2018. június 1., péntek

Szolid májusi kalandok

Két létfontosságú megjegyzés a könyves zárás előtt:

- Ma reggel a mellettem ülő nő, miközben normál hangerővel szidta a felüljárón uralkodó közlekedési állapotokat (a dugót) a buszon, kilakkozta a körmét. Én se vagyok sámli a közösségi szépségápolásban, rúzsoztam már ki magam és púdereztem le az arcom, de el kell ismernem, hogy ő viszi a pálmát. Azért eléggé rettegtem, hogy a királykék lötty a fehér ruhámon köt ki.

- Az esti futás közben ronggyá áztam - mire hazaértem és hajat mostam, természetesen elállt az eső -, mindenemből facsarni lehetett a vizet, de a szemfestésem meg se moccant. Úgy érzem, alkalmas alany vagyok a tartósság tesztelésére.

Térjünk át a könyvekre.

Faragó István – László Zsuzsa: Leghathatósabb arcz- és hajkenÅ‘csök Ian McEwan: Szombat

Idén valamiért nincs kedvem könyveket venni, elnyámmogok a kis készletemen - a több mint száz olvasatlan könyvemen... -, vadászterületnek meg ott van a könyvtár ((és a barátaim polcai)). A lakásban uralkodó állapotokat tekintve ez annyira nem nagy baj.
A Leghathatósabb arcz-és hajkenőcsök a Tandem Grafikai Stúdió kiadványa, csak úgy, mint a tavaly olvasott-beszerzett Egyszervolt illatszerek 's azok kicsinyke flaskái. Ez utóbbi kellemes, nyaralós emlékkönyv, és a társa is tulajdonképpen az; elbicikliztünk Szentendrére, ahol szokás szerint barangoltunk egy kicsit és betértünk a könyvesboltba is. Nagyon szeretem ezt a sorozatot, az ollós darabra is fenem a fogam.
A Szombat a szintén szokásos debreceni antikváriumi zarándoklat gyümölcse, stílszerűen szombaton vettem. Régóta érdekel a könyv és a helyi erőket támogatni kell, tehát abszolút nemes célok vezéreltek.

Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018 Dorthe Nors: Tükör, index, kuplung Dragomán György: Máglya

Nem sokat olvastam, de annál súlyosabbakat; a Strahan-válogatás idén sajnos nem sikerült annyira jól, de akadt benne pár emlékezetes darab és mindig élmény várni-olvasni ezt a kötetet. A Tükör, index, kuplung könyvtári zsákmány az elidegenedésről. A Máglyával nehezen csiszolódtunk össze, de idővel megadtam magam a varázsának és örültem, hogy végre elolvastam, évek óta tervben volt, remélhetőleg írni is sikerül róla.
Most Az essexi kígyó utolsó oldalait olvasom. A maga csendes módján lenyűgözött! Abszolút kellemes csalódás, fogalmam se volt, hogy a sok csalódott vélemény után ennyire szeretni fogom -akik szeretik a jellegzetesen angol regényeket, ne hagyják ki, vessenek rá egy pillantást a szemet gyönyörködtető borítón túl.

A többiek májusa:

4 megjegyzés:

  1. Wow, ez a lakkozós sztori nem semmi! :D

    Örülök, hogy Az essexi bejött! Remélem írsz majd róla külön is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még mindig jobb, mint az ordibáló részegek.:D
      Majd szeretnék.

      Törlés
  2. A lakkozós kemény. :D Nálunk csak az első munkahelyen bent lakkoztak páran az asztaluknál, de ez ahhoz képest semmi. :)
    Örülök, hogy tetszett A szexi kígyó, szerintem idén én is sorrakerítem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh, kismiskák, asztalnál, ugyan, kérem... legalább a székükre felállhattak volna.:D
      Remélem, tetszeni fog.

      Törlés