2012. augusztus 18., szombat

Megérdemled a halált

"- Tudja, hogy mire gondolok. Ő ölte meg?
 - Maga szerint? Olyan, mint egy gyilkos?
 - Túl régóta élek New Yorkban - felelte. - Nekem mindenki olyan, mint egy gyilkos."


Lawrence Block: Tánc a mészárszéken
Értékelés: 5 digóbagó az 5-ből
Kedvenc karakter: Matt, Elaine

Olyan régen jelent meg a sorozat utolsó kötete, hogy már nem is emlékszem rá (ez nem igaz, de tényleg régen jelent meg). Ebben a részben az exalkoholista exzsaru egy gyanús gyilkossági esettől a prostitúció és a pornófilmek világába jut el, azoknak is a legmélyebb bugyrába: a gyerekek kihasználásához és az ún. snuff pornóhoz, amelyekben valaki hosszas kínzás után meghal a film végén.
Egyik Matt Scudder-történet sem habostorta, de ez a fenti témák miatt különösen fájdalmas és reménytelen hangulatú, és a végére megint azt a következtetést lehet levonni, hogy a világ úgy rossz, ahogy van, az emberek pedig a legnagyobb rohadékok rajta.
A cselekményről sokat nem akarok elárulni, a szerkezetét már megszokhattuk az előző nyolc kötet során: valaki megkeresi Scuddert, aki még mindig a hoteljában lakik és még mindig küzd az alkoholmámoros démonaival - nem, nem iszik, csak morbid módon szeret kocsmákban megbeszéléséket és baráti összejöveteleket tartani -, ő pedig elvállalja az ügyet, amely valójában sokkalta bonyolultabb, mint ahogy első ránézésre látszik. Jelen esetben úgy tűnik, Matt két eseten dolgozik párhuzamosan, az egyik Amanda Thurman meggyilkolása, ill. az, hogy tényleg a férje ölte-e meg a terhes feleségét, a másik egy videokazettához kapcsolódik - igen, egy kazettához, mert a regény eredetileg 1981-ben íródott, amikor én még csak kósza gondolat voltam. Ezt az "archaikusságát" is szeretem a sorozatnak, nincs mindenkinek mobiltelefonja, iPodja, tablet, blackberry, netbook, még az internet sincs jelen a történetben, ki hallott már ilyet?
Olvastam már néhány fanyalgó véleményt erről a sorozatról, miszerint nem történik benne semmi, és tényleg, a konkrét történés nem sok: Matt felkel, újságot olvas, kólát iszik, meghallgatja az üzeneteit, eljárkál ide-oda, sok minden a rengeteg párbeszéd során derül ki, és mindig megoldja az aktuális ügyet, így vagy úgy. Én szeretem a humorát - kicsit hihetetlennek tűnik, de vannak vicces fordulatok a beszélgetésekben, amelyek oldják egy kicsit a depresszív hangulatát, például ez:

" - Nyisd ki a bilincset.
 - Hát, nem is tudom - mondta. - Megmondom őszintén, tetszik a látvány, ahogy a saját segged markolászod, nem bírsz felállni, de leülni sem. Nem szeretnék közbeavatkozni."

Én nem mondtam, hogy Durrell-stílusú humorról van szó.
Tehát a szöveg szikár, de a szavakban rejlő mondanivaló annál több - vajon hányan néznek hülyén, amiért egy krimivel kapcsolatban ilyenről beszélek? -, minden vétke ellenére Scudder egy hős, moralitásának páncélja egy kicsit megkopott, itt-ott rozsdásodik, de becsületkódexe hibátlan: ha valaki valami nagy mocsokságot művelt, nem úszhatja meg, és ő addig dolgozik rajta, amíg minimum rács mögé nem kerül.
A szereplőket is kedvelem, pedig kik vannak itt? Zsaruk, akik csinálnak kisebb-nagyobb stikliket. Stricikből lett műkereskedők, luxuskurvák, akik dél-amerikai irodalmat hallgatnak és Borgest olvasnak, kocsmatöltelékek, csaposok (a Párizsi Zöld és a Miss Kitty a legjobb kocsmanevek a világon), drogosok, hajléktalanok, bűnözők, szentek, papok, gazdagok, szegények körhintája ez. És itt van ismét Mick Ballou, az ír gengszter, véres henteskötényében masírozik a hét órás hentesek miséjére - nagyon jó szereplő, de nem szeretném, ha bárdjával lecsapná valamelyik testrészem. Furcsa ez, rengeteg emberéletet kioltott, mégis megkedveli az olvasó és valamilyen szinte elfogadja az erkölcsi felfogását.


Összességében annyit tudok mondani, miután ennyit rizsáztam, hogy minden fájdalmas részlete ellenére szerettem olvasni ezt a könyvet, és annyira szeretném, ha Block írna még vagy tíz részt. Annál is inkább, mivel egyike azon furcsa íróknak, akik tudják tartani a színvonalat, ha sorozatba kezdenek.
Ui.: Biztos én vagyok a lökött, de jobban szeretem Scuddert, mint Bernie-t.

A könyvet köszönöm szépen az Agave kiadónak!


Eredeti cím: A Dance At The Slaughterhouse
Sorozat: Matt Scudder 9.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012
Fordította: Varga Bálint
Ár: 2980 Ft
Az író blogja


4 megjegyzés:

  1. Uh, az utolsó mondatod szíven ütött :) Jók ezek a Scudder krimik, nagyon is, de én Bernie-t szeretem jobban :) És igazából kicsit meg vagyok sértődve Block bácsira, amiért nem írt több Bernie-sztorit, ezért nem is olvasok kiábrándult Scuddert. Tudom, gyerekes vagyok...
    PS: nekem tetszik a poszt ;)

    VálaszTörlés
  2. Jaj, azért szeretem én Bernie-t, nem sokkal van lemaradva Scuddertől:))
    Ha ez vigasztal, én szoktam gyerekes lenni;)
    Ui.: örülök:) Olyan nehéz ilyen sorozatokról írni.

    VálaszTörlés
  3. "a végére megint azt a következtetést lehet levonni, hogy a világ úgy rossz, ahogy van, az emberek pedig a legnagyobb rohadékok rajta."
    Akkor ez most pont a hangulatomhoz illik :P már amúgy is szemezgetek ezzel a sorozattal, mióta a Bernie-set elolvastam :)

    VálaszTörlés
  4. Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni:)

    VálaszTörlés