2017. szeptember 12., kedd

A szépség vonala


Herman Koch: Nyaraló úszómedencével

(Főleg mese.)
(Úgyis ezt szeretitek.)

A háziorvosom egy idős nő. Általában mélyvörös rúzst visel, amely kihangsúlyozza szájának elkeseredett vonalát és ingerlékeny módon fáradt tekintetét. Vörösre festett haját a fején átkötött szalaggal kényszeríti hátra. Mint egy kielégítetlen, idős primadonna - a betegeivel való viselkedése is ezt a szerepet erősíti. Mind azért zavarjuk meg a telefonálással töltött idejét, hogy őt idegesítsük a bosszantóan gügye panaszainkkal. Itt fáj, ott szúr, begyulladt, vérzik, lüktet - az emberi testnek annyi undorító tünete van, kész csömört okozhat egy életen át ezeket bámulni, szagolni, hozzáérni. Én még viszonylag (khm, a betegek átlagéletkorát tekintve elég) fiatal vagyok, még esztétikus (oké, ez is viszonylagos...) testtel - amelyet igyekszem karban tartani; mozgatom, izzasztom, áztatom, kenegetem, ápolom kívül-belül -, és jó illatom van (ez viszont már határozottan nem viszonylagos). Magyarán, én vagyok az ápolt fiatal nő. Bizonyára a látványom megkönnyebbülést jelent az orvosoknak a sok törődött, elszürkült test között, akik maguk is felélénkülnek egy fiatal test láttán, amelybe nemcsak hálni jár a lélek.

Meglepett, mennyire szerettem olvasni ezt a könyvet. Érdekes volt, izgalmas, felkavaró, undorító, más. De abban nem vagyok biztos, hogy tetszett. A főszereplő Marc Schlosser a tipikus példája annak, hogy egy regény nem attól működik, hogy van-e bennük rokonszenves szereplő. Egy részem egyetértett Schlosserrel. Egy másik szerette volna porig alázni és megkérdezni, miért van olyan nagyra magával egy ilyen trotli, aki nagyképűségében nem veszi észre, hogy nem ő irányítja a körülötte lévő nőket, hanem ők (méghozzá sokkal elegánsabban) őt? Egy egészen kicsi részem meg kárörvendett. Úgy van, bazmeg, megérdemelted, hogy pofán csapjon a saját hülyeséged. A világ nem így működik, de néha jólesik az érzés, hogy a szemét viselkedés visszaüt az elkövetőjére (még ha csak egy regényben is).
A Nyaraló úszómedencével olvasása közben eltűnődtem azon, hogy vajon tényleg így működik-e a világ. Tényleg ennyire a húspiac-effektus irányítja a gondolkodásunkat, a kapcsolatainkat a sok újhullámos fogadd-el-magad, úgy-vagy-szép-ahogy-vagy, nem-te-igazodsz-a-ruhaméretekhez-hanem-ők-hozzád - féle önérzékeny maszlag lelkifagyi irányzat mögött? A fiatalság és a szépség hatalom, ugyanakkor kiszolgáltatottság? Ha nem vagy szép és csinos [relatív fogalmak], nem érsz semmit? Vagy ha nő vagy, és megjelennek az első ráncok?
Elég lehangoló az egész.

A könyv amúgy - hogy erről is szóljon már egy bekezdés, ne csak egy önkényesen kiragadott-tovább gondolt témáról - ügyesen van megírva, Koch hatásosan váltogatja az idősíkokat. A témák erősek, sokáig lehet rajtuk töprengeni és vitatkozni, de végig elég könnyed marad ahhoz, hogy elmenjen nyári olvasmánynak és ne feküdje meg az ember gyomrát, mint mondjuk Shriver. Az a fajta regény, ami eteti magát és egy ültő helyben elolvassuk a felét.

Maradok a primadonna szindrómás háziorvosomnál. Lehet, hogy felőle vért köphetnék a falra (Schlossert se érdekelné), de sztetoszkópozás közben biztos nem arra gondol, mekkora a mellem és milyen evolúciós szerepe van.

Eredeti cím: Zomerhuis met zwembad
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2015
Fordította: Wekerle Szabolcs
Ár: 3990 Ft


4 megjegyzés:

  1. annyira jó ez a könyv. :)) jókat röhögtem én is, meg kárörvendtem is, nem kicsit.
    nekem pasi a háziorvosom, és egy csomó schlosser-féle jelet produkál. és halálosan türelmes, valszeg azért, mert csak félig van jelen.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most mondd, hogy nem szeretted volna kiherélni.:D
      Miket? Titokban méricskél? Vagy le se szarja a betegeket?

      Törlés
    2. az óra pont vele szemben van, és elég sűrűn ránéz. alapvetően megosztja a figyelmét a beteg meg az óra között.
      szeret beutalót is írni, biztos ami biztos ugye, nézzék meg a szakrendelésen a pácienst.
      méricskélni a nőgyógyász szokott, de amíg a háziorvos unja, addig a nőgyógyász élvezi. :D (mondjuk ő meg már öreg, nem nagyon tud mást, csak nézni.)
      a házidokival egyébként elég nehéz kommunikálni, valami hatalmas dolog kell hozzá, hogy átkapcsoljon az agya. (mint pl. az én vérnyomásom.:D) tényleg lesír róla, hogy próbálja az emberi tényezőket (test, szagok, bárminek az elképzelése) kívül tartani a fantáziáján.

      Törlés
    3. Sokan amúgy is arra tartják a háziorvost, hogy receptet meg beutalót írassanak vele.

      Törlés