Arany és vér

"A vízvezeték fekete szál volt az éjszaka szövetében, de mögötte volt, és Pantera nem hányta el magát, nem vesztette el az uralmát a hólyagja fölött, nem üvöltött hangosan rémületében, amikor végigmászott a hosszú betonvályúban, amelyet olyan kőoszlopok tartottak, hogy szemre talán még azt sem bírták volna ki, ha egy rühes kecske hozzájuk dörgöli a hátát."

M.C. Scott: Róma - A király eljövetele
Értékelés: 4.9 mozaikminta az 5-ből
Kedvenc karakter: -

Én biztosan üvöltöttem volna, mint egy sakál (és a többiek ekkor lehajítanak, hogy legalább ne buktassam le őket), az se kizárt, hogy bepisilek, szóval inkább vessenek két éhes (de akkor már nagyon éhes) tigris elé. Vagy mégsem. Őszintén örülök, hogy nem kerültem kényelmes kis XXI. századi életem során ilyen döntési helyzetbe, amikor még a keresztre feszítés veszélye sem fenyeget, de hát nem vagyok én sem ókori szuperkém, se berber vadász, se harcos hercegnő.

Igazán örülök, hogy az Agave kiadja M.C. Scott Róma-sorozatát, de miután befejeztem az 596 oldalas első részt, a napokban pedig a 444 oldalnyi másodikat, gondolatban mérgesen grimaszoltam az írónőre, és megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye egy szövegszerkesztő nélküli világról. De nem venném el tőle a billentyűzetet se, mert a terjedelme ellenére gyorsan lehet vele haladni - ezzel a résszel pedig különösen gyorsan végeztem, mert elég izgalmasra sikerült, ráadásul hülyére aggódtam magam a berber vadásznő, Iksahra gepárdjáért.
Spoiler miatt nem beszélhetek az izgalom okáról, csak annyit tudok mondani, hogy Szaulosz, aki ezúttal Jeruzsálemet és a hébereket akarja elpusztítani, hogy az általa preferált jóslat beteljesüljön, megint iszonyatosan feldühített, nem igaz, hogy ez a simaképű hólyag hogy törtet előre, és hogy ennyi ember zokszó nélkül elhiszi a hazugságait.
A cselekmény bonyolultabb volt A római kéménél, szó szerint mindenki követ mindenkit, és még azt is megtudhatjuk, hogyan lehet fél tucat páncélinget, kardot és egy gepárdot becsempészni egy sánta öszvéren egy lezárt városba. A jellemábrázolásnál úgy éreztem, kicsit megszaladt az írónő keze, mindenki veszélyes, ügyes harcos, még a tizennégy éves hercegkisasszony is, akit egy Agamemnón (!) nevű rabszolga tanított titokban. Ehhez kapcsolódik a túlzásba vitt patetikus hangnem (például: "Szemöldöke egyenes vonalát egy isteni kéz rajzolta meg."), ami illik a történethez, de az én ízlésemnek kicsit sok volt.

Nehezen tudok sorozatok részeiről érdemben (és főleg hosszan) írni, erről se. Érdekes, izgalmas történetfolyam, ahol Seneca kémfőnök, a Tarsusi (Szent) Pál a tanítványa, akinek elborul az elméje, és a nyomába ered Sebastos Pantera, a Britanniában szolgált, élt és tévedésből megfeszített kém, imádnivaló. Erről jut eszembe, hogy el kellene olvasni Saylortól a Birodalmat, a Gordianus-sorozatot folytatni és elkezdeni McCullough Róma-sorozatát is, meg valahol ott van Suetonius munkája is. Nem, Plutarkhosz nincs, á, dehogy.

Valószínűleg jövő ilyenkorra jön a harmadik kötet, melynek beszédes címe: The Eagle of the Twelfth. Egyébként ez a sorozat négy részes lesz?

Ui.: Külön tetszett a Maszadával kapcsolatos rész, szeretem, ha a csekélyke történelmi tudásom egységes egészet alkot, és erről az erődről van némi információm, a Galambok őrizőinek hála.
Ui2.. a Boudicát is el akarom olvasni, nagyszerű. Cirka kétezer oldal, egyem a szíved, kedves Manda.

Eredeti cím: Rome - The Coming of the King
Sorozat: Róma 2.
Kiadó: Agave könyvek
Fordította: F. Nagy Piroska
Ár: 3480 Ft
Az írónő honlapja

A Főnix éve

"- Simon uram, megengedi a hited, hogy egy disznóól tetején rejtőzz el?
 - Mindent megenged, ha azért teszem, hogy életben maradjak."

M.C. Scott: A római kém

Értékelés: 5 futkározás az 5-ből
Kedvenc karakterek: Pantera, Hannah


Úgy rémlik, általános iskolás korom óta Róma-mániás vagyok, de gimiben már tuti, hogy megfertőződtem, olyan élvezettel hepeteltem be azt a száraz tankönyvanyagot, hogy az már a perverzióval volt határos. Persze az emlékezés patinája már elmaszatolta a kép élességét, mert arra is emlékszem, mennyire utáltam átnyálazni a korábbi anyagokat, de a magyar törinél klasszisokkal jobban élveztem.

Az alapszituációt felvázoló általános bevezetőhöz nincs kedvem (úgyis száz helyen el lehet olvasni a fülszöveget), úgyhogy rögtön a saját agymenésem következik; nagyon izgatott voltam a könyv megjelenésekor, mert a szirénám úgy üvöltött, mint a havasi tengerimalacok. Ti. a sziréna akkor kapcsol be, ha jó könyvet érzékel, és most majd' darabjaira esett, és megint jó esetben kapcsolt be.
Régen volt az, hogy élvezettel merültem el, sőt, dagonyáztam egy történetben, ebből konkrétan alig akartam kilépni. Együtt léptem be Panterával a császár fényűző kertjébe, aztán követtem őt a mosdatlan testektől és a trágyától bűzlő Subura nyomorúságos utcácskáiban, majd a kocsiversenyek táborában figyeltem Math-t, ahogy  a nyugtalan lovakat csitítja - látszik, hogy Scott állatorvosként elsősorban lovakat gyógyított -, Hannah gyógyító tevékenységét pedig érdeklődéssel tanulmányoztam... jesszusom, mihez kezdenének a mai emberek, ha a súlyos égési sebekre sirálykenőcs, néhány gyógynövény és kötözővászon állna rendelkezésre, meg a gyógyító esetleges szakértelme, miszerint a beteg hátához tapadva hallgatja a levegő útját?
Talán ezt élveztem ebben a könyvben a legjobban, annyira részletes! (Tudom, hogy nagyon rapszodikusan csaponganak a gondolataim és marhára összefüggéstelen ez a post, de most főleg olvashatnékom van, pedig ez a könyv többet érdemel, de ez van.) Járunk Jeruzsálemben, Galliában, Rómában, körülöttünk arámi, görög, latin, héber nyelveken és mindenféle törzsi nyelvjárásokban karattyolnak az emberek, istenek, babonák, szibillák, áldozatok, Kharón, jajmajdnemleírtamegymegnemnevezendőszemélyt, császári pompa, utcagyerekek, kémek, kocsihajtók, gyilkosok, prostituáltak, hívők, lázadók, az egész egy szédítő egyveleget alkot, mint egy ókori kaleidoszkóp, és ahogy fogytak az oldalak, egyik részletet fedeztem fel a másik után. A szerzői megjegyzés elolvasása után végképp elszédültem, ótejóég, nem tudom, mikor fog megjelenni a következő kötet, de bele se merek gondolni, miket fog művelni az írónő a továbbiakban.
Nagyon tetszett Néró újszerű megközelítése - ami nem hasraütésszerűen történik -, szinte minden császárról azt tanítják, hogy egy tébolyult, züllött despota. Hát itt Néró nem az, illetve annyira nem az, minden eszement gondolata és tette ellenére nem akarja, hogy Róma porig égjen... ja, és nem hegedült, mert Kr. u. 46-ban a hegedű még nem létezett, haha. De humánus vonásai nem tették a kedvenc pajtásommá, sokkal jobban kedveltem Hannah-t, Ajaxot, Panterát és Math-t, szanaszét izgultam magam értük. Hypatiát is megszerettem. Meg úgy mindenkit, a gonoszokkal együtt.
A szinte automatikusan életbe lépő összehasonlításokat viszont nem. Igen, az ókori Rómában játszódik, krimi és az Agavénál jelent meg, mint Saylor könyvei, de a hasonlóság szerintem itt véget is ér, nagyon más a két író stílusa, mondjuk egy Gordianus vs. Pantera találkozót nagyon megnéznék... illetve, bocsánat, most jut eszembe, szerepel egy Gordianus A római kémben, csak ő fogattulajdonos, nem nyomozó:D

Sokat tudnék még hadoválni a regényről, de jobban jártok, ha inkább azt olvassátok.

Ui.: hogy gonosz is legyek; a "Sándor" jobb lett volna, ha "Nagy Sándor"-ként szerepel, Poppaeának borostyánsárga és éjfekete haja van egy oldalon belül (90.) , Néró türkizköves gyűrűje pedig zafírkövessé változik (295./512.).
Ui2.: vacillálok, hogy a négy féltéglányi Boudicát elolvassam-e, ami tkp. ennek a sorozatnak az előzménye, de mivel Nima azt mondta, hogy jó, egyszer erőt veszek magamon és nekilátok.

Eredeti cím: The Emperor's Spy
Sorozat: Róma 1.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012
Fordította: F. Nagy Piroska
Ár: 4680 Ft
Az írónő honlapja

A könyvet köszönöm az Agave Könyveknek!