Igen, kommersz könyvmoly módjára engem is utolért a sorozat és igen, ennek köszönhetően a könyv is felkeltette az érdeklődésem. Valószínűleg abban is tipikus vagyok, hogy sokakhoz hasonlóan korán hamvába holt a sakk iránti érdeklődésem, de holmi dugába dőlt gyermekkori szeszélyek (melyek száma végtelen), magyarán mondva az, hogy egyáltalán nem konyítok ehhez a játékhoz, nem akadályozott meg abban, hogy élvezettel nézzem/olvassam a sorozatot/regényt. Egyébként ritkán nézek adaptációkat, ha előbb találkozom a könyvvel, akkor szinte soha, ha viszont előbb nézem, utána - bár utálom, hogy a képzeletemben automatikusan helyet foglalnak mások elképzelései - általában elolvasom a könyvet. Most is így tettem, de ezúttal hajlamos vagyok elengedni a makrancosságom, mert a forgatókönyvíróknak sikerült átmenteni, megőrizni a történet szellemiségét, habát pár változtatást eszközöltek benne.
Tulajdonképpen nem tudom, mi olyan rohadt addiktív ebben; az, hogy semmi bombasztikus, házfalat kirúgó izgalom nincs benne? Hogy jólesik egy ennyire introvertált, köldöknézegető, befelé koncentráló történettel találkozni? Hogy láthatatlan turista módjára barangolhatunk egy korabeli amerikai árvaházban, áruházban és a Szovjetunióban? Hogy élvezettel boncolgathatjuk a szereplők közötti kapcsolatok mozgatórugóit, de anélkül, hogy a lelki nyomortól fetrengenénk a padlón? Hogy egy zseniális, mégis szélsőségektől mentes, hétköznapi ember a főszereplője?
Baromi nagy lehetett a kísértés - az író és a forgatókönyvesek számára is - hogy Beth-t sokkal szélsőségesebb személyiségnek alkossák meg; megszoktuk, hogy a rendkívüli tehetség törékeny mentális egészséggel párosul és hogy a sötét lóként induló versenyző útjába egyre veszélyesebb akadályokat gördítenek; ebben az esetben nincsenek ilyenek, a hősnőt még egy jóképű szovjet kém sem akarja elrabolni. Igen, Beth alvászavarral küzd, zselés cukorka módjára csábítja az altató és van egy mély hullámvölgye az alkohollal való kacérkodásban, de magasan funkcionáló függő és az útját nem az önpusztítás szegélyezi. Ő nyerni akar. Árva kisgyermekként mások hoztak döntéseket az életéről, de a sakktáblán ő a mindenható és könyörtelenül szétrobbantja az ellenfelek védekezését. Tehetsége ösztönös, türelmetlen és egy olyan mélyről fakadó bizonyosság táplálja, amit nem tud elnyomni az, hogy a versenyeken általában ő az egyetlen nő és hogy sok újságíró számára csupán a neme miatt érdekes.
Továbbá Beth nem a klasszikus mizantróp introvertált, vágyik a társaságra, az emberi kapcsolatokra, és, habár bízik magában, a tornákon sokszor egyedül érzi magát és a rémületet is nemegyszer megtapasztalja - értelemszerűen ez a regényben jobban átjön. Ami engem nagyon elszomorított, az Alma Wheatley, az örökbefogadó anya hipergyorsan felívelő érdeklődése Beth iránt, miután kiderült, hogy a sakkal pénzt is lehet nyerni - amíg ez nem realizálódott előtte, őt sem érdekelte a lánya szenvedélye, maga Beth is egy lassan mozgó figura volt a gyógyszerektől és az alkoholtól tompán homályos háttérben. Ezt akkor sem tudtam neki megbocsátani, amikor már egy jóindulató, passzív háttérország lett Beth számára.
A regény stílusa nagyon olvasmányos, az a fajta szórakoztató könyv, amibe jó belebújni a még mindig hűvös reggeleken és egy kicsit kizárni a mostani világot és azt az elkerülhetetlen tényt, hogy menni kell dolgozni. Egyébként szokatlan érdeklődést övezte az olvasásom, a buszon többen fixírozták a borítót és egy idősebb hölgy meg is szólított miatta.
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2020
Fordította: Szabó Luca
Ár: 3990 Ft
Jejejeee!
VálaszTörlésTényleg egy kivételesen jó adaptáció született, és nem estek túlzásokba, nem ferdítettek, sötétítettek tovább a karakteren, nagyon-nagyon szerettem én is, mind a sorozatot, mind a könyvet. :) Örülök, hogy téged is megtalált!
Alma Wheatley - próbáltam megbocsátóan szemlélni. Valóban nem szép, hogy a pénzre hogy felkapta a fejét, ugyanakkor érthető, hiszen nehéz helyzetben, életszakaszban volt. Azt viszont nem kétlem, hogy Beth-nek végig jót akart, és hogy szerette, és ettől szimpatikus tudott maradni, annak ellenére is, hogy megkísérti a pénz, vagy talán inkább a pénz adta lehetőségek saját maga és a lánya számára.
Még az is tetszett benne, hogy nem túlozták el a Townesszal való kapcsolatát, bár kicsit jobban kihangsúlyozták a szerepét a sorozatban, mint a könyvben, de ennyi még nekem is belefért.
TörlésÉn is úgy gondolom, hogy Alma szerette Beth-t, de az az érzésem, hogy nem igazán tudta, mihez kezdjen vele. Nem volt klasszikus értelemben vett szülő, ami nem baj, mert Beth-nek nem is erre volt szüksége, de többször eszembe jutott, vajon Alma hogyan látta magát, mi járhatott a fejében. Senki életében nem játszott főszerepet, még a sajátjában sem. Beth szerette, de ő nagyon szuverén egyéniség és Alma erős mellőzöttséget érezhetett a lány intelligenciája miatt és hogy ő tartja el. Neki egy olyan férj kellett volna, akit támogathat, aki keretet adhat az életének, ami így nemcsak abból állt volna, hogy sörrel és nyugtatóval tompává (elviselhetővé) varázsolja a világot.
Beth-t csak azért fogadták örökbe, hogy Almának legyen társasága és hogy befogja a száját, de nekem úgy tűnt, hogy hiába szeretett volna gyereket, amíg nem derült ki, hogy a sakkal pénzt is lehet nyerni, Beth is csak egy elmosódó alak volt számára a háttérben, aki jó, hogy ott van, de ne zavarjon sok vizet.
Annyira jó, érzékeny posztokat tudsz írni, szinte hat minden érzékszervemre.
VálaszTörlésBevallom, magam kicsit értetlenül állok a hatalmas rajongás előtt, pedig nekem is nagyon tetszett a sorozat - csak rám nem volt addiktív hatással. Viszont az író egy másik műve, ami hamarosan megjelenik idehaza nagyon érdekel! A földre pottyant férfi - azt hiszem, valami ilyesmi a címe.
Meg olvastam múltkor egy cikket az íróról és nagyon érdekes élete volt szerintem.
Az meg, hogy miért ennyire siker mind a könyv, mind a sorozat? Szerintem is pont azok miatt, ami felsoroltál. Olyan friss a mostaniakhoz képest. Tényleg nincsenek benne azok a fordulatok, amiket szinte várna az ember, mert megszokta, hogy ez a recept.
Köszi, aranyos vagy.:) Pedig mostanában igazán szét vagyok esve.
TörlésMeg is nézem a szerző másik könyvét, szegény Tevis kicsit háttérbe szorult a sorozat mellett.
Még az lehet a siker titka, hogy egy olyan játékot, jelenséget állít középpontba, amihez intelligencia kell, nem szép külső vagy hősies viselkedés. Az, hogy ésszel, kitartással ér el sikereket a főszereplő, aki kezdetben csúnyácska kislány, ráadásul árva, kopott, nem divatos ruhákban, és mégis ő a különleges, nem a bálkirálynő, aki 18 évesen férjhez fog menni a csapatkapitány szépfiúhoz és 30 évesen elhízott zugivó lesz, három mihaszna kölyökkel.
Többször szóba kerül a könyvben, hogy a sakkozók nem éppen Adonisz külsejével bírnak, Harry Beltik sem, de ő Kentucky bajnoka és sokan tisztelik. Szerintem sokakat megnyugtathatott, hogy végre van egy tévésorozat, ami azt kommunikálja, hogy nem csak a szép emberek lehetnek érdekesek - vagy értékesek.
Sokkal megértőbb vagyok Almával - van valami megejtő abban, hogyan kísérletezik egy anya/nővér szereppel az őszintén vállalt önzés jegyében. De értelek, és tény, van ennek egy az enyémnél szigorúbb, legitim nézete. Örülök nagyon ennek az írásnak, vágyom a könyvre, kedvet csináltál.
VálaszTörlésDicséretes Almára nézve, hogy nem sokall be attól, hogy egy zseni pottyant az ölébe, hanem próbál alkalmazkodni és csúnyán mondva hasznossá tenni magát Beth életében. Nem lehetett neki könnyű, és hiszem, hogy szerette Beth-t és megadta neki, amit csak tudott, és, ami a fő, nem akadályozta, hogy azzá váljon, akivé válnia kellett.
TörlésÖrülök neki.:) Szívesen kölcsönadom nektek, maradhat, ameddig szeretnétek.