2013. január 2., szerda

Semmi kis pillanatok

"– Tudja, lefogadtam volna, hogy az admirálisoknak a tengeren a helyük…
– Én is lefogadtam volna, hogy a papoknak a templomban a helyük.
– Ó, tudja, Isten mindenütt jelen van.
– A tenger is, atyám. A tenger is."



Alessandro Baricco: Tengeróceán
Értékelés: 5* hálósipka az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): mindenki

Ezzel a könyvvel sokáig kerülgettük egymást, de úgy érzem, megérte várni. Nagyon fájó állapotban pillantottunk egymásra, olyan megnyugtató, elvarázsoló hatása volt, hogy rögtön a lelkembe szippantottam a szavait. 
És tudjátok, mi a vicc? Olvasás közben éreztem a tenger illatát.
Baricco szövege elképesztően egyszerű (lehet őt minimalista prózának nevezni?) , mégis olyan fenségesség árad belőle, amely elbűvöli az embert. Bár csak három könyvét olvastam ezzel együtt, úgy érzem, ebben a történetben bontakozik ki a legjobban a szerző tehetsége.
Néhány ember elkeveredik a kutya által sem ismert Almayer fogadóba, amely a véges-végtelen tengeróceán partján áll, a világ legeslegvégén. Mindannyian keresnek valamit. Lehet, hogy itt megtalálják - de az is lehet, hogy nem.

"Mondani a tengert. Mert ez az, ami nekünk megmarad. Mert neki, nekünk, akik kereszt nélkül, varázslat nélkül állunk itt, kell, hogy legyen valami fegyverünk, hogy ne csak úgy csöndben, megadóan haljunk meg."

Mert a tenger nemcsak szép. A tenger egy borzalmas gyönyörűség, megöl és elkápráztat, teremt és pusztít. "Anyaöle minden embriónak és gyomra minden halálnak." Lehet, hogy életet ad neked, egy számadatot, megnyugvást, feloldozást, választ, de az is lehet, hogy elvesz tőled mindent, a szerelmedet, az életedet, a reményt. Nem tudhatod, amíg szemben állsz vele és nem benne vagy. Aztán visszatérsz épségben - vagy benne maradsz.
Én benne vagyok. Jelenleg a térdemig ér.

Plasson tengervízzel festette a tengert. Baricco pedig tengervízzel írta a Tengeróceánt.


Eredeti cím: Oceano mare
Kiadó: Helikon
Kiadás éve: 2001
Fordította: Székely Éva
Ár: 2690 Ft


5 megjegyzés:

  1. Szerintem lehet minimalista prózának nevezni. Én is ilyesmit éreztem nála, bár pont a Tenegeróceánt még nem olvastam. És így művészet igazán írni, ahogy ő csinálja...

    VálaszTörlés
  2. Éljen a kommentelés:)
    Nekem ez tetszett eddig a legjobban. Még a Vértelenül és a Harag-várak, idén szeretném sorra kanyarintani őket.
    Úgy emlékszem, a Selymet olvastad tőle, ugye?

    VálaszTörlés
  3. Éljen, éljen! :)
    Igen, a Selymet, de a Vértelenült és a Novecentot is tavaly, meg azelőtt. Aztán kivettem könyvtárból a Tengeróceánt, de elmaradt és olvasatlanul vittem vissza. Azt hiszem nekem egy Baricco per év a léptékem :)

    VálaszTörlés
  4. PuPilla: mindjárt rákeresek, mit írtál a Vértelenül-ről:)
    Szerintem egy év/ egy Baricco teljesen jó.

    szeee: soha nem mondtam, hogy rossz lehet:)

    VálaszTörlés