2019. augusztus 4., vasárnap

Júliusi zárás

Alex Dahl: Fiú a küszöbön Brigitte Kronauer: A nÅ‘k ruhái Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése

Néha rohamszerűen rám tör, hogy könyveket akarok venni, mert nincs itthon semmi (aha...) és kell a vérfrissítés. A Fiú a küszöbönt azóta el is olvastam, kicsit vakarom a fejem, hogy miért rendeltem én thrillert, ezer éve nem olvastam ilyet. Biztos megártott a meleg, remélem, a másik két könyvnél nem kell majd ráfognom, bár a Cameront Post rossz nevelését alig bírtam berakni a kosárba, mindig van bennem egy pánik a szektás könyvek-filmek esetében, mert utálom, ahogy az emberek lába alól kicsúszik a talaj és egy szürreális rémálomban találják magukat, amiből alig bírnak kikecmeregni. Ha ki bírnak.

Júliusban nagyon megtáltosodtam, azt hittem, rosszul látok, de nem, valóban nyolc kötetet olvastam el:

Rachel Kushner: A Mars klub Alan Moore: From Hell – A Pokolból Lawrence Block: Bérgyilkos Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.

Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 2. Lydia Netzer: Ragyogj, édesem! Alex Dahl: Fiú a küszöbön

Jó kis hónapot zártam, csupa jó könyvet olvastam, bár nem mondhatni, hogy tobzódtam a vidámságban. Börtönsztori, Hasfelmetsző Jack, egy bérgyilkos... öö, tulajdonképpen mindegyikben volt gyilkosság, vérszomjas kedvemben lehettem.
A Mars klub nagyon érdekes volt, bár annyira távol állt tőlem ez a világ, hogy felütötte fejét a józan gondolkodás, A pokolbólról már írtam, lenyűgöző, komplex munka, akárcsak a Locke&Key, ami annyira izgalmas, hogy muszáj egymás után ledarálni az elérhető részeket és utána hangosan vekengeni, hogy mikorjönmárakövetkező. A Bérgyilkost és két további részt a múlt hónapban szereztem be nagy boldogan, el is olvastam az első kötetet. Keller nem a kedvenc Block-hősöm, de kellemes kikapcsolódás volt két nagyágyú között.
Lelkek labirintusa, hm. Irtó zabos voltam a kiadóra, Zafónra, hogy ilyen istentelenül nagy és hosszú könyvet szabadítottak rá a könyvpiacra, sokáig rá se néztem, aztán ezt vittem magammal nyaralni és kicsit trükközni kellett, hogy kitartson. Bővebben később.
A Ragyogj, édesem! még mindig viszi a legkatasztrofálisabb borítógrafika és cím díját, pedig képletek, űrhajók, Asperger meg egyéb nyalánkságok vannak benne. Nagyon fura könyv, de jólesett olvasni.

A többiek júliusa:



4 megjegyzés:

  1. Érdekes könyveket olvastál. A Locke&Key-t én is nagyon szeretem, olvastam már angolul, de tök jó magyarul újraolvasni. Az utolsó kötet is eléggé ütős lesz. :)
    Az a baj, hogy nekem Az angyali játszma már nem tetszett annyira, mint A szél árnyéka. Szóval a Lelkek labirintusától tartok, de majd elolvasom, mit írsz róla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, ne csigázz, így is lerágom a küszöböt.:)
      Nekem A mennyország fogságában nem tetszett, ezért is halogattam idáig, de örülök, hogy adtam neki egy esélyt. Új főszereplőt is behoz a történetbe. Bár én az Angyali játszmát is eléggé szerettem.

      Törlés
  2. A nők ruháit én is megvettem, elcsábított. :) Cameron Post szerzője pedig jön Mo-ra, olvastad?
    A Ragyogj, édesem tényleg nagyon félrepozicionált.. Egy kis nyári szerelmes limonádénak tűnik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, jó lesz, még senki nem írt róla értékelést.
      Nem, nem láttam. Téged érdekel a szerző?

      Törlés