Mi történt augusztusban?

(A szervezetem az iskolások iránti szolidaritásból úgy döntött, hogy rosszul alszunk és ennek folyományaként a tegnapi migrént megtartjuk mára is.)

Bármennyire is visszafogott voltam, két könyvet sikerült beszereznem - de kihagytam a 600 Ft-os fikuszt és az ezervalahányas orchideát a Sparban, pedig Leila, a Kék Orchidea elhalálozott -, az egyik teljesen, alaposan megfontoltan.

 

Van a hazamenős szombat reggeleknek egyfajta vidám, mászkálhatnék-hangulata, amikor jólesik betérni az unásig ismert boltokba - ami egyébként fásult élmény, most nosztalgikus, barátságosan ismerős hangulatot ölti fel. Ilyenkor nagyon veszélyes betérni a cicás antikváriumba, mert nagyobb eséllyel mondom azt egy random felkapott könyvre, hogy kell nekem, mert ezen a különleges napon sorsszerű, hogy egymásra találjunk. És általában tényleg jó (bár nem sorsszerűen jó) könyveket sikerült kifognom, de eztiselkellolvasni, annyivanotthon stb., ismeritek ezeket a csúnya, reális okokat. Ezért egy negyedórás ücsörgés után a kedvessel visszarakattam a helyére A Harmadik Birodalmat, és csak A csavar fordul egyet picike kiadását vettem meg - konkrétan akkora, mint a telefonom, igazi zsebkiadás. Tudom, hogy annyira nem kedvelt történet a molyok körében, de a röpke beleolvasás azt ígéri, hogy ez nekem tetszeni fog.

A Norah, gyere haza! pedig csere volt, jobban meggondolva ráért volna ez nekem könyvtárból is, de úrinő tartja a szavát, legalább megszabadultam egy ezer éve árult könyvtől.

Az olvasás terén rohadt nyűgös (=fáradt) vagyok, tegnap álltam a polcok előtt és semmihez nem volt kedvem, de augusztusban egész szépen teljesítettem:

   

 

Jó kis könyveket olvastam, mind tetszett. Egyedül a Katherine Mansfield világát untam helyenként. Később majd bővebben kifejtem, egyelőre annyit róla, hogy nagyon más embernek gondoltam Mansfieldet.

A Luna - nos, a Luna. A befejezése kicsit ócska hatásvadász, egy másik író már az egekig tornázta az ingerküszöbünket az effajta megoldásban, de ezt leszámítva - meg, valljuk be, elég finnyás olvasó vagyok - szarrá dolgoztatja az ember fantáziáját és logikai készségeit, hogy ezt a Föld-idegen, őrületesen más és színes kultúrát vagy mit el tudjuk képzelni és fel tudjuk építeni a képzeletünkben. Imádom McDonaldot, csak kapjon rá egy kicsit a mozgásra, különben már nemcsak azt a bizonyos másik írót fogja életben tartani a rajongói csí.

Az NW-ről és a Hetedik mennyországról már írtam, az utóbbi újraolvasás volt és hihetetlenül jólesett, tüneti kezelést nyújtott az olvasási nyűgösségemre. Aztán jött még egy bomba, Jennifer Egan személyében. Akármilyen fáradt voltam, baromi élvezetés volt a könyvét olvasni - persze, most az a kérdés, hogy két szuper regény után mit válasszak, hogy ne óhatatlan csalódás legyen a vége?

Ui.: Lehet, hogy még egy újraolvasás következik, annyira jólesik mostanában ismerős történetekhez visszatérni.

A többiek zárása:

Nikkincs

Dóri

Pilla

Nita

Heloise

almamag