2014. január 21., kedd

"»Az élet félelmetesebb, mint a halál.«"

"Bármit érzek is, nem engedek neki szabad folyást. Ha sírni szeretnék, befelé fogok sírni.. Ha véreznem kell, felhorzsolom magam. Ha úgy érzem, hogy becsavarodik a szívem, a világon senkinek nem szólok róla. Úgyse segít. Csak megnehezíti mindenkinek az életét."

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Kedves Oskar!

Bizonyára meglepődsz, hogy egy ismeretlen ember ír neked levelet egy rém ismeretlen országból - mivel tudom, hogy téged minden érdekel, mellékeltem néhány érdekes és alapvető információt -, de, remélem, nincs ellenedre. Sajnos nem fürkésztem ki a világegyetem néhány titkát és halhatatlan zeneművet se hagytam a világra. Viszont én is szerettem ékszereket díszíteni. Ma már ritkán szoktam, valahogy elmaradt, ahogy sok minden más is. Te ne hagyd el ezt a szokásod, se a levélírást, ne rakd sarokba a csörgődobot és ne szűnjön meg a világ iránti érdeklődésed. Bizonyos dolgokat el kell engedni - vagy legalább egy kicsit eltávolodni tőlük -, másokhoz ragaszkodni kell. Hogy ne találd egy üvegharang belsejében magad, amelynek a nyelve egyetlen dolgot visszhangoz.


Barátsággal,
Amadea

Egy könyv mindenki számára mást jelent. Ez rendkívül sokoldalúvá, értékessé teszi, és sokszor bosszantó, értelmetlen helyzeteket szül. Csodálatos, hogy ugyanazokat a szavakat olvassuk, mégis mindannyiunkban máshogy csapódnak le, mást mozdítanak meg. A kéklő pára, amire különböző alakzatokat rajzolunk.
Számomra a Rém hangosan és irtó közel a fájdalom könyve volt. Nem a heves, perzselő fájdalomé, hanem a csendes, láthatatlan kíné, ami már elnyerte végső helyét és formáját. Olyan, mint egy szűrő, amely kicsit eltorzítja a hatásokat, élményeket. Amikor már nincs erő sírni, a könnyek befelé folynak, sztalagmitokat és sztalagtitokat építenek.
"»Annyira félek, hogy elveszítek valamit, amit szeretek, ezért semmit se vagyok hajlandó szeretni.«"
Csakhogy az élet elől nem lehet elbújni. A fájdalom elől meg végképp nem. Úgy követ, mint egy néma árnyék. Rém hangosan és irtó közel.
Amikor hajnalban elszenderedsz - mert aludni, azt nem tudsz -, ez az utolsó éber gondolatod, amikor reggel kinyitod a szemed, kb. a második. Az ember érez és fáj, fáj és érez, minden lélegzetvételével, minden súrlódásával.
"A régi szép időket nem lehet visszahozni. Mint ahogy a jelzője is jelzi, ezek az idők régen voltak. Az új idők soha nem lehetnek olyanok, mint a régiek. Ha megpróbálnának olyanok lenni, akkor réginek és elhasználtnak tűnnének fel, olyannak, mint azok, akik visszasírják őket. Soha nem szabad a régi időket siratni.""… csak belekapaszkodni tudok a dolgokba, amelyeket elveszteni szeretnék…""… a gondolkodás annyira fáj, meg különben is, mire mentem valaha is a gondolkodással, melyik az a nagyszerű hely, ahová általa eljutottam? Gondolkodom, gondolkodom, gondolkodom, már egymilliomodszor gondolom ki magamat a boldogságból, de belegondolnom még egyszer sem sikerült.""A rám irányuló figyelme megtöltötte a bensőmben tátongó lyukat."
Azért mondom el sokszor, hogy szeretlek, mert félek a jövőtől, a jövő héttől, de még a holnapi naptól és a következő perctől is. Az emberek nem szokták kimondani azt, amit gondolnak, a szavak megakadnak a torkukon, és amikor már késő, a szavak örökre velük maradnak, magukba zárják őket. Azért mondok ki mindent, ami eszembe jut - olyat is, amit talán nem kellene -, mert azt akarom, hogy a szavak oszlopként tartsanak meg, olyan falak legyenek, amelyek nem elválasztanak, hanem támasztékok, amiknek az ember bátran nekivetheti a hátát, ha úgy érzi, csúszni kezd.
Sok évvel ezelőtt láttam egy nőt a trolin. Tetőtől talpig feketében volt, a temetőbe ment. Rettenetesen sírt. A mai napig bánom, hogy nem fogtam meg a kezét.
Utálom, ha valaki árva. Ezért van annyi állatunk. Szombaton láttam egy apró macit (kulcstartóként használhatták) egy ablakpárkányon. Másnap visszamentem érte, de nem volt ott. Remélem, jó helyen van.

Eredeti cím: Extrelemy Loud and Incredibly Close
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2009
Fordította: Dezsényi Katalin
Ár: 3900 Ft
A szerző magyar nyelvű Wikipédia oldala


7 megjegyzés:

  1. Ha lehetne százezer csillagot adni posztokra, akkor most adnék. Ugyanezt éreztem amikor tavaly elolvastam ezt a könyvet, és csak néztem bambán hogy írjak-e róla vagy sem, ezen gondolkodtam napokig, próbáltam szavakba önteni amit érzek. Nem ment. De te most elmondtad amit én is akartam, köszönöm. :)

    VálaszTörlés
  2. Amadea, ez csodásan mondtad el! Olyan dolgokat fogalmaztál meg, amelyekkel mélyen egyetértek (ki kell mondani, ami ott van belül, csak sokszor későn jövünk rá) és az utolsó két életképed pedig egy jó nagy gombócot helyezett a torkomba...

    VálaszTörlés
  3. Millabell: @Nikkincs: hú, pedig azt hittem, állati sablonosan meg közhelyesen fogalmaztam:$ Nagyon nem akaródzott írnom erről a könyvről, mert túlságosan fájt.
    Millabell, a Minden vilángol-t olvastad?

    VálaszTörlés
  4. Miazhogy, olvastam, és annyira tetszett hogy még a filmet is megvettem dvd-n. :)
    Most hogy belegondolok, nem tudnám eldönteni a kettő közül melyik a jobb Foer-regény.

    VálaszTörlés
  5. Akkor okvetlenül el fogom olvasni.:) Nem mostanában, mert előbb ezt ki kell hevernem.

    VálaszTörlés
  6. Ez gyönyörű lett :(
    (...fáj, de nem baj, nem bújhatok el előle...)
    Eddig abszolút nem érdekelt Foer, de lehet hogy eztán előveszem.

    VálaszTörlés
  7. Ilweran: köszi.:)
    (Nem.)
    Hát, vannak, akiknek nem tetszik, de szerintem egy pillantást mindenképpen megér.

    VálaszTörlés