2012. augusztus 7., kedd

Az férfiszemélyekrűl

Tizenkét perc múlva hajnali egy, ami jelen szituációban azt jelenti, kezdek abba a módosult tudatállapotba kerülni, amikor másnap délben reggel nem emlékszem, hogy milyen írásbeli ámokfutást végeztem.
Nagyon meleg van, éjszaka nem tudok aludni, a papírvékony, agyonmosott hálóingemet (élő emberfia előtt nem mernék benne mutatkozni, még a macskákat is megkímélem tőle) egy pufajka és egy irhakabát kereszteződésének érzem, és ma volt először olyan hőség, hogy azt mondom, nekem is kezd elegem lenni.
Mindezt csak azért mondom, mert ma éjszaka [nekem addig tart az éjszaka, amíg a párnámra nem hajtom a fejem] különösen nemnormális vagyok, ugyanis a pasikról fogok írni. Nem, nem a férfiakról, mert azokból már olyan kevés van, hogy lassan múzeumban a helyük.

Nyaralás alatt, a strandon láttam egy srácot. Tőlünk pár méterre táborozott le a családja, ő azonban állt, laza, mégis büszke testtartásban, hogy mindenki megcsodálhassa... a babarózsaszín sortját. A csupasz lábra felhúzott, hófehér sportcipőjét. A strasszköves fülbevalóját. A gondosan belőtt haját, a fehér keretes, retro napszemüvegét, és az olyannyira szőrtelen testét, amely láttán minden nő kétszer is lepillant a lábára és gondolatban megerősíti magát, hogy igen, reggel nem felejtett el epilálni.
De az egészben az volt a legrosszabb, hogy a pink nacija a csípője alatt kezdődött, egy-két centi, és közszemlére kerülnek a valószínűleg szintén borotvált nemesb alkatrészei, ez volt az, amit nagyon nem akartam látni, úgyhogy helyzetet változtattam és folytattam a Láthatatlan városok olvasását.

Elbeszélgettem a kedvessel a különböző ideálokról, és komolyan, nem tudom elhinni, hogy létezik olyan nő, akinek az ilyen pasik tetszenek. A fentebb ábrázolt srácnak nem kell két hét, és jóindulatú félhomályban, enyhén becsípve egy másik pasi randira hívja, de nem azért, mert meleg, hanem mert nőnek nézi. Félre ne értsetek, nem akarok mélyenszántó, analitikus eszmefuttatást levezetni - egyetlen gender studies-órám volt, bár nagyon élveztem - a társadalmi és nemi szerepekről, csak elcsámcsogok magamban róla, ha úgy tetszik, gondolkodom. És azt is megmondom mindjárt, hogy kerül ez egy könyves blogra (ami néha nagyon nem az).
A szürke ötven árnyalatáról szóló PL-postot olvastam, amikor a fenti jelenség eszembe jutott, és összekapcsolódott bennem azzal, hogy mit esznek a nők ezen és az ehhez hasonló irományokon. Igen, ezt a negatív felhangú szót használom rá, mert értéktelen és néha káros betűhalmaznak találom. Nem sznobizmusból, hiszen jobbára szórakoztató irodalmat olvasok és jó pár olyan regény díszeleg az olvasmánylistában, ami beleillik az 50 árnyalat kategóriájába, pl. az Anita Blake, vagy a nemrég olvasott A démon jele. Az előbbi sorozat első nyolc részét nagyon szerettem olvasni, mert azokban a történetnek csupán része volt az erotikus szál, míg a későbbiek teljesen szexközpontúak. A démon jele ebben a tekintetben hasonló az AB-hez, a főszereplő itt is nyomoz, és mellette van romantikus-erotikus vonal, de a Bűnös vágyak óta sok víz lefolyt a Dunán, én pedig annál is több könyvet olvastam el, és amikor a csaj - nem jut eszembe a neve, jaj, megvan, Kara! - egyik ismerőse roppant találó megjegyzést fűz Kara pangó magánéletéhez, legszívesebben elhajítottam volna a könyvet. Amikor pedig megjelenik az überszexi Démon Lord, a hosszú, fehéresszőke hajával, a metálkék, igéző szemeivel, az adoniszi testével és gondolom a fél méteres farkával és olyan orgazmusban részesíti Karát, hogy majd' leesik a feje (valami ilyesmit mond), arra gondoltam, kedves Diana, te velem már nem fogod tudni elhitetni, hogy ez egy jó könyv. Rögtön eszembe jutott Anita két pasija - ja, és ebben a könyvben is feltűnik egy másik, az arannyal pettyezett zöld szemű, nem tökéletes arcú, ám jóképű FBI-ügynök! -, és annyira fedi egymást a három kép, hogy olyan, mint amikor a tanár két egyforma dolgozatot olvas egymásután, néhány mondatbeli különbséggel. Ja, és J.R. Ward roppant eredeti hímjei is eszembe jutottak, természetesen, még az a szerencse, hogy a többi ilyen állat nem, pedig biztos találkoztam többel is a könyvek lapjain.
Most elkanyarodom kicsit arra, hogy miért tartom néha károsnak ezeket a regényeket - mert nem valós képet ábrázolnak. Ezek a pasik mind-mind a női fantázia szüleményei (tudom, hogy nem mondok újat, de önimádó bloggerként muszáj kiélnem a mániákus közléskényszeremet), és amikor látom a könyvtárban a lányokat, hogy többesével kapkodják le ezeket a köteteket a polcokról, egy picit megcsóválom a fejem. Csajok, nőjetek már fel. Ezek az átműtött, fehér lovas szőke hercegek nem kerülnek az utatokba, vagy, ha mégis, ügyet se vetnek az átlagos lányokra, az ún. szürke kisegerekre (én ezt máshogy látom, de nem egy könyvben a női főszereplő ezzel a szóhasználattal van elintézve), az pedig, hogy a második oldalon, bocsánat, a második pillantásra belétek zúgjon, olyannyira, hogy élete végéig minden más nőt oltári rondának talál, jóval túl van a lehetetlen határain. És nem azért, mert ti tényleg unalmas, zárt életet élő kisegerek vagytok egy szűk egérlyukban, hanem azért, mert ezeknek a himpelléreknek amilyen hosszú a haja, olyan alacsony az IQ-ja, az érzelmi intelligencia pedig sikítva menekül előlük. Ismerek néhány ilyen lányt, akik az úgymond tökéletes alatt senkivel nem érik be, ez nem elég izmos, az csóró, annak nem kék a szeme (!), a negyediknek nem trendi a cipője. És keseregnek, hogy egyedül vannak.Nem tudom, mikor fognak rájönni, hogy a szerelem nem a különböző epszeken vagy a szemszínen múlik, de kíváncsian figyelek.
Amit nem értek, a seggig érő haj és hiperkülönleges szemszín. Az előbbivel nem tudok mit kezdeni, miért alapfeltétel lassan, a másik annál érdekesebb. Legyen kék! Zöld! Sárga, szürke, fekete, piros, lila, nem, ez már nem elég, legyenek benne arany-rozsdaszín, ezüst pöttyök, csillámok, szökőkutak, delfinek, mert a szivárványhártyánál fontosabb külső, vonzó jellemző tulajdonság nincs!
Azt se értem, honnan veszik ezek az írónők, hogy ezek a csinifiúk az első alkalommal a csúcsra juttatják a főszereplő nőket, néhol elég a puszta pillantásuk, vagy hogy a kezükkel végigsimítanak Priscilla-Kathy vállán, és olyan forróság önti el őket, hogy beleremegnek (bocsánat:P). Az általuk tökéletesnek beállított külső nem garancia a vonzódásra. A gyermekkori traumákat, különböző lelki sebeket se hagyjuk ki a sorból, ezek miatt ölt magára Szegény Szenvedő Férfiú zord arckifejezést, hűvös viselkedést, amelyen P.-K. sikeresen áttör, és felfedezi Élete Értelmének gyöngéd, sebezhető oldalát, amely magával hozza a delikvens feltétel nélküli, permanens imádatát.
Hörr. Jelzem, a postommal senkit nem akarok megbántani, álmodozni lehet és szabad, ideáljai mindenkinek vannak, hogy milyen, az gusztus dolga, de az, hogy mikor enged az elvárásaiból, mikor hagyja el - illetve, hogy elhagyja-e - a romantikus ábrándképeket (nem, nem kell hozzámenni a kapcsold-be-a-tévét-adj-ennem-feküdj-alám csákóhoz), nagyon nem mindegy, és arra vagyok kíváncsi, mit gondoltok erről, károsnak tartjátok-e, volt-e álomképetek - igen, az álompasis szavazás néhány túlkapása is eszembe jutott a post írása közben -, mikor alakult át ez, stb. A fiúk véleményére is kíváncsi vagyok, mit gondolnak a két pasitípusról, és gondolom náluk is előfordul ilyen idealizált nőkép.


11 megjegyzés:

  1. szívemből szóltál. és nagyon jókat röhögtem.:))

    VálaszTörlés
  2. Hallod, úgy is tudom, hogy tudod, hogy ugyanezt gondolom :D ( Remélem az álompasis szavazós túlkapás nem én voltam ááá...)

    Igazából én azt gondolom, hogy jó ilyet olvasni, csak hogy is mondjam, nem szabad mindig ilyet olvasni, és nem szabadna úgy olvasni, hogy kikapcsolunk az agyunkból minden értelmet. Mert amikor magyartalan a szöveg, értelmetlen a párbeszéd, és üres mindkét szereplő feje, akkor szerintem az a normális, ha nem dobjuk hanyat magunkat az X-edik álompasitól, hanem... nem tudom hogy, de nekem egyből beindul a dacos énem, és azt mondja, ne már, ezt te beveszed?

    A szőke hercegek való világbeli eldeformálódása is teljesen igaz. írj többet éjfél után :D

    VálaszTörlés
  3. sajna szerintem sok férfi/pasi is álomvilágban él, ami a nőideáljukat illeti. mélyebben nem mennék bele, mert akkor kiakasztom saját magamat, de hihetetlen mértékű parasztvakítást végez a média, nem csoda, hogy tele a világ evészavaros, önbizalomhiányos csajokkal.

    amúgy én jókat röhögök azokon a lányokon, akik még mondjuk az én koromban is (25) a tökéletes fenekű/szemű/hajú/izomzatú/pénztárcájú stb hapsikat hajkurásszák, és a többi az persze mind selejt, de lehet hogy Mr. szuperpopsi is az, mert teszem azt nem csavarja vissza a kupakot a fogkrémre, de mondjuk egy ilyen lány ahhoz lusta, hogy levonuljon a konditerembe vagy elmenjen egy stepórára vagy futni vagy akármi, hogy esetleg egy vízilabdázó csávó észrevegye. most nem azt mondom, hogy nézzen ki mindenki tökéletesen, hanem hogy ezek a lányok miért nem gondolkoznak el azon, hogy amíg az - objektív értelemben - tökéleteset keresik, szóval hogy talán önvizsgálatot kéne tartani, hogy lehet, hogy ők maguk sem azok. és hogy a kigyúrt, szuperszexi csávójuk lehet, hogy nem fogja ágybavinni neki a reggelit, meg lesegíteni a kabátját. de persze az is lehet, hogy nekik ez mellékes.

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó a poszt.
    igen, károsnak tartom, abszolút.
    volt álomképem, egyedül a világos hajszínből engedtem, a többi stimmel ;-P

    VálaszTörlés
  5. totális egyetértés. nekem ne töltsön a pasi több időt a fürdőszobában, mint én. :)
    én teljes mértékben a médiát hibáztatom a torzulásért, és ez ott kezdődött, hogy Marilyn Monroe belevigyorgott hátravetett fejjel a kamerába. Persze nem őt hibáztatom, volt neki így is elég baja, hanem a mai hatásvadász médiát, aki még teret is enged ezeknek az embereknek. A másik oldalon, meg nem adnák ezeket az adásokat, ha senki nem nézné...
    és olyan egyáltalán nem létezik, amit a könyvekben leírnak, csak felturbózzák egy picit az élményt, aztán mi meg azt várjuk, hogy a valóságban is azt kapjuk vissza. szóval ezeket a könyveket csak mértékkel szabad fogyasztani, mint a csokit, akkor nem árthat meg. :)

    VálaszTörlés
  6. Szerintem kár a papírért ilyen könyveknél. Épp ezért káros, hiszen az erdők csak fogynak és fogynak... :) Komolyra fordítva a szót, szerintem lehetséges, hogy ez szemléletformáló bizonyos lányoknál, mint ahogy a tévé is (tévét majdnem mindenki néz, ahhoz azonban, hogy könyvet vegyen a kezébe, már kell egy kevéske intelligencia, még akkor is, ha ponyva). És itt most lehetne beszélni még a média egyéb káros hatásairól...

    VálaszTörlés
  7. Addig nincs baj ezekkel a regényekkel, amíg valaki a helyén tudja őket kezelni. Én magam is olvasok ezek közül jó párat, mégis egy teljesen normális, átlagos pasim van, akinek bár kék a szeme (mindenféle extra pöttyök nélkül), nem ezért lett a párom.
    Amúgy ezektől a ficsúroktól én is rosszul vagyok, gyűlölöm a fülbevalót pasikon, szőrteleníteni meg max. a hónalját szőrtelenítse, ha zavarja az izzadás, de mást ne! Az igazi pasinak bele lehet kapaszkodni a mellkasszőrzetébe. :D
    Amúgy ezt a hosszú haj mániát én sem értem, magamban az összes ilyen regényszereplőt rövid hajúnak képzelem. :P

    VálaszTörlés
  8. Én bevallom nőiesen, hogy imádok ilyenről olvasni, pont azért, mert ilyen nincs.
    Ám nekem is kezd feltűnni, hogy mindegyiknek mennyire megnőtt a haja, ellenben kihullott egyéb testszőrzete.
    Azért nehogy már szemöldöktől lefelé ne legyen rajta semmi szőr! Milyen az már? Egy férfin igenis jelenjen meg 3 nap után a borosta, ha elengedi magát.
    Az meg, hogy pusztán pillantásával milyen magasságokba juttat... Hát én általában nagyon magas hangon szoktam a könyvnek magyarázni, hogy Na ne mááár!
    Valahogy már oda jutunk, hogyha cifrázni akarják az erotikus jeleneteket, akkor BDSM.
    Úgyhogy egy idő után jön, hogy a kis fejecskémben itt-ott jelentősen átírom a könyvet. Hmm... lehet szakmát váltok. Dobom a blogot, és leszerződök a Harlequinnel. :D

    VálaszTörlés
  9. Nima: örülök:D

    Zenka: igen, tudom:) Jaj, dehogy, te nagyon a helyén kezelted.
    Hát én is ezt mondtam, ill. én nem értem, hogy lehet mindig ilyet olvasni, nem unnak rá, nem bökik ki a szemüket a sablonok? Azért nemcsak ilyen könyvekkel lehet kikapcsolódni...
    Oké, de most nem. Nagyon álmos vagyok:D

    katacita: ne idegesítsd fel magad, ha x év múlva csak olyan pasik maradnak, akiknek a plakátcicák jönnek csak be, inkább egyedül maradok, amúgy se olyan iszonytató opció, mint egy baromarc mellett leragadni. Ezt csak azért mondtam, mert sokan inkább maradnak egy rossz kapcsolatban.
    Sztem az ilyen lányoknak pont ez hiányzik, ezért akarnak ilyen pasikkal járni.
    Ja, amúgy 24 éves vagyok:D

    szeee: köszi:) Amiatt tartod károsnak, amiért én?

    Joey: ez tipikusan olyan kérdés, hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás:)

    Anni: ez jó:DD
    Tuti, hogy hatással vannak ezek a könyvek jónéhány olvasóra, a tévéről nem is beszélve, hiszen a legtöbb teleregény tökéletes küllemű színészekkel dolgozik...

    Nita: ugye tudod, hogy ez nem a te inged?:)
    És mivel igazi férfi, nem ordít, hogy húzod a mellszőrzetét, mi?:D
    Én max vállig érő séróval vagyok hajlandó elképzelni őket:D

    Gretty: de szedik ám a szemöldöküket! Az összkép baromi ijesztő, belőtt séró, szedett szemöldök, fülbevaló, feszes, V-nyakú póló, testszőrzet nuku, rózsaszín gatya, fujj.

    VálaszTörlés
  10. Hogy én mennyit röhögtem ezen - valahogy kimaradt,Zenkával értek egyet, írj többet éjfél után!
    (jelzem, a molyos kommentlistát meg se mertem nyitni :DD)
    Volt eszményképem, szép régen. Barátnőm - no az nem. Aztán az eszménykép elmúlt. És jöttek a hölgyemények. Nem tudom, ez mennyire általános, de esetemben az eszménykép egy guminőméretű útakadály volt az ismerkedés huplis dűlőútján...

    VálaszTörlés
  11. shizoo: az Éneklő folyó postja is jóval éjfél után született:)
    Pedig van ott minden jóság, annyi érdekes ruházatú személyről számolnak be;)
    Ezt (is) nagyon szépen fogalmaztad meg:)

    VálaszTörlés