Februári zárás

Az elvonó második fordulója nem egészen úgy alakult, ahogy elterveztem, egy meg nem nevezendő dolog kibillentett az egyensúlyomból, előtört az Elhagy-hiányom, és innentől már csak egy lépés volt másik három könyv kosárba tétele. Utána meg... gyakorlatilag mindegy volt:) És még jön egy Keats levelei, várok egy Szarvakat (cseréltem, cseréltem, azt szabad!), meg Portugál leveleket.

Természetesen folytatni fogom az elvonót, igyekszem nem venni könyvet, nem veszek ki semmit a könyvtárból és nem fogom állandóan a cserekönyveket böngészni, mert igaz, hogy gazdaságos, de szinte csöbörből vödörbe jutok vele...

A Végzetes vonzalmat Neelától kaptam ajándékba, amit a majdan elkészülő könyvjelzőn túl igyekszem mással is meghálálni. A Veszedelmes viszonyokat a kedvestől kaptam, a következő négy a regikonyvek.hu-ról származó rendelés, a Botlás, imádom azt az oldalt. Az Ady és Léda egyébként cseri hibája, olyan jókat tud karcolni bármilyen könyvről, hogy partedlivel kell védenem a billentyűzetet. A lányok olykor harapnak c. regényt nem rendelem meg, ha anyának nem kellett volna két könyv, a Medici Katalin is ezért került a kosárba (magamnak még 40%-kal olcsóbban se vettem volna meg). A három Capote csere útján jutott hozzám, Az Apró Dolgok Istenével pokoli szerencsém volt, a kedvessel andalogtunk a Szandiban - mindig fellélegzek, mert a szimpla könyvesbolt veszélytelen terület számomra -, és egy csomó Úgysem ismered mellé volt bedugva ez az egyetlen példány. vicomte némi izomerőt kifejtve elvonszolt onnan, de még ő sem tud megakadályozni a vásárlásban, ha egy könyvet nagyon akarok, erre a kötetre pedig régóta vágyom, így hétfőn elrongyoltam a boltba és kemény 10%-os kedvességgel megvásároltam. Amúgy megérte az árát, 1800valamennyit fizettem. Hogy hogyan került oda, rejtély, de biztos nekem szánták;)

Tehát a vásárlási bűnöm [mer' csak a vásárlás van szigorúan megtiltva] hat darab, ejj, van ám bűntudatom, de az örömöm még nagyobb:)

Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok

Hahner Péter: Megszökött a király!

Elizabeth Barrett-Browning: Portugál szonettek

Szabó T. Anna: Elhagy

Péter I. Zoltán: Ady és Léda

Chloe Neill: A lányok olykor harapnak

C.W. Gortner: Medici Katalin vallomásai

Truman Capote: Az éjszaka fája

Truman Capote: Álom luxuskivitelben/Meghallgatott imák

Truman Capote: Más hangok, más szobák

Arundharati Roy: Az Apró Dolgok Istene

Helyzetjelentés

Az tuti, hogy marha könnyű a hegesztést végezni a Blogspoton, nem mintha nem imádnék a html-ben vandálkodni, de ezek a dobozok egyszerűen mesések, ellentétben a freeblogosokkal, azokat kategorikusan elutasítom, mert hülye vagyok hozzá.

Imádom az idézet funkciót, a sok bizbaszt, a kérdőívet, rögtön gyártottam is egyet, olyan aranyosak vagytok, hogy már 14-en megnyomkodtátok nekem.

Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy az a hat ember, aki azt válaszolta, hogy "Még van rajta mit javítani", fejtse ki bővebben a véleményét komment formájában, akár névtelenül, ha nagyon fél tőlem:P Mit hiányoltok? A sablon bénaságát aláírom, az még sokat fog változni, de egyelőre hadd szokjam a rendszert, meg a rengeteg IRL tennivaló sem éppen szerkesztésbarát.

Egy aranyoska "Nem"-et pipált be, erre is nagyon kíváncsi lennék, hogy miért? Miben volt jobb a freeblogon, mint itt?

A negatívum, amit meg tudok említeni, hogy az Oldalakat nem tudom olyan menőn benyomni a fejléc alá, de előbb-utóbb sikerülni fog, és hogy A hét borítójának oldalában marha nehéz egymás mellé bűvölni a képeket, vagy összerántja, vagy eltünteti, vagy összekutyulja őket a szerkesztő. Kicsit furán érzem magam, hogy itt csak címkék vannak, hiányoznak a kategóriák, de majd kitalálok rá valamit.

Ja, és a linkemet tessék kicserélni, ezt elfelejtettem mondani.

Kitűzőt a debreceni molyoknak!

Amnaen talált egy pályázatot, amelyen mindenféle szerveződés indulhat saját kitűző elkészítéséért, és ezt a DMK-nak is meg kell próbálnia:)

A részletekért katt ide, de csak egy lájkra [de utálom ezt a szót] és egy megosztásra van szükségünk itt.

A határidő március 9.

Gyógyír búskomorságra

"... Még ennél is zavaróbb volt azonban, hogy az Eddie Kuntz ölében lévő szalvéta minden külső segítség nélkül, magától mozgolódott. Először arra gondoltam, hogy »Kígyó!« kiáltással beleeresztek egy golyót, de ez az indok a bíróság előtt nagy valószínűséggel nem állta volna meg a helyét. Emellett bármennyire is visszataszítónak találtam Eddie Kuntzot, valahogy szolidaritást tudtam érezni egy olyan emberrel, akinek merevedése támad anyám banánkrémes süteménye mellett."

Janet Evanovich: A négy fejvadász

Értékelés: 5 kukaszörfözés az 5-ből

Kedvenc karakter(ek): mindenki, Joyce kivételével

Valahányszor eszembe jut ez a "Kígyó!" felkiáltás, mindig illetlenül elröhögöm magam, pedig próbálom visszafogni elegántlan viselkedésem. Olvasási válságban (is) szenvedek, hiába olvastam bármit, mintha egy vastag üvegfal választotta volna el a képzeletemet a betűk alkotta varázslattól.

Ilyen vész esetén jól bevált kabátkönyvekre van szükség, így kirángattam a polcról a sorozat negyedik kötetét, az utolsót, ami magyarul olvasható. Nagyon remélem, hogy az Ulpius most már összekapja magát, miután totál értelmetlenül ismét kiadták az első három részt - aminek az eggyel korábbi kiadását 500 Ft-ékért hajigálják az ember után -, és nemrég a negyediket, utóbbiért már jár egy fél piros pont, és még a borítója sem lett annyira szörnyű, mint a többié. Neem, nem szegtem meg az elvonót (meg ismerhettek már annyira, hogy tudjátok, ennyi pénzt nem adok ki egyetlen könyvért), talán még tavalyelőtt vadásztam össze a Beholder kiadását, jó kis befektetés volt:)

Az alapszituáció hasonló az eddigiekhez: Stephanie-nak be kell vinnie valakit, mert az illető elfelejtett megjelenni a bírósági tárgyaláson. Hótt egyszerű meló, és kijön belőle a következő havi lakbér. De a dolgok megint összekuszálódnak, és jön a szokásos horror: felrobbantott kocsik, hullák, fenyegetések és golyózápor kíséri kedvenc fejvadászunk lépteit - és Morelli.

Felszínes módon volt bennem némi tartózkodás, csupán azért, mert ez a példány más kiadásban jelent meg, mint az általam birtokolt korábbi részek. Igen, tudom, totálisan alaptalan volt a szembenállásom, és a történet befejeztével kijelentem: semmit nem rontott az élvezeti értékén, hogy nem Csáki Judit, hanem Novák Gábor fordította, az pedig, hogy külalak tekintetében nem passzolnak a sorozat darabjai, ezúttal sem érdekelt. Stephanie és lökött bandája mindig ugyanaz marad, bármilyen köntösbe öltöztetjük.

Nem tudok róla sokat gagyogni - általában ez a bajom a sorozatokkal -, olyan volt nekem ez a regény, mint náthás embernek egy tuti inhaláló. Imádtam a poénokat, a fordulatokat, még a szereplők által dögunalmasnak tartott megfigyeléseket is. Sajnos totál elfelejtettem, hogy mindig, ismétlem, mindig átkozottul éhes vagyok Miss Plum kalandjainak olvasása közben... nagyon sok mindent megadnék érte, ha egyszer a Plum családnál vacsorázhatnék, beöltöznék transzvesztitának, cowboynak, zsarunak [süssem el azt az ócska poént, hogy még nőnek is?], bárminek, csak hadd részesülhessek a sült csirke-pogácsa-epertorta kombó gyönyöreiből. Persze magam is megcsinálhatnám, de az nem olyan:)

Amit negatívumként tudnék felróni, az az, hogy Mazur nagyi és Ranger kevesebbet szerepel a korábbiakhoz képest, viszont kapunk helyettük sok Lulát, sőt, még Joyce Barnhardt is aktívabb lesz, Stephanie ősellensége! Új karaktert is kapunk, aki a többiekhez képest roppant... impulzív személyiség: ő Sally Sweet, a transzvesztita rockgitáros. Sally (illetve Salvator) nem igazi transzi, csak munka címén hord ötcentis köves fülbevalót és szájfényt, na meg érdekes bőrrucikat. Mellesleg Stephanie elmondása szerint ő a legszőrösebb transzvesztita a világon.

Tehát újfent 300 oldalnyi vidámságban és nyálfolyatásban részesültem, köszönöm, kedves Janet. De egy kérdés csúnyán nyitva maradt, úgyhogy nagyon ajánlom a kiadónak, hogy olyan tempóban jussunk el a 22. részig, mint ahogy utolérték a True Blood külföldi megjelenéseit [nagy adag bezzegelés cenzúrázva].

Eredeti cím: Four to Score

Sorozat: Stephanie Plum 4.

Kiadó: Beholder

Kiadás éve: 2004

Fordítot

ta: Novák Gábor

Ár: 1698 Ft

Az írónő honlapja

Csömör

Úgy látszik, végképp megundorodtam (azért remélem, hogy egyszer elmúlik) a disztópiáktól, az YA-któl, és ami újdonság számomra, még a posztapokaliptikus regényektől is. Ezért van az, hogy a Tiszták felé se bagóztam, amíg néhány moly nem írt lelkendező kommenteket és értékeléseket, katen véleménye volt az, ami miatt teszek majd egy próbát a könyvvel. És azért, mert mindenki el van hűlve, hogy milyen kegyetlen a könyv által ábrázolt világ, a kis kőszívem marha kíváncsi már rá.

Erre jön nekem a kedvenc kiadóm A testbérlőkkel! Nem, nem kell ez nekem, az életbe nem apasztom le a Mea Culpa polcomat így... vagy mégis? Tetszene vajon? És áá, ez is ifjúsági...

Ui.: ja, ez nem posztapokaliptikus, hanem sci-fi.

Ui2.: olyan jó, hogy hiába írtam még régebben egy hasonló postot a másik blogon, itt újfent rinyálhatok.

A hét borítója

Bambulás közben akadtam rá:

Tiffany Truitt: The Chosen Ones

Akció

Mi más lehetne a második és harmadik bejegyzés, mint két jó kis töltelékpost?:D

Tehát:

Szandi Könyvmaraton, Cartaphilus könyvekre,

-40% kedvesség,

március 2-ával bezárólag.

Isteni szerencse, hogy nem találtam semmit, ebben a hónapban messze voltam az önmegtartóztatástól...

A második első

Mindenkinek szüksége van megújulásra. Már egy ideje éreztem, hogy recseg-ropog alattam a régi blog. Öreg. Frissítésre van szüksége, nyög a majd' 1160 bejegyzés és a 9808 komment súlyától.

Nem hittem volna, hogy valaha elköltözöm. Illetve néhányszor már megfordult a fejemben, de pusztán dühödt reakcióként, nem alapos megfontolás tárgyaként.

Ez a gondolat a freeblogos armageddon óta érett. Néhány napja megint eszembe jutott - pedig mikor volt már a szerverelszállás -, aztán ma este zenka írt nekem, hogy a költözésen gondolkodik... ez volt a végső lökés. Zenka, te jössz?:)

Aztán majd meglátjuk, hogy működik. Nehéz több, mint öt év után átállni egy másik rendszerre (még ha ismerős rendszerről is van szó), még az is lehet, hogy visszahelyezem a székhelyemet.

Az is lehet, hogy a legtöbb bejegyzést áthozom.

Az is lehet, hogy egyet sem hozok.

Az is lehet, hogy holnap rám dől a könyvespolc, és akkor nem lesz ilyen gondom egy darabig.

Úgyhogy mi a fenének rágódom én ezen?

Ui.: az url cím megváltozott, mert az amadeát valaki már lefoglalta, nem szép gondolatokat küldtem az irányába. De köszönöm Nitának, hogy elnevezett könyvszibillának:)

Update: nos, ilyen lett. Biztos még fog változni a felépítése meg a kinézete, csak összegányoltam valamit, amivel el lehet indulni... mint amikor már ki van festve az új lakás, van gáz-víz-stb., csak a bútorok meg a cuccok hiányoznak.