Az év eleje teljes erőbedobással rám vetette magát, a munka a korábbi évek tapasztalatától eltérően semmilyen gyengéd kezdést nem volt hajlandó produkálni, hanem egy gőzhenger kíméletlenségével támadva totálisan kilapított minket, pedig éppen elég sokk volt a hajnali két óráig tartó kukorékolás után átállni a hat órás ébresztőre. Ezáltal csak hétvégén maradt elegendő kapacitásom az írásra és inkább a könyvértékelésekre tartogattam az időmet és az energiámat, mondván, egy zárást (miközben nemsokára napi hármat-négyet kell magamból kipréselni) bármikor összedobok (ahha).
Beszerzések:
Összesen 43 darab könyvet szereztem be, 13-mal többet, mint 2020-ban. Sajnos voltak köztük olyanok, amelyeket elolvasva megállapítottam, hogy mind a beszerzését, mind az olvasását nyugodtan kihagyhattam volna az életemből, ezért idén megpróbálok visszaszokni a könyvtárba és könyvtárközi kölcsönzéssel vagy előjegyzéssel megkaparintani azt, amit valaki dühítő módon elhalász előlem.
A 43 beszerzésből 36-ot már elolvastam; az imponáló számot jócskán megdobja, hogy már korábban olvasott köteteket is beszereztem, és ötöt már idén olvastam. Még ebben az évben szeretném elolvasni a maradékot is, ezzel kipipálhatnék egy olyan évet, amelynek minden egyes beszerzését már elolvastam, nekem ez mindig egy vágyott könyvmoly-teljesítmény volt.
Olvasások:
Összesen 72 darab könyvet olvastam el - a számot jelentősen megdobja a kétszeri Monstress újraolvasás -, ami nyolccal több, mint a 2020-as. Az élt bennem, hogy kevés emlékezetes könyvvel találkoztam, de az alanti listát elnézegetve ez nem teljesen helytálló; talán csak kisebb odafigyeléssel olvasok (ami szomorú, de ez van) és kevésbé hagynak mély nyomot, mint a tizenévesen, nyári szünet alatt, telje odafigyeléssel olvasott történetek, de ugyanez áll a nyaralás, a szabadság alatt kézbe vett kötetekre is.
Ők voltak azok, akik tetszettek és túlélték a finnyás átrostálást:
Dary Gregory: Afterparty
Celeste Ng: mit sohase mondtam el
Walter Tevis: Vezércsel
Robert Galbraith: Zavaros vér
Stuart Turton: velyn Hardcastle 7 halála
Ljudmila Ulickaja: Csak egy pestis
Rose Tremain: Gustav-szonáta
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni
Maggie O'Farrell: Vagyok, vagyok, vagyok
V.E. Schwab: Addie LaRue
Mario Puzo: A keresztapa
Kate Atkinson: Élet az élet után
Marie Aubert: Felnőtt emberek
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Brit Bennett: A halványuló fél
Marjorie Liu - Sana Takeda: Monstress - Fenevad
Volt pár könyv, ami megrázó voltával emelkedett ki a mezőnyből, de ezeket sok esetben nem jó érzés olvasni - ők a tipikus falhozvágósok. Ilyen volt a Macskaszem, a Szép sötét Vanessám (ezt határozottan soha többé nem akarom látni), a Kosztolányi Dezső és a Kéjutca.
Szerencsére viszonylag kevés lesújtó olvasmánnyal találkoztam, ilyen volt a Fullasztó tél, Az iskola Topekában, a Tízezer ajtó és a Kódfejtő.
Tavaly is voltak olyanok, akiket nagyon vártam, ám sajnos csalódnom kellett: Énekelek, s táncot jár a hegy (Belle_Maundrell értékelése sokkal jobban tetszett, mint maga a könyv); Egy házasság helyzete (Nick, ez mégis mi volt?), a Hol vagy, Madison Culver? (Rene, most komolyan, meg ne lássam még egyszer, hogy ilyet művelsz!).
2021 az újraolvasások éve volt, nem is emlékszem, hogy lett volna év, amikor ennyi régi kedvencet vettem volna elő. A minőségi felülvizsgálat azt az eredményt hozta, hogy - legnagyobb megkönnyebbülésemre - még mindig kompatibilis vagyok az alábbi regényekkel; talán már nem kerülök totálisan a hatásuk alá, kevésbé érzem át a misztikus hangulatukat, bizonyos fordulatok más perspektívába kerülnek, de attól még ugyanúgy különleges helyet foglalnak el a könyvmolyszívemben.
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet
Robert Galbraith: A selyemhernyó
Dennis Lehane: Hideg nyomon
Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei
Marjorie Liu - Sana Takeda: Monstress (2x)
Joanne Harris: Csokoládé
Rebecca Wells: A vagány nők titkai
Rebecca Wells: Vagány nők klubja
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Joanne Harris: Kékszeműfiú
Sikeresen teljesítettem a VCs-t, pontosan tizenkét könyvet sikerült végigolvasni, hármat pedig félbehagytam; nem sajnálom ezeket, mert legalább ők is lekerültek a várólistáról és nem nyomasztanak, hogy mióta várnak a figyelmemre. A Jótét lelkek nekem valónak tűnt, igazi society punknak, de halálosan unalmas volt, a Világok őre az infantilis stílusával kergetett az agybajba, a Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszakához pedig én voltam kevés, amit nagyon sajnálok, de keresni fogom azokat a Rushdie-kat, amelyek A firenzei varázslónőhöz hasonlóan elbűvölnek.
A többiek évzárása:
Juhé, végre eljutottam az évzáró posztok olvasásáig! ;)
VálaszTörlésNagyon jó volt olvasni a tiédet, gratula a vcs-hez, és a sok elolvasott, és újraolvasott könyvhöz is, az főleg szuper, hogy már mennyi olvasottad lett a beszerzésekből is - így vagy úgy. :)
A finnyás rostálásod eredményeképp sorakozó listád igazán változatos lett idén! Vezércsel ♥
Ó és hát tényleg szuper, hogy ennyire megmaradtak jónak ezek az újrázott kedvencek is. A tizenharmadik történetet különösen jó látni ott a listán. Csokoládé és Átkozott boszorkák újrázást pedig én is tervezek. :)
Hú, pedig hetek alatt, kínlódva hoztam össze, a végére már olyan volt, mint egy halogatott feladat, szerintem érződik is rajta. Valahogy tavaly-idén nem volt hozzá kedvem.
TörlésJaj, a Vezércsel óriási kedvenc, kb. egy éve olvastam, de legszívesebben már újrakezdeném, a sorozatot és a könyvet IS, ami nálam jóformán példa nélküli.
Tényleg, A tizenharmadik történet is közös kedvenc, egészen megizmosodott már ez a képzeletbeli lista.
Egyáltalán nem érződik. :) Az évösszegző mindig egy nagy feladat, akkor is lesz egy feladat jellege valahogy, ha ez is szórakozás igazából, szóval szerintem emiatt látunk mögé dolgokat.
TörlésIgen, igen, én is szívesen újráznám! Amikor először megnéztem, utána a férjemmel is rögtön újranéztem amúgy, pedig alig telt el pár hét. :D
Ahh, tök jó, kicsit közeledett az ízlésünk, és több a közös kedvenc, vagy csak kedves könyvünk.
Valószínűleg igazad van. Csak korábban élvezetes feladat volt... szerintem azért volt most akkora nyűg, mert nagyon határidőkhöz kötött munkát végzek és év végére már nagyon elegem lesz a dátumokból.:)
Törlés