2018. augusztus 5., vasárnap

Tikkasztó július

A pokol modern reprezentációja: tömött 4-6 pótlóbusz a párák évszakában, döglött légkondival. Amikor pedig azt hinnéd, nem lehet rosszabb, felszáll egy hajléktalan. 

China Miéville: Konzulváros Elizabeth Strout: Kisvárosi életek John Updike: Az eastwicki boszorkányok Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj! Lydia Davis: A történet vége

Elég vegyes a felhozatal, továbbá az is látszik, hogy lassan ment az olvasás. Ha valaki tippelni szeretne, melyik könyv volt a hónap csúcspontja, bejönne a papírforma: persze, hogy Elizabeth Strout, teljesen rá vagyok zsibbadva a regényeire. A Kisvárosi életekről szégyenszemre még nem írtam, de előbb-utóbb fogok. A Konzulváros nem a legjobb választás volt nyaralásra - holott direkt volt, mondván, hogy lesz hozzá agykapacitásom -, A történet vége pedig nem a kómás reggeli buszozások elmaradhatatlan eszköze. Az eastwicki boszorkányok sem adta könnyen magát, de végül megszerettük egymást. Fred Vargas krimijéről már sikerült összehozni egy bejegyzést, ennyi nehézfiú között felüdülés volt olvasni, hiába nem tökéletes könyv.

Lucia Berlin: BejárónÅ‘k kézikönyve Elena Ferrante: NÅ‘ a sötétben Mathias Énard: Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról Margaret Atwood: Boszorkánymagzat Toni Morrison: Könyörület
Michael Cunningham: A hókirálynÅ‘ Jasper Fforde: Monokróm Delphine de Vigan: Igaz történet alapján Nathan Hill: Nix Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Néma pokol

Ami ártatlan, pasisétáltató nézegetésnek indult, dúvad vásárlásba csapott át. Néha kitör rajtam az elmebaj, elkap az ereszdelahajam meg ilyesmi. Idén még nem is csaptam impulzusvásárlást, kifejezetten nem kívántam könyveket venni, de olyan régóta érdekelt a Bejárónők kézikönyve, hogy a belső feszültség abban a kérdésben eszkalálódott, hogy miért ne? Akciós társai voltak a Nő a sötétben, amit még régen olvastam és hiányzott a Ferrante-gyűjteményből, és Mathias Énard-tól a Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról - utóbbiba beleolvastam és nagyon megragadott az első mondat, olyan jó érzés magamtól felfedezni egy könyvet.
Az összes többi könyvet ajándékba kaptam, mindig megilletődöm, hogy mások pénzt adnak ki arra, hogy örömet szerezzenek nekem. Delphine de Vigantól már olvastam az Igaz történet alapjánt a könyvtárból és a Blacksad - Néma pokolt is megnézegettük már az ebéd utáni kábulatban, szóval a várólistám nem került olyan katasztrofális állapotba, de azért lesz mit olvasnom. Nem mintha eddig nem lett volna, de értitek, friss hús.

A többiek nyári pihegése:
Heloise


4 megjegyzés:

  1. Pacsi az első mondatodért, végre valaki, aki megérti, hogy miért úúúútálom városban ezt az időt :) (állandóan azt kapom meg, hogy nyár van, most kell melegnek lennie).
    Picit vigasztal, hogy nem csak én lassultam le olvasás terén, de azért így sem lehet panaszra okunk. Borítékoltam volna, hogy Strout lett a befutód júliusban :)
    Szép termésed lett, és ezek az impulzusvásárlások a legjobbak, meg az is, amit írsz, hogy úgy veszel meg egy könyvet, hogy nem tudsz róla semmit, de valami megfog benne, remélem, jól választottál :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, melegnek kell lennie, de annyira leszívja az embert délután a hőség meg az izzadt testek kipárolgása (vagy inkább izzadt tömegé...), hogy én kb. annyira elfáradok hazafelé, mint a munkában egész nap.
      Lusta vagyok megnézni, szóval bocsi, ha már olvastad, de szerintem neked is nagyon tetszene Strout.:)
      Én is remélem.:D

      Törlés
  2. Hát ja, jó, hogy meleg van nyáron, de tömegközlekedni egy halál, és mindenki iszonyú büdös és izzadnak, és a betonrengeteg még jobban sugározza a meleget...

    Tetszik a zsákmányod, és hogy végre kicsit eleresztetted magad ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg nincs levegő, árnyék, annyira élhetetlen környezet ilyenkor a város.

      Nem kellett mit elereszteni, mert eddig nem kívántam a könyvvásárlást.:)

      Törlés