2018. február 1., csütörtök

A bennünk élő sötétség

"Talán Kanut királyt játszom, aki hiábavalóan igyekszik feltartóztatni az áradatot. Mégis hinnem kell, hogy megmenthetem a St. Oswaldot. Bármily fegyver akadjon is, az tisztességes lesz. Legyen akár kerti törpe vagy egy számítógép. Éveken át ellenálltam a változásnak abban a reményben, hogy a változás elkerül majd. Most nekem kell a változás előidézőjévé válnom, bármilyen kényelmetlen szerep is ez."

Joanne Harris: A St. Oswald fiúiskola

Nem olyan rossz ez, de kezdjük az elején.
Amióta az Ulpius-ház kiadó jobblétre szenderült, Joanne Harris a magyar kiadói pokol valamelyik bugyrába süllyedt, és sokan értetlenkedtünk afelett, hogy jó pár fos Ulpius-szerző mellett a Libri miért nem folytatja Harris kiadását, holott viszonylag ismert szerző még A felszín [azon emberek gyűjtőneve, akik csak azokat a könyveket ismerik, amelyeket a hirdetések és a filmek az arcukba tolnak] körében is*. Aztán megtört a jég a Csokoládéval, a rajongók kicsit tépték a hajukat, de legalább már felcsillant a remény, és meg is érkezett a Different Class magyar kiadása képében.
Nem akarok sopánkodni a címen, a borító tetején díszelgő, szerintem kissé félrevezető mondaton (bár a könyvből van), örülök, hogy megjelent és Szűr-Szabó Katalin fordította, egyebet nem is kívántam a kiadótól, tehát nézzük a könyvet.

A könyv a Malbry városkájában játszódó Kékszeműfiú és Urak és játékosok című regénnyel egy halmazt alkot - igen, tulajdonképpen sorozatot, de egymástól függetlenül is lehet őket olvasni, és Harris van olyan jó fej, hogy a könyv felét nem a másik kettő rezüméje teszi ki és nem spoilerez, vagyis nem hülyének, hanem gondolkodó lénynek tekinti az olvasóit.
A cselekmény egy évvel az Urak és játékosok galibái után játszódik, a helyszín ismét a patinás, büszke és merev hagyományaihoz makacsul ragaszkodó, ötszáz éves fiúiskola, az egyik nézőpontkarakter Roy Straitley, a koros, zsémbes latintanár, a másik ismét egy Idegen, Aki Tönkre Akarja Tenni az Iskolát - a személyét nem ismerjük, de az biztos, hogy pszichopata, aki titkolja beteges hajlamait.

Sok olvasónak csalódást okozott ez a regény, a hosszas várakozás is feljebb tornázta az elvárásokat. Abban egyetértek a többiekkel, hogy nem annyira kirobbanóan jó, mint az Urak és játékosok, de nekem azért nem okozott csalódást. Az egész könyvet Straitley uralja, szerintem a lassú felvezetés is az ő számlájára írható, mintha Harris direkt hozzá igazította volna a regény stílusát. Ez az ő utolsó főszerepe; sok a nosztalgia, a kesergés, a félelem a felejtéstől, a magánytól - néhány öreg Ozzie-nak az élete az iskola, nem házasodtak meg, nincsenek gyerekeik, hobbijaik, de még egy macskájuk se. Straitley nem akar szánandó, öreg bácsi lenni - egy olyan fiatalember (ez az öregek kedvenc degradáló szava minden, náluk fiatalabb férfira) figyelmezteti a sajt és a sütemény veszélyeire, akit annak idején ő tanított meg az első deklinációra! Hová tűnt az a 20-25 év? Hová tűnünk mi? Retteg attól, hogy már nem ér semmit, hogy megfakul és semmivé válik - ki az, aki nem fél? Az öregségtől, ami olyan, mint egy szégyenbélyeg, miközben a tükörből egy tizenéves csillogó tekintete néz vissza?

Straitley erőteljes szerepe mellett a rejtély, ami összefonódik a múlttal, a St. Oswald súlyával, Malbryval, lassan bontakozik ki, de a végére felgyorsul a tempó és minden összeáll, és azért Joanne Harris még tud meglepetést okozni és matekolnivalót adni a téli estékre. Nincs itt semmi baj, csak várni kell egy kicsit. Mindenki olvassa el, vagy olvassa újra a másik két kötetet, többet nem mondok.:)
Sok mindent érint ezen felül a St. Oswald fiúiskola; a mieink kontra többiek kérdését, mennyit számít, ha egy nem közülünk való hal meg, akinek nem bőrtáskája, hanem hátizsákja és steppelt kabátja van és a Sunnybankbe jár; hogyan kell lépést tartani a mai kor elvárásaival; meddig tanár a tanár, és mikor válik csillogó mosolyú marketingessé; meddig terjed a felelőssége; helyes-e gondokat iskolán belül megoldani; ki kell-e állni az igazgatónak a tanárai mellett, vagy mindent áldozzon fel egy gyerek szeszélyeiért, mert már attól túlélő lesz, ha összeszidják? A megoldás valahol középen van, de nem univerzális és sohasem tökéletes - de csak így van mód arra, hogy elkerüljük a bennünk élő sötétség és a mindent elnyelő mélység vonzását.


* Utálok lábjegyzetelni, de szerintem a Csokoládé filmváltozata többet ártott az író imázsának, mint használt. A film cuki, kedves, fogyasztásbarát, Joanne Harris azonban minden, csak nem tündibündi.

Eredeti cím: Different Class
Sorozat: Malbry 3.
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2017
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Ár: 3500 Ft (mivel libris, ötszáz akcióban lesz benne)

6 megjegyzés:

  1. Azért pedig lenne mit sopánkodni azon a borító tetején díszelgő címen. :/ Hiába a könyvből ragadták ki, nagyon félre-marketingeli a regényt a most divatos pszichothrillerek és misztikus lényes thrillerek felé. Kár. De azért bízom benne, hogy Harris mindig megtalálja magának az olvasóit és vica versa. :)

    "Harris van olyan jó fej, hogy a könyv felét nem a másik kettő rezüméje teszi ki és nem spoilerez, vagyis nem hülyének, hanem gondolkodó lénynek tekinti az olvasóit." :D :D Ez tök jó tételmondat lett. :D

    Nagyon tetszenek a témák, amiket érint, és maga az öregedés is, a Roy Straitley-re fókuszálás is jól hangzik. mindenképp olvasni fogom. A Kékszeműfiúval el vagyok még maradva amúgy, de az Urak és játékosok nagyon bejött. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha nem találnék rajta sopánkodnivalót, nem említem meg, de nekem fontosabb, hogy megjelent és nem valami fos fordításban. Ha amiatt pofára esik néhány thrillerrajongó, ez van, szerintem a cuki francia kisvárosos, édelgő könyveket keresők is elvéreznek a Csokoládén. Harrist nem lehet beskatulyázni ilyen könnyen.
      Hú, azért szállítsd le az elvárásaidat a pincébe, más, mint az Urak. A Kékszeműfiú viszont atomjó.

      Törlés
    2. Igaz, örüljünk ennek. :)
      Harris valóban beskatulyázhatatlan, legfeljebb az én "jó könyvek" skatulyámba fér mindig bele. :D :D
      Rendben, értettem lift le a pincébe. :)

      Törlés
  2. Engem jobban zavar ez az ábrándos tekintetű szépfiú a borítón - bár a koncepció hasonló, apró részleteken vérzik el a magyar borító: míg az angol kiadáson lévő srác tekintetétől a hideg kiráz, a magyarról az jut eszembe hogy mindjárt karjaiba kap egy kiscsajt és kézenfogva átmasíroznak egy vörös pöttyös borítóra... Amúgy persze kurvajó, hogy megjelent és remélem, hoznak még új Harriseket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DDD Nekem az jutott eszembe, hogy mindjárt elsírja magát, mert Allen-Jones ellopta az ebédjét a suliban.

      Törlés
    2. Én meg csak most vettem észre, hogy van felsőteste is, nem csak feje. :'D
      "mindjárt karjaiba kap egy kiscsajt és kézenfogva átmasíroznak egy vörös pöttyös borítóra" :D Ilweran, ez nagyon jó volt!

      Törlés