2021. december 7., kedd

Novemberi didergés

 A múlt hónapban ismételten nem vettem könyvet, de úgy érzem, érik bennem egy következő rendelés - jó lenne, ha nem halogatnám tovább, ha az új beszerzéseimmel akarok fetrengeni a fa alatt -, még az se kizárt, hogy elérem a bűvös ötvenes darabszámot, ilyen is régen volt.

Olvasgattam is - bár közel nem annyit, amennyit szerettem volna -, tulajdonképpen jó hónapot zártam, mindegyik olvasmány megérintett a maga módján. Az Élet az élet után egy érdekes időhurok-történet, a Felnőtt emberek kíméletlen görbe tükör a női hülyeségről, az Átkozott boszorkák egy kellemesen meleg fürdő az átfagyott testnek (idén elég sok könyvet olvastam újra). A Kéjutcáról nem gondoltam volna, hogy ennyire megráz, mégse bírtam letenni. A Manhattan Beach-ről még nem bírtam összeszedni a gondolataimat, de az a szörnyű magány, ami tövishálóként öleli körül az embereket.


A többiek didergése:

Katacita - aki már könyvet is vett!

Dóri - aki már vadul készül az adventre

Nita - [érzelmi nyomásgyakorlós zene]

PuPilla - aki szintén nagyon jól viselkedett novemberben


8 megjegyzés:

  1. Az Élet az élet utánról szívesen olvasnám a blogbejegyzésed - megvettem idén én is, jó lenne télen elolvasni (igen, a havas borító miatt :D).
    A Manhattan Beach és még néhány Jelenkoros friss megjelenés tetszik, de nem érzem magam egyelőre abban a hangulatban, hogy olvassam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon szeretnék róla írni, de szegény agysejtjeim iszonyúan lepusztultak.:(
      A Manhattan Beach-csel én is vártam a megfelelő befogadókészségre.

      Törlés
  2. Haha, köszi, hogy én nem kaptam érzelmi nyomásgyakorlós zenét! :D Ennek ellenére most végre megírtam, hurrá. Én se vettem könyvet.
    Az Élet az élet után már hááány éve is téma volt! Hogy mikor jelenik majd meg...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy voltam vele, hogy majd írsz, ha eljutsz odáig, van elég dolgod.:)
      Igen, szegény könyvvel elég sokáig vajúdtak, gondolom (de ki tudja) a büdzsé miatt...
      Neked nincs olyan érzésed, hogy Joanne Harris már csak újabb és újabb bőrt húz le a könyveiről? Nekem már az Urak és játékosok folytatása sem tetszett, a Csokoládé 3-4. része is erőltetett volt. Mármint el lehet őket olvasgatni, de nincs meg bennük az az elemi erő, ami miatt Harrist szeretem.

      Törlés
    2. Hát így is lett. Most meg dilemmázok, hogy írjak-e külön dec zárást egyáltalán (az évösszegzőnek ma legalább nekiálltam, yeah).
      Hmm, nekem nincs, tetszett a St. Oswald is, és most másodjára még jobban. A Narrow Doortól még nem tudom mit várhatok, ez már lehet, hogy még egy bőr lesz, de pl. a férjemnek ez is tetszett, csak a főszereplő nem volt szimpi. Nem is emlékeztem, hogy a St. Oswald nem jött be annyira neked, pont az előző kommentemben is ajánlgattam újrázni - bocs! :D
      A Csokoládénak én még midnig csak az első két részét olvastam sajnos, nem jutok el sose a továbbiakhoz, újrázni kéne. (talán idén... :))

      Törlés
    3. Látom, ki is ment az évösszegzés.:)
      Hát, lehet, hogy túl szigorú vagyok, de nem sokat veszítettél azzal, hogy még nem olvastad a Csokoládé 3-4. részét.

      Törlés
    4. Igen, pár röpke nap és el is készült. :D
      Hmm, hát valahogy sejtem én ezt, de attól még szeretném valamikor megismerni a sztorit. ;)

      Törlés
    5. Mit izélsz, én még az évzárást se írtam meg.:D
      Arra különösen kíváncsi leszek, mit fogsz mondani a 4. kötetre.

      Törlés