2012. február 28., kedd

Gyógyír búskomorságra

"... Még ennél is zavaróbb volt azonban, hogy az Eddie Kuntz ölében lévő szalvéta minden külső segítség nélkül, magától mozgolódott. Először arra gondoltam, hogy »Kígyó!« kiáltással beleeresztek egy golyót, de ez az indok a bíróság előtt nagy valószínűséggel nem állta volna meg a helyét. Emellett bármennyire is visszataszítónak találtam Eddie Kuntzot, valahogy szolidaritást tudtam érezni egy olyan emberrel, akinek merevedése támad anyám banánkrémes süteménye mellett."


Janet Evanovich: A négy fejvadász
Értékelés: 5 kukaszörfözés az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): mindenki, Joyce kivételével

Valahányszor eszembe jut ez a "Kígyó!" felkiáltás, mindig illetlenül elröhögöm magam, pedig próbálom visszafogni elegántlan viselkedésem. Olvasási válságban (is) szenvedek, hiába olvastam bármit, mintha egy vastag üvegfal választotta volna el a képzeletemet a betűk alkotta varázslattól.
Ilyen vész esetén jól bevált kabátkönyvekre van szükség, így kirángattam a polcról a sorozat negyedik kötetét, az utolsót, ami magyarul olvasható. Nagyon remélem, hogy az Ulpius most már összekapja magát, miután totál értelmetlenül ismét kiadták az első három részt - aminek az eggyel korábbi kiadását 500 Ft-ékért hajigálják az ember után -, és nemrég a negyediket, utóbbiért már jár egy fél piros pont, és még a borítója sem lett annyira szörnyű, mint a többié. Neem, nem szegtem meg az elvonót (meg ismerhettek már annyira, hogy tudjátok, ennyi pénzt nem adok ki egyetlen könyvért), talán még tavalyelőtt vadásztam össze a Beholder kiadását, jó kis befektetés volt:)

Az alapszituáció hasonló az eddigiekhez: Stephanie-nak be kell vinnie valakit, mert az illető elfelejtett megjelenni a bírósági tárgyaláson. Hótt egyszerű meló, és kijön belőle a következő havi lakbér. De a dolgok megint összekuszálódnak, és jön a szokásos horror: felrobbantott kocsik, hullák, fenyegetések és golyózápor kíséri kedvenc fejvadászunk lépteit - és Morelli.
Felszínes módon volt bennem némi tartózkodás, csupán azért, mert ez a példány más kiadásban jelent meg, mint az általam birtokolt korábbi részek. Igen, tudom, totálisan alaptalan volt a szembenállásom, és a történet befejeztével kijelentem: semmit nem rontott az élvezeti értékén, hogy nem Csáki Judit, hanem Novák Gábor fordította, az pedig, hogy külalak tekintetében nem passzolnak a sorozat darabjai, ezúttal sem érdekelt. Stephanie és lökött bandája mindig ugyanaz marad, bármilyen köntösbe öltöztetjük.
Nem tudok róla sokat gagyogni - általában ez a bajom a sorozatokkal -, olyan volt nekem ez a regény, mint náthás embernek egy tuti inhaláló. Imádtam a poénokat, a fordulatokat, még a szereplők által dögunalmasnak tartott megfigyeléseket is. Sajnos totál elfelejtettem, hogy mindig, ismétlem, mindig átkozottul éhes vagyok Miss Plum kalandjainak olvasása közben... nagyon sok mindent megadnék érte, ha egyszer a Plum családnál vacsorázhatnék, beöltöznék transzvesztitának, cowboynak, zsarunak [süssem el azt az ócska poént, hogy még nőnek is?], bárminek, csak hadd részesülhessek a sült csirke-pogácsa-epertorta kombó gyönyöreiből. Persze magam is megcsinálhatnám, de az nem olyan:)
Amit negatívumként tudnék felróni, az az, hogy Mazur nagyi és Ranger kevesebbet szerepel a korábbiakhoz képest, viszont kapunk helyettük sok Lulát, sőt, még Joyce Barnhardt is aktívabb lesz, Stephanie ősellensége! Új karaktert is kapunk, aki a többiekhez képest roppant... impulzív személyiség: ő Sally Sweet, a transzvesztita rockgitáros. Sally (illetve Salvator) nem igazi transzi, csak munka címén hord ötcentis köves fülbevalót és szájfényt, na meg érdekes bőrrucikat. Mellesleg Stephanie elmondása szerint ő a legszőrösebb transzvesztita a világon.

Tehát újfent 300 oldalnyi vidámságban és nyálfolyatásban részesültem, köszönöm, kedves Janet. De egy kérdés csúnyán nyitva maradt, úgyhogy nagyon ajánlom a kiadónak, hogy olyan tempóban jussunk el a 22. részig, mint ahogy utolérték a True Blood külföldi megjelenéseit [nagy adag bezzegelés cenzúrázva].


Eredeti cím: Four to Score
Sorozat: Stephanie Plum 4.
Kiadó: Beholder
Kiadás éve: 2004
Fordítot
ta: Novák Gábor
Ár: 1698 Ft



5 megjegyzés:

  1. Jajj, imádom Sally Sweet-et, olyan kifinomult az ízlése és a szava járása :D

    VálaszTörlés
  2. @Zenka: minden nő tanulhatna tőle, főleg manikűr tekintetében:)) Frizuradivatban pedig Mazur nagyit kell követni!

    VálaszTörlés
  3. Éljen Sally Sweet! :D
    Én általában akkor kezdek nagyon röhögni, mikor eszembe jut a négy grácia a Nagy Kékségben, útban Atlantic City felé :D

    VálaszTörlés
  4. Engem többen néztek hülyének a könyv olvasása közben a tömegközlekedési eszközökön mert néha nem bírtam ki és hangosan felvihogtam. (pl a DMSZ=Dugj meg szandál-os résznél, vagy amikor Sally belép a történetbe, vagy amikor Lula akciózik az ellenfejvadásznál :D) Haláli jó volt és nagyon sokat nevettem rajta. Szakítás után a legjobb olvasmány. Morelli meg még mindig instant love <3

    VálaszTörlés
  5. @Nokedli: jaj, a harckocsi:DD Meg amikor Steph apukája a "japán szardarabok"-ról beszél, akkor visítottam a röhögéstől.

    @zakkant: te nem lettél éhes közben?:D

    VálaszTörlés