Baráth Katalin: Az arany cimbalom
2014. július 3., csütörtök
Lihegve kaptatok fel a Fenyves soron, a Mecsek lábikrájánál. Átkozottul melegem van, folyamatosan szomjas vagyok, és azzal vigasztalom magam, hogy nem baj, a kirándulásokat mindig élvezem (főleg, ha már túl vagyok rajtuk), és este, miközben fekszem, mint egy halott* a kényelmes ágyon, Dávid Veront fogok olvasni.
Azt hiszem, ez marad a legerősebb impresszióm a könyvvel kapcsolatban. Őt vittem magammal nyaralni, és miután órákig mászkáltunk a dögletes hőségben, kimerülten kapaszkodtam a lapokba, és bőszen bólogattam, mert szegény Veron szintén a dögletes júliusi hőségtől szenved, hiper extra körülmények között. Húú. Hálás köszönet a cseles (vagyis az olvasót naiv hitében meghagyó) fülszövegért, ugyanis nem a megszokott, Veron felpattan és nyomozni kezd-helyzet áll fenn. Más a perspektíva, mert Ókanizsa kotnyeles hősnője ezúttal nem kívülálló, hanem személyesen érinti az adott bonyodalom - amiért nemcsak olvasóként, hanem bloggerként is hálás vagyok, mert krimisorozatok esetében mindig stresszelek, hogyan írok egy elfogadható terjedelmű bejegyzést az aktuális részről.:)
...
[Egyetlen sort írtam le: "Más, mint a többi."]
Miután mindenki kiheverte a rendkívül magasröptű jegyzetelési bravúrjaim okozta sokkot, megpróbálok spoilermentesen írni a könyvről.
(Mivel nincs ölnyi vörös felirat, nyugodtan lehet tovább olvasni.)
Eléggé meglepődtem, amikor az első fejezetben 1868 egy fagyos napja nézett vissza rám, egy, a megszokottól nagyon eltérő jelenettel; egy baktert faggatnak, bicskával fenyegetve, a reakció egy rosszul célzott arcul köpés. A bicska villan egyet, a bakter ordítani kezd. Így kezdődik a regény egyik szála, ami a régi betyárvilágba vezet minket vissza, ami minden, csak nem parasztosan romantikus, hanem kegyetlen, erőszakos, és sokszor embertelen. A másik idősík 1914-be röpít; az osztrák trónörökös és felesége halott, Bécs Szerbia válaszára vár. Mindig elcsodálkozom (és egyben elborzadok), hogy az utólag jelentékeny mozzanatokat, eseményeket mennyire máshogy kezelték. Mi tudjuk, hogy nemsokára kitör az első világháború, de 1914-ben, az ókanizsai Nagyvendéglőben még csak erőfitogtatásról spekulálnak és a császár korára utalgatnak.
Annál nagyobb esemény egy társaskocsi eltűnése, főképp Veron életében, de a rejtély ezúttal nemcsak őt, hanem a családját és Pistát is érinti. Érdekes volt megfigyelni, mennyire más a stílusa a betyárszálnak, Veron nézőpontjának és a férfiak szemszögének. Veron, bármennyire is megváltozott az élete A borostyán hárfa befejezése után, vehemens tulajdonságait nem veszíti el.
Újdonság viszont az isteni Remete Pista gondolataiba bepillantani, aki a korszakot meghazudtolóan (és roppant imponáló módon) liberális nézeteket valló, felvilágosult ember, de bizonyos dolgokban a régi világhoz húz a szíve, ami elég vicces dolgokat eredményez. Olyan szívesen elmesélnék egy-egy jelenetet, például amiben a hatéves Veron, a kis Pista és egy Benedek Elek mesekönyv szerepel, de sajnos ez is spoileres lenne a fülszöveghez képest, úgyhogy kénytelenek lesztek utánanézni. Ellenben a kedves kiművelődött a kutya-macska viszonyban álló pár virtusából, olyan kíváncsi lennék, mit mondana erre a sorozatra.
Nemrég fejeztem be a Mitágó-erdőt, és az jutott eszembe, hogy mindkét helyszín, az ősvadon és a puszta a maga módján totál félelmetes. Az erdő nemigen szorul magyarázatra, ellentétben a sokszor lefitymált pusztára, ahol tényleg nincs semmi, se facsoport, se szurdok, hegyek, folyó vagy bármi. És éppen ez benne a félelmetes. A nagy büdös semmi. Télen a végtelen hómező, nyáron a portenger, ahol nincs menedék vagy árnyék, viszonyítási pont meg alig.
A másik dolog, ami elgondolkodtatott, egy emberi tényező, ami legalább annyira állandó, mint a puszta közönye; az emberi gyűlölet, az, hogy az emberek több évtizedes sérelmeket, fájdalmakat hordoznak magukban, ami egyre mélyebbre vájja magát, míg képtelenek lesznek megszabadulni tőle. De nem is akarnak. Ez tartja őket felszínen, ez a sarkcsillaguk az életben. És nemhogy nem okoz nekik erkölcsi megrázkódtatást, hogy emiatt vétlen embereknek okoznak sérelmeket, hanem teljesen reálisnak látják.
A szokásosnál elgondolkodtatóbb, komorabb regény Az arany cimbalom, mégis megtartja a sorozat stílusjegyeit, az ízes, igényes mondatokat, amiket többször elolvasni is öröm, a humort, és persze a szövevényes bűntényt. Majdnem leírtam azt, hogy "bájos", de nem akarom, hogy valaki a rózsaszín-lányos jelentésre gondoljon. Ezek a regények úgy bájosak,
________________
* A hasonlatot egy kislánynak köszönhetem, aki egy túra elején - mely rögtön egy meredek emelkedővel kezdődött, mellesleg ez volt a nevezetes 20 km-es vidámkodás - megkérdezte, hogy "Anya, ha ennek vége, fekhetek úgy, mint egy halott?" Esküszöm, pusztán emiatt megérte végigkínlódni azt az utat.
Sorozat: Dávid Veron 4.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2014
Ár: 3480 Ft
Az írónő blogja
Most elképzeltem, ahogy mászol fel valami meredek hegyoldalon, kezedben Az arany cimbalommal :)
VálaszTörlésLehet, hogy tartalékolom picit ezt a könyvet, hogy minél kevesebb ideig kelljen majd Dávid Veron nélkül kihúzni, de legszívesebben már egyből nekiállnék. Most nézem, hogy hosszabb is lett, mint az eddigi részek, ennek külön örülök.
Nem cipeltem magammal, semmilyen felesleges súlyt nem tűrök mászás esetén.:)
VálaszTörlésIgen, hosszabb egy kicsit. Én majd lehet, hogy fogok újraolvasni, ha nagyon rám tör a hiánya.
(szóval megint megpróbálok kommentelni :D)
VálaszTörlésNekem nyaralásból hazafelé a fél napos úton, Rackajamet hallgatva (betyáros, bluesos számaik vannak), jött az ihlet, hogy majd ezt a könyvet fogom olvasni. Igaz most Merle beelőzte, de tényleg ez lesz a következő, már nagyon kíváncsi vagyok az új kalandjaira. Bár kicsit tartok tőle, hogy nem emlékeszem már annyira mik történtek vele az előző részben - olyan triviális dolgok, mint hogy áll a szerelemi élete, meg ilyenek. :D
Theodora, én se emlékszem :D semmire... arra se hogy van-e pasi... :D ááá kéne ilyen mini-összefoglaló a saját posztjaink végére, arra az esetre ha nagyon elfelednénk mi történt XD
VálaszTörlésTheodora: attól ne félj, Veronnak új fejezetek kezdődnek az életében.:)
VálaszTörlésPilla: én a Jég és Tűz Dalához írtam anno jegyzeteket a naplómba, mert könnyen elfelejtettem azt a rengeteg mindent, ami az aktuális kötetben történt, a következő rész megjelenéséig.:)
Amadea, most hozzád hasonlóan elkezdtem jegyzetelni én is, meglátjuk mennyi lesz belőle :D egyelőre három mondat :D
VálaszTörlésÁ, simán leköröztél.:D
VálaszTörlésTényleg más, mint a többi? Mert akkor újragondolom a beszerzését.
VálaszTörlésAha. De ha szeretnéd, kölcsönadom. Csak szólj előre, mert jelenleg otthon tanyázik.:)
VálaszTörlésLehet, hogy megveszem anyukámnak, de ha mégsem, akkor mindenképp szólok. Köszi :)
VálaszTörlésVisszajöttem még egyszer elolvasni a posztod, hogy lelkesítsem magam. Már vagy egy hónapja nyűvöm, nem akar fogyni, nagyon unalmasnak találom, miért van ez? Ennyire nem fekszik nekem a betyárvilág? mondjuk azt érzem, hogy nagyon más tényleg, mint a többi, de nem tudom végül hogy vergődök vele zöldágra.
VálaszTörlésHát, lehet, hogy neked ez a komolyabb Veron nem jön be:(
VálaszTörlésAhh, de nem akarom leszólni :( A Veronos részeket élvezem most is, meg van néhány remek beszólás, pl amit beírtál az elejére, azon is felröhögtem :) de valami egyelőre mégse az igazi. Majd meglátjuk, a második felével eldől, hogy állunk :)
VálaszTörlésHát ez van... majd később összeér a két szál, hátha akkor felülíródok a véleményed.:) Ha meg nem, akkor leírod, hogy neked nem tetszettek a betyáros részek, ennyi.:)
VálaszTörlésNa igen, igaz. :) De nem is akarok már panaszkodni, mintha a 250. oldal körül fordult volna egyet, és végre kedvem kapisgálni mi is van :D jobb most, hogy összeérnek a szálak. :) (a betyárját! :D)
VálaszTörlésNa, látod, alakul az.:)
VálaszTörlésNem lettünk cimbik, az után a rész után megint elsüllyedt minden :( hát ez van, belinkellek téged és Ilwerant, hogy lássák, hogy nekem van defektem :D
VálaszTörlés