2015. május 14., csütörtök

Napok háza

"Miért kell engem határok közé szorítani? Milyen alapon mondja meg nekem a világegyetem, hogy mit tehetek  és mit nem tehetek? Hiszen én intelligens lény vagyok. A világegyetem meg csak egy nagy rakás hidrogén és sár, ami a saját pályáján halad." 

"Aztán hova jutottunk? Harminckét körutat tettünk meg a galaxisban, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármivel is többet tudnék, mint amikor kimásztam a kelesztőkádból meztelenül, mint egy vakondokkölyök, idegszálaimban Abigail tébolyult tudásszomjával, amellyel a teljes valóságot kívánta magába szívni. Az emberek megszületnek, aztán meghalnak, közben pedig furcsa, értelmetlen dolgokat művelnek magukkal. Épp ilyenek a társadalmak is. Akár városméretű államokról legyen szó, akár több ezer naprendszert magukba foglaló galaktikus birodalmakról. Minden csak jön és megy. A új mindig a fényes jövő ígéretével érkezik, később aztán elhasznált lesz és ósdi, s minden csak parányi foltot hagy az örökkévalóság végtelen szövetén, amit végül úgyis letöröl az idő." 

Alastair Reynolds: Napok háza

Az az igazság, hogy imádom az űroperát. Talán az erősen hiányos, gyerekkorra visszaeredeztethető filmélményeimre fogható, hogy tulajdonképpen megdobogtatják a szívem a gigászi űrhajók, amint a világegyetem végtelen óceánját hasítják. Ha pedig üldőzősdit játszanak és egymást lövik, teljesen kielégítik a nagyzolási hajlamom és tombol a mámor.
A gyengém viszont az, ha ez esetlegesen szépen és utalásokkal tűzködve van megírva, mint mondjuk a Hyperionban. Alastair Reynolds ezt tovább fokozta. Figyeljetek:
"Egy parányi, légkör nélküli kisbolygón születtem, egy olyan házban, melynek ezer és ezer szobája volt, határvidékén a fény és a kereskedelem birodalmának, amelyet a felnőttek számomra akkor még felfoghatatlan okból Aranyórának neveztek.Lány voltam, egyetlen individuum, a nevem pedig: Abigail Gentian. Gyermekkorom harminc éve alatt annak a hatalmas, zegzugos, szüntelenül változó háznak csak a töredékét ismertem meg. Idővel már szabadon járkálhattam, ahová csak kedvem szottyant, de akkor sem derítettem fel talán egy századrészét sem. Taszítottak a hosszú, rideg tükör-és üvegfolyosók, a sötét pincékből és kriptákból feltörő, dugóhúzószerű lépcsők, melyeket még a felnőttek sem használtak. Egyes szobákban és termekben állítólag - bár az én jelenlétemben ilyesmiről soha senki nem beszélt - kísértetek is jártak..."
Hát lehet ezt nem szeretni?
Ez a könyv simogatja az egóm, hogy én olyan okos vagyok, amiért csak úgy hasítok ebben a hard sci-fiben (igen, tisztában vagyok vele, hogy más lányok rendszeresen ilyen könyveket olvasnak és ettől nem esnek hasra), ráadásul még értem is. Közben jólesően birizgálja a szépérzékem, amiért a tudományos magyarázatokat ódon házzal, szép leírásokkal és egy különös, középkori lovagregényt felidéző tudatmódosító játékkal ötvözi. Az efféle, "átmeneti" jellegű sci-fi az igazán fogamra való.
Ilyenkor már cseppet sem érdekel, hogy megint egy hatszáz oldalas könyvet olvasok, mert szép és jó elmélyedni benne.


Ajánlom mindenkinek, különösen azoknak, akik ismerkednek a sc-fivel. Ilwerannak már említettem a Könyvfeszten, Nikkincsnek még nem, Nokedlinek pedig nem ajánlom, mert ő már olvasta. Nem elhanyagolható tény, hogy a Nagy Nyári Akcióban benne szokott lenni, a Jelenések terével együtt, amit majd feltétlenül beszerzek.

Ui.: Kisebb sokkot kaptam, amikor felfedeztem, hogy a Jelenések tere nem a Napok háza folytatása, hanem egy másik sorozat nyitódarabja. Pedig annyi elejtett utalást szedtem össze, meg enyhén függővége van, még nem emésztettem meg, hogy bizonyos dolgokra sosem derül fény.

Eredeti cím: House of Suns
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2012
Fordította: Bujdosó István
Ár: 3700 Ft

8 megjegyzés:

  1. De jó, hogy elolvastad, eddig nem mertem belevágni, pedig annyira vonzott mindig ez a könyv, de nem tudtam megmondani, miért. Szóval így nemannyira-sci-fi-rajongóként inkább hanyagoltam, de most, hogy ilyen lelkendezve írsz róla, teljesen kedvet kaptam. :)

    VálaszTörlés
  2. Engem ez eddig nem érdekelt, de egye fene, ha azt mondod, jó, majd beszerzem nyáron és egyszer el is olvasom. Majd a Hyperionok után, muhahaha :D

    VálaszTörlés
  3. :D Igen, Nokedli olvasta és imádta! És azóta is szidja a könyvtárat, amiért a Jelenések terét nem szerezte be, és a kiadót, amiért nem folytatja a sorozat kiadását.
    És egyébként szerintem is simán lehetne folytatni, nagyon cseles a lezárás, vége is van meg nem is :)

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy neked is tetszett, és én is olvasnám a folytatását...

    VálaszTörlés
  5. katacita: less bele nyugodtan, abból még nem történt baj.:) Én féltem attól, hogy nem fogom érteni, azért halogattam ilyen sokáig.

    ilweran: űűű, a Hyperion... az ki fog tartani egy darabig.:D

    Nokedli: állítólag a Delta fogja Reynoldsot folytatni.

    Nita: hát tessék majd megvenni.:)

    VálaszTörlés
  6. Jelentem, most volt időm olvasni Titeket és persze, hogy örömmel konstatáltam a nevem. Tűkön ülve vártam, mit fogsz mondani/írni a könyvről, mert anno Nokedli/Almamag ajánlotta nekem a sci-fivel való ismerkedésemhez. Idén úgy gondoltam, hogy a nagy szandis akció (ha lesz egyáltalán...) kimarad majd, de ha ez benne van, akkor be fogom szerezni, mert tetszik nekem ez a műfaj :))

    VálaszTörlés
  7. Úúú, ez a nap legjobb híre! Háromszoros hurrá a Deltának :))

    VálaszTörlés
  8. Nikkincs: nyugi, látod, én milyen sebességgel reagáltam.:S
    Hehe, örülök, hogy mindketten ajánljuk ezt neked.
    Én a Jelenések terét fogom beszerezni.:)

    Nokedli: legyen csak kétszeres, mert sokszor tolódnak náluk a dolgok, és sokszor a fordítás sem az igazi.:S

    VálaszTörlés