2014. július 24., csütörtök

Festmények

Kb. úgy viszonyulok a festményekhez, mint a versekhez: mindig érdekeltek, de valamiért sokáig nem foglalkoztam velük. Az aktivitásom most se egeket verdeső, de majd szépen kialakulnak a dolgok.

Nyaralás közben a kedvessel megtekintettük többek között a Csontváry-kiállítást is. Lehet, hogy belegázolok néhány ember lelkébe, de egyikünk sincs különösebben lenyűgözve a patikusból lett autodidakta festőtől. Nekem tetszik pár képe, pl. a Magányos cédrusnak nagyon szépek a színei, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Csontváry kissé elszámította magát és a fa nem fért rá a vászonra.
 Magányos cédrus
A Mosztáros képei kifejezetten tetszenek, olyan meseszerűek, fantasztikus színekkel:

Római híd Mosztárban
Tavasznyílás Mosztárban

De olyan... egyszerűek, az emberalakok gügyék, úgyhogy nézem inkább a házakat és a növényeket. Nagyon látszik, hogy Csontváry önképző volt és érdekelte a botanika. Ha ránézek az alkotásaira, megrohan valami siralmas, erőszakosan depresszív érzés, mintha a szemem láttára ütnének el egy állatot. Sajnos nincs meg bennük az a rafinált vibrálás, ami engem egy képnél lenyűgöz. 
Amúgy maga a kiállítás jó volt, emléknek is kellemetes, csak nem szeretem Csontváry stílusát, majd kikapok valami okos könyvet róla a könyvtárból, hogy világosodjon az elmém. Ültünk a kedvessel a Magányos cédrus előtt, nyújtóztattuk fáradt lábainkat és képekről beszélgettünk, melyikünket mi ragad meg, nagyon élvezem az eszmecseréinket, akkor is, ha teljesen hétköznapi témák kerülnek szóba.


A Leonardo-kiállítást is végigjártuk, ezért is állítottuk szembe szegény Csontváry alakjait a Hölgy hermelinnel c. képpel. Igen, tudom, ez portré, meg nagyon sok különbség van, de ez olyan kép, ami engem, a nagyrészt avatatlant is álmélkodásra készteti (itt van róla egy cikk is):
Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel

Nemrég a Tumblr-ön jött fel ez a kép:
Elisabetta Sirani: Portia Woundig her thigh (1664)
A kurta wikis cikk a barokk festőnőről
Nagyjából semmit nem tudok róla, de percekig nézegettem. Fantasztikus, hogy a festők képesek festékkel és ecsetekkel úgy visszaadni egy anyag látványát, aminek szinte érezzük a bársonyosságát és halljuk a suhogását.




12 megjegyzés:

  1. Csontváryt valahogy én se szeretem, teljesen egyetértek azzal, amit írtál.
    Nekem az egyik legkedvencebb festőm, William Turner - olyan gyönyörűen használja szerintem a színeket és olyan lendületes az ecsetkezelése, hogy mindig megrohan engem valami erős érzelem (ez mindig a képtől függ, hogy éppen mi), ahányszor meglátom a képeit.
    Ez az utolsó két festmény is nagyon szép, szerintem is. :)

    VálaszTörlés
  2. Én sem értettem túlságosan Csontváry képeit, de egyszer olvastam, hogy ő a Napút festője. Látomása volt, hogy ezt kell festenie, és az emberalakjai igazából gyakran a zodiákus jegyeinek feleknek meg, azért olyanok, amilyenek. Itt most nem tudom hosszabban kifejteni, de keress rá, szerintem baromi érdekes. Olvastam valami könyvet is erről hosszú évekkel ezelőtt, de nem bírok emlékezni a címére, amiben egyes festményeit elemzik ennek fényében, és olyan volt, mint a megvilágosodás, hogy jé, tényleg! Egész más szemmel néztem utána a műveire. :)

    VálaszTörlés
  3. Megvan, ez volt! http://bookline.hu/product/home.action?id=2101741127&type=10&_v=Pap_Gabor_A_Naput_festoje_Csontvary_Kosztka_Tivadar

    VálaszTörlés
  4. Csontváry képeit valami osztálykiránduláson sikerült megtekintenem Pécsen, akkor sem tetszettek, és most sem. Ha már Pécs és képek, akkor ezerszer inkább Vasarely:)
    Ahogy öregszem, egyre inkább elámulok a reneszánsz festmények pontosságától, de azért a szívem mindig a 20. századhoz fog húzni, van is róla egy szép vaskos könyvem: http://moly.hu/konyvek/amy-dempsey-a-modern-muveszet-tortenete

    Nekem amúgy René Magritte a nagy kedvencem, és még nagyon szeretem a hiperrealista festészetet is. Meg egy csomó minden mást, de nem sorolom, mert sosem érünk a végére:)

    A magányos cédrus meg tényleg olyan, mintha rosszul méretezték volna a képet valami képszerkesztőben.

    VálaszTörlés
  5. Na, akkor úgy fest, festészetileg nem pendülünk egy húron :) Engem Csontváry sokáig nem érdekelt, mostanában viszont kedvenc lett. Leonardo viszont annyira nem jön be. Ízlések és pofettádák, ugye :))

    VálaszTörlés
  6. Heloise: ó, Turner és a romantikusok, jeee.:))

    Bea: igen, a Napút-dolgot olvastam, de jobbnak látom valami nyomtatott szakirodalomban elmélyedni, úgyhogy köszi a könyvet.:))
    Csodálkoztam, hogy miért olyan primitívek az emberábrázolásai, az önarcképe viszont kidolgozottabb... köszi a felvilágosítást is.:)
    Képzeld, szegényt kinevették, mert sok zöldséget és gyümölcsöt evett.

    katacita: Magritte nekem is tetszik, de ha választani kellene a modern és a klasszikus között, akkor az utóbbira voksolnék. Régimódi vagyok ebben is.:D

    Nokedli: nem vagyok Leonardo-fan (pont azért, mert mindenki isteníti és utálok sorba állni), de ezt a képét nagyon szeretem.
    Hát, ez van.:)

    VálaszTörlés
  7. Tegnap kedvet kaptam a bejegyzésednek hála a festmények utáni kutakodáshoz (jó rég nem tettem már, ami szomorú), s belefutottam ebbe:
    http://media-cache-ec0.pinimg.com/736x/90/2d/a7/902da7f30114154e5149fd0f448ad84f.jpg
    Rögvest eszembe jutottál róla, gondoltam linkelem, hátha még nem ösméred :)

    VálaszTörlés
  8. Jajj, ez nagyon jó, köszi.:)))

    VálaszTörlés
  9. idegonoszolom csak azért is :) ugyanis én nagyon szeretem Csontváryt - bár be kell látnom, tényleg rejtvény és nem gyönyörű, tényleg kódol és nem ábrázol:

    http://irodalmiszabadrablas.blogspot.hu/2012/11/vasarely-kapcsan.html

    VálaszTörlés
  10. Pont olyanokról írtál, akiket imádok. És a festményeiket is. :)
    A vizsgafilmemben próbáltam megidézni például Leonardot: https://scontent-a-vie.xx.fbcdn.net/hphotos-xaf1/t31.0-8/s960x960/1891536_1411995635716118_1117179122_o.jpg
    meg másokat is :)

    VálaszTörlés
  11. shizoo: ááá, nem vettem észre időben a kommented, bocsi:$

    Memoir: örülök.:)

    VálaszTörlés