Janet Evanovich: A négy fejvadász
Értékelés: 5 kukaszörfözés az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): mindenki, Joyce kivételével
Valahányszor eszembe jut ez a "Kígyó!" felkiáltás, mindig illetlenül elröhögöm magam, pedig próbálom visszafogni elegántlan viselkedésem. Olvasási válságban (is) szenvedek, hiába olvastam bármit, mintha egy vastag üvegfal választotta volna el a képzeletemet a betűk alkotta varázslattól.
Ilyen vész esetén jól bevált kabátkönyvekre van szükség, így kirángattam a polcról a sorozat negyedik kötetét, az utolsót, ami magyarul olvasható. Nagyon remélem, hogy az Ulpius most már összekapja magát, miután totál értelmetlenül ismét kiadták az első három részt - aminek az eggyel korábbi kiadását 500 Ft-ékért hajigálják az ember után -, és nemrég a negyediket, utóbbiért már jár egy fél piros pont, és még a borítója sem lett annyira szörnyű, mint a többié. Neem, nem szegtem meg az elvonót (meg ismerhettek már annyira, hogy tudjátok, ennyi pénzt nem adok ki egyetlen könyvért), talán még tavalyelőtt vadásztam össze a Beholder kiadását, jó kis befektetés volt:)
Az alapszituáció hasonló az eddigiekhez: Stephanie-nak be kell vinnie valakit, mert az illető elfelejtett megjelenni a bírósági tárgyaláson. Hótt egyszerű meló, és kijön belőle a következő havi lakbér. De a dolgok megint összekuszálódnak, és jön a szokásos horror: felrobbantott kocsik, hullák, fenyegetések és golyózápor kíséri kedvenc fejvadászunk lépteit - és Morelli.
Felszínes módon volt bennem némi tartózkodás, csupán azért, mert ez a példány más kiadásban jelent meg, mint az általam birtokolt korábbi részek. Igen, tudom, totálisan alaptalan volt a szembenállásom, és a történet befejeztével kijelentem: semmit nem rontott az élvezeti értékén, hogy nem Csáki Judit, hanem Novák Gábor fordította, az pedig, hogy külalak tekintetében nem passzolnak a sorozat darabjai, ezúttal sem érdekelt. Stephanie és lökött bandája mindig ugyanaz marad, bármilyen köntösbe öltöztetjük.
Nem tudok róla sokat gagyogni - általában ez a bajom a sorozatokkal -, olyan volt nekem ez a regény, mint náthás embernek egy tuti inhaláló. Imádtam a poénokat, a fordulatokat, még a szereplők által dögunalmasnak tartott megfigyeléseket is. Sajnos totál elfelejtettem, hogy mindig, ismétlem, mindig átkozottul éhes vagyok Miss Plum kalandjainak olvasása közben... nagyon sok mindent megadnék érte, ha egyszer a Plum családnál vacsorázhatnék, beöltöznék transzvesztitának, cowboynak, zsarunak [süssem el azt az ócska poént, hogy még nőnek is?], bárminek, csak hadd részesülhessek a sült csirke-pogácsa-epertorta kombó gyönyöreiből. Persze magam is megcsinálhatnám, de az nem olyan:)
Amit negatívumként tudnék felróni, az az, hogy Mazur nagyi és Ranger kevesebbet szerepel a korábbiakhoz képest, viszont kapunk helyettük sok Lulát, sőt, még Joyce Barnhardt is aktívabb lesz, Stephanie ősellensége! Új karaktert is kapunk, aki a többiekhez képest roppant... impulzív személyiség: ő Sally Sweet, a transzvesztita rockgitáros. Sally (illetve Salvator) nem igazi transzi, csak munka címén hord ötcentis köves fülbevalót és szájfényt, na meg érdekes bőrrucikat. Mellesleg Stephanie elmondása szerint ő a legszőrösebb transzvesztita a világon.
Tehát újfent 300 oldalnyi vidámságban és nyálfolyatásban részesültem, köszönöm, kedves Janet. De egy kérdés csúnyán nyitva maradt, úgyhogy nagyon ajánlom a kiadónak, hogy olyan tempóban jussunk el a 22. részig, mint ahogy utolérték a True Blood külföldi megjelenéseit [nagy adag bezzegelés cenzúrázva].
Eredeti cím: Four to Score
Sorozat: Stephanie Plum 4.
Kiadó: Beholder
Kiadás éve: 2004
Fordítot
ta: Novák Gábor
Ár: 1698 Ft
Jajj, imádom Sally Sweet-et, olyan kifinomult az ízlése és a szava járása :D
VálaszTörlés@Zenka: minden nő tanulhatna tőle, főleg manikűr tekintetében:)) Frizuradivatban pedig Mazur nagyit kell követni!
VálaszTörlésÉljen Sally Sweet! :D
VálaszTörlésÉn általában akkor kezdek nagyon röhögni, mikor eszembe jut a négy grácia a Nagy Kékségben, útban Atlantic City felé :D
Engem többen néztek hülyének a könyv olvasása közben a tömegközlekedési eszközökön mert néha nem bírtam ki és hangosan felvihogtam. (pl a DMSZ=Dugj meg szandál-os résznél, vagy amikor Sally belép a történetbe, vagy amikor Lula akciózik az ellenfejvadásznál :D) Haláli jó volt és nagyon sokat nevettem rajta. Szakítás után a legjobb olvasmány. Morelli meg még mindig instant love <3
VálaszTörlés@Nokedli: jaj, a harckocsi:DD Meg amikor Steph apukája a "japán szardarabok"-ról beszél, akkor visítottam a röhögéstől.
VálaszTörlés@zakkant: te nem lettél éhes közben?:D