November Albionban

Mindig roppant festőinek találtam, sőt, irigyeltem Anglia és Skócia ködbe burkolózó tájait. Sajnos az egykori autókereskedés prózai drótkerítéssel határolt, elhagyatott területe, amelyet minden reggel megtekinthetek, közel sem áraszt ilyesféle fennkölt hangulatot, de hát erről az időjárás nem tehet, ő mindent megtett, hogy a kedvemre tegyen.

A Macskaszem előrendelés volt, imádom a Jelenkor Atwood-borítóit, meg magát a Jelenkort is, hogy belekezdett az életműbe és rettenthetetlen kitartással folytatják is a kiadását.

A Vagyok, vagyok, vagyok akciós beszerzés volt, mert Maggie O'Farrell számomra kedves agykikapcsoló szerző, a regényeinek van mondanivalója, de nem megy annyira mélyre, hogy bele kelljen halni, jó az ilyen könyveket összevadászni és tartalékolni őket ínségesebb időkre.

Később jöttem rá, hogy Jonathan Strahan 2020-as novellaválogatás lieblingjét kifelejtettem, de ő is novemberi beszerzés, a Macskaszemmel együtt rendeltem elő.

Novemberben ennyi olvasást sikerült összeszenvednem, a jó hír, hogy kettőről már önálló bejegyzést is sikerült írnom. Az Akhilleusz daláról sajnos még nem, de ami késik, nem múlik. A Bérgyilkos célkeresztben a Várólistacsökkentésben játszik. Keller a legkevésbé népszerű Block-karakter nálam, de ezen a köteten jól szórakoztam, a bérgyilkos asztrológushoz jár és a horoszkópja alapján dönti el, elrepül-e megölni valakit, ki más merne ilyenről írni?

Az Árnyjáték kellemesen elszórakoztatott, A 015-ös villamos sajnos nem, ő vihetné a hónap citromdíját, ha osztogatnék ilyeneket.

A többiek novembere (ez a hónap valahogy senkinek sem úgy jött össze):

Nita - aki guszta mézeskalácsokat készített

PuPilla - akinek inkább a sorozatnézésről szólt a hónap (van ilyen)

Dóri - nagyon úgy néz ki, hogy a novembert ő mentette meg:D

Heloise - aki újra feltűnt!