Decemberi zárás

 Ha valaki nekem azt mondja, hogy az év utolsó napján könnyű őszi cuccban fogok vidáman futkosni, mert verőfényes 14 fok lesz, biztosan kiröhögöm.

(Próbálom elkerülni az időjárás emlegetését a havi zárásokban, de úgy éreztem, eme az ajándék tavasz felett egyszerűen muszáj örömködni.)

Decemberben három képregényt szereztem be; a Death Vigil - A Virrasztókat azért, mert a szerzőtől nagyon szerettem a Harleent (ráadásul mindössze 1000 db készült a magyar kiadásból), a Monstress soron következő részét, amit már el is olvastam, és a Locke&Key első részét, már csak a harmadik hiányzik, remélhetőleg az is meglesz előbb-utóbb.

Egész jól teljesítettem az olvasások terén - mondjuk, a Monstress újraolvasás eléggé megdobta a számokat, de nem ez, hanem a fiatalkori szenilitás volt az ismétlés oka -, szám szerint tizenkét kötetet olvastam el. A Fenegyerekek és a 99 magyar vers átcsúszik jövőre (avagy azt hittem, szétolvasom magam az ünnepek alatt, ehhez képest csak pislogok, hogy hova lett ez a másfél hét).

A Kódfejtőt és az Őszt leszámítva csupa kellemes élményben volt részem; sokakkal ellentétben nekem nagyon tetszett A női test és más összetevők; Machadótól korábban csak egy novellát olvastam, ami közepes élményként maradt meg bennem, ehhez képest a jelenlegi írások sokkal jobban teljesítettek. Úgy éreztem, ezt az évet az újraolvasások vitték el a hátukon, kevesen értek a régi kedvencek nyomába, de A halványuló fél kellemes meglepetés volt, sőt, alig tudtam letenni (részben Délen játszódik, szóval, elvárható volt ez a hatás).

Elég nyűgös hónap volt, amit az egy hónapra jutó újraolvasások száma is mutat; muszáj volt belebújni az Együtt lehetnénkbe, ami igazi kabátkönyv, a Kékszeműfiú pedig csak úgy eszembe jutott és erővel kell visszafogni magam, hogy ne daráljam le a másik nagy kedvencemet Harristől, az Ötnegyed narancsot.

A többiek decembere:

Dóri - aki egy kivételével az összes ehavi beszerzését elolvasta

Kata

Nita

PuPilla