2014. július 22., kedd

Támad a hörcsög és gyerekeskedek

A mértéktartó könyvvásárlási habitusom nem azt jelenti, hogy az egykori könyvhörcsög eltűnt volna a bőröndnyi pofazacskóival, csupán boldog az eddig összeharácsolt könyveivel. Néha azonban rátör az Éhség, mint például most, ami a nagy Szandi akció idején roppant szerencsétlen esemény.
Pláne, ha az embernek olvasójegye is van.

Tegnap visszavittem pár okosodási útmutatót, és éreztem, ahogy a hörcsög mohón szimatol, megérezte a miljom könyv illatát. Jézusom, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne vegyek ki vagy négy könyvet, pedig nemrég vettem kettőt, egyet meg ajándékba kaptam! Fogcsikorgatva küzdöttünk egymással, kétségbeesésemben még egy polcot is átrendeztem. Gyorsan átnyargaltam a gyerekrészlegre, mert néhány mesekönyv is felkeltette az érdeklődésem, mert miért ne, de ezek legalább rövidek. Jill Tomlinson könyveit szemeltem ki, sajnos a cicás nem volt benn, csak a pingvines, de a totyogó madarakat is szeretem. Az egyik asztalon ki volt téve A kék hajú lány, amire a tavalyi Könyvhét óta kíváncsi vagyok, azt is felkaptam. Mivel annyi időm már nem volt - sürgősen mennem kellett kocsmázni -, hogy helyben olvassam el őket, faarccal leraktam őket a könyvtáros néni elé, aki aranyosan sikeresnek ítélte a vadászatomat. Még jó, hogy a teknőcök a kertben dagonyáztak, különben leálltam volna gügyögni nekik az akvárium előtt.


Hogy tovább növeljem az infantilisságom, elárulom, hogy amikor legutóbb hivatalozni kényszerültem, a kormányablakban nekiálltam kifestőzni. Majdnem kész lettem Supermannel, mire szólítottak. Amikor pedig nyaraltunk, utunkba akadt egy Festöde, ahol mindenfélét lehetett kifesteni, ők kiégették neked, és lett egy saját készítésű bögréd, állatfigurád, bármi. Annyira bírom, hogy a kedves türelemmel viseli az ilyen hülyeségeimet, látta rajtam, hogy elepedek a festegetés vágyától (nem mintha jól menne, de imádok ilyesmivel vacakolni), leült velem, és együttes erővel létrehoztunk egy citromsárga alapon türkizzöld cicát (senki ne mondja, hogy meglepődött), szeme-szája-orra (utóbbit tőlem örökölte) piros, és egy szintén piros, szív alakú medál van a nyakában. Roppant elégedettek vagyunk első közös gyermekünk kinézetével.


13 megjegyzés:

  1. Kár hogy lemaradtam a küzdelemről, vicces látvány lehetett :D (A cica meg aranyos!)

    VálaszTörlés
  2. Asszem, írtam, hogy megyek, de valahogy elsikkadt.:) Időm se lett volna kurkászni, de majd megyünk egy alkalmas (hűvösebb) időpontban és keresünk neked (hihi) könyveket.:D
    Köszi.:)

    VálaszTörlés
  3. Hát reméljük ez a szép szottyos idő még eltart egy darabig. (Izé... szóval én élvezem. Azért ne kövezzen meg senki, ha lehet.) És ha így lesz, akkor keresünk Neked! könyveket :DD

    VálaszTörlés
  4. Nekem?! Nekem kb. 240 olvasatlan könyvem van, kérem.:D

    VálaszTörlés
  5. Ja, én nem kövezlek meg.:) Szeretem a meleget meg a nyarat, de szerintem tegnapelőtt minden élőlény megkönnyebbült egy kicsit, de még a beton is.

    VálaszTörlés
  6. Nekem meg cirka 140, és ehhez még tessék hozzávenni a családi könyvtárban csücsülőket, és akkor kábé egálban is vagyunk :D
    A meleggel amúgy nekem sincs bajom. A kánikulával, na azzal már igen :)

    VálaszTörlés
  7. Ja, én a melegbe a kánikulát is beleértettem.:)

    VálaszTörlés
  8. Igazán tetszetős első közös gyermeketek. :)

    VálaszTörlés
  9. Ó, A kék hajú lány - mikor lesz poszt róla? :)

    VálaszTörlés
  10. Látom, ráállítottad magad a kommentelés projektre.:))
    Fú, nem tudom, majd egy szösszenetes fecnipostban fogok róla írni, de igyekszem.:) Nagyon le- meg el vagyok maradva.

    VálaszTörlés
  11. Igen, elhatároztam, hogy megjavulok. Amúgy ne aggódj, én valami tíz értékeléssel lógok, rémes :)

    VálaszTörlés