoraművész - aki részt vett a Fanny és Alexander létrehozásában - 1957-ben ismerkedtek meg, két év múlva Laretei elhagyta a családját és feleségül ment a rendezőhöz. Fiuk, Daniel öt éves volt, amikor elváltak, de Bergman haláláig jó kapcsolatban maradtak. Tíz év alatt több mint száz levelet írtak egymásnak, ezekből, valamint az 1962-ben írt naplójából, a "fekete könyvből" állította össze Laretei ezt a kötetet.
Két bődületesen nagy hibát rovok fel neki: ez a kötet nincs megszerkesztve, továbbá az írások olyan 80%-ban unalmasak. Kicsit úgy éltem meg, mint egy viszketést; amíg nem értem el hozzá, érdekelt, de most, hogy a tünet enyhült (vagyis elolvastam), nagyon hamar el fogom felejteni. Legalábbis ez a szándékom.
A kötet elején van egy előszó, de már az is elég zagyva, és, mint regényes képzeletű olvasót, nem az évszámok érdekeltek, hanem két művész szép gondolataira voltam kíváncsi. Nem magánéleti melodrámára, intim titkokra, hanem íves eszmefuttatásokra.

Együtt a család. Käbi, Bergman, Daniel és a Gép
Kép innen
Nos, se intim titkok, se magvas gondolatok nincsenek a levelekben, vagy engem nem érintettek meg. Az első pár levél, amelyben a két ember még csupán "beszélget" és óvatosan hozza szóba a közöttük lévő összhangot és szimpátiát, egész tűrhető volt, de a többi nem volt rám hatással. Szükség lett volna néhány kommentárra, nagyon zagyva hatást keltett, hogy a borzalmas, nyálas sorokat (komolyan) deprimált gondolatok, majd esdeklő bocsánatkérések követik.
Szinte én, az olvasó szégyelltem magam az ilyenek olvastán [Bergman levele Lareteinek]:


"Mivel számomra kétségtelenül te vagy a nők közül a legelső, érthető, hogy vonítok utánad, hogy elepedek utánad. És csak mondom, mondom folyamatosan: szeretlek."


Blöee! Ha 200 oldalnál hosszabb lenne a könyv, nem fejeztem volna be. Unalmas, érdektelen, következetlen - csupa fosztóképzős szót tudok rá aggatni. Az egyetlen pozitívum Szofja Tolsztaja és Anna Karenina említése volt, hozzájuk pozitív olvasmányélmények fűződnek.

Ui.: Ettől függetlenül Bergman műveire továbbra is kíváncsi vagyok. Käbinek viszont jobb lett volna, ha írás helyett zongorázik.


Eredeti cím: Vart tog alla denna kärlek vägen?
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2012
Fordította: Kúnos László
Ár: 2300 Ft (kiráz a hideg, ha eszembe jut, hogy én ezt valamikor meg akartam venni...)
Ingmar Bergman oldala
Életrajza az ekultura.hu-n



2013. február 24., vasárnap

Rövidkék

Idén már sokat olvastam - tizennyolc könyvet -, de van köztük néhány, amiről érdemben csak pár szót tudok írni, ezért egy postban elintézem őket. Kitört rajtam a kényszeres blogírás, na.

1. Nemes Nagy Ágnes: Amerikai napló
Értékelés: 3 felhőkarfiol az 5-ből

Nokedli nővérem vízigótos idézete miatt kezdett el érdekelni a könyv, egyébként ez volt az első, amit a Panni nevű e-book olvasómon elolvastam. :) Sajnos nekem közel nem tetszett annyira, mint kedves pajtásomnak. Olyan... régi idők depressziója árad belőle, nem tudom, miért érzem így, de nagyon lehangolt, vagy csak átjött NNÁ elveszett hangulata. Ez nem tudatos írói szerkesztéssel ellátott, naplónak álcázott regény, hanem valódi napló, sokszor csak odavetett gondolatok vázlatos hangyasora. Az összkép ellenére nem bánom, hogy átrágtam magam rajta, nagyon jó gondolatok vannak benne és emiatt kezdtem el érdeklődni Nemes Nagy Ágnes versei iránt.
"Az olvasás mint életforma. – Itt úgy érzem magam, mintha állandóan viszketnék és nem tudom megvakarni. Könyvhiány."

Kiadó: Századvég
Kiadás éve: 1993
Ár: 800 Ft-tól


2. Rónai Pál (ford.): Brazília üzen
Értékelés: 3.5 akármi az 5-ből

Szintén Nokedli volt a katalizátor, pontosabban Cecilia Meirelles verse, amely felettébb tetszetős volt, és úgy döntöttem, kíváncsi vagyok a teljes válogatásra, ha már van Pannim (ennek ellenére monitoron olvastam el, hülyegyerek). A kép nagyon vegyes, ráadásul 70 oldal mindössze, lóbetűkkel, hamar el lehet olvasni. Vannak köztük nagyon szépek, majd beidézem azt a néhányat, ami különösen tetszett, de sok versnél úgy éreztem, eléggé kezdetleges, mintha egy jó tollú tinédzser első zsengéit olvasnám. A kötetből vagy 16 oldalt a fordító előszava tesz ki, amelyben szóba is kerülnek ezek a problémák.

Kiadó: Vajda János Társaság
Kiadás éve: 1939
Fordította: Rónai Pál
Ár: 1300 Ft-tól


3. François Trassard - Dimitri Casali - Antoine Auger: Magánélet a Napkirály korában
Értékelés: 3 alsószoknya az -ből

Óanyám, ezt még tavaly olvastam! Amikor megjelent a Magánélet-sorozat, erre a részére voltam a legjobban kíváncsi, de a tudásszomjam nem elégítette ki a kötet; tulajdonképpen egy szép képeskönyv, mutatós képekkel, minimális szöveggel, amely ráadásul nem is olyan információdús, bemutatja az étkezési szokásokat, a tanulást, a házassági procedúrát, stb., de nem lettem sokkal okosabb.

Eredeti cím:
Sorozat: Magánélet 9.
Kiadó: Corvina
Kiadás éve: 2012
Fordította: Horváth Ágnes
Ár: 1690 Ft


4. E. Kovács Péter: Magánélet Mátyás király korában
Értékelés: 4.6 aranypénz az 5-ből

Ez a kötet már sokkal jobb volt, mint a testvére, nemcsak szép, hanem okos is, ráadásul szórakoztató! Ha jól látom, a szerző Hétköznapi élet Mátyás király korában című könyvéről van szó tulajdonképpen - és ez is egy sorozat része, újrakiadásról lenne szó? Bocs, lusta vagyok utána nézni, és annyira nem is érdekel -, csak új kiadásban, a sorozatba illesztve. Szívesen citálnék idézeteket, de a jegyzetem a kötetben van, a kötet pedig otthon, az én türelmetlenségem viszont itt, legfeljebb később kiegészítem ezt a semmi bejegyzést.
Ui.: egy szemtelenség: az új kiadás jóval olcsóbb, több mint ötezer forint a különbség, ha a bolti árakat vesszük figyelembe.

Sorozat: Magánélet 1.
Kiadó: Corvina
Kiadás éve: 2012
Ár: 1690 Ft


5. Sylvia Plath: Sylvia Plath versei
Értékelés: 4.89 méh az 5-ből

Ez a kis verseskötet volt a legjobb olvasmányélményem eme páriák közül. Más okból is jelentős: nála kezdett mocorogni bennem az érzés, hogy rendesen neki kellene állni verseket elemezni, mármint nem iskolás módon, hanem egy saját utat járva. Emellett rájöttem, mekkora segítség számomra, ha a versek olvasása előtt utánanézek a szerzők életének, sajnos ebben az esetben fordítva történt, de Sylvia Plath életrajza így is sokat segített az utólagos értelmezésben, például a méhmotívum esetében, ugyanis az apja méhész volt.
Volt néhány darab, amivel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni, legszívesebben kiidézném egy másik bejegyzésbe és megkérdezném, szerintetek miről szól, de képzelem, mekkora lenne az érdeklődés, úgyhogy maradok magamnak. Viszont sok más verset bekönyvjelzőztem (igen, ez is panniolvasás volt), amelyeket ki fogok tenni a blogra és ha egyszer eljutok a könyvtárba, irgalmatlanul rávetem magam Plath életművére, nagyon érdekel az élete és a művészete.
Ja, és újfent megerősödtem abbéli meggyőződésemben, hogy szeretem Tandori Dezső versfordításait.

Eredeti cím:
Sorozat: Lyra Mundi
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2002 
Fordította: Báthori Csaba, Ferencz Győző, G. István László, Géher István, Gergely Ágnes Hajnal Anna, Imreh András, Lázár Júlia, Mesterházi Mónika, N. Kiss Zsuzsa, Nemes Nagy Ágnes, Szabó T. Anna, Tandori Dezső
Ár: nem lehet kapni (?), úgyhogy passz