2013. december 25., szerda

Hadd mutassak valamit!

A kíváncsiság és az érdeklődés láncreakció módjára fantasztikus dolgokhoz vezethetik el az embert, például ehhez a roppant sablonos mondatkezdéshez.
Kezdjük az elején.
Az Árnyak és rémek utolsó novellájában a szerző, Harlan Ellison említ egy festményt:
"Edet [Edmond Hamilton, a fantasyíró Leigh Brackett férje] ugyanakkor mintha az American Gothicról szalajtották volna. Úgy nevezték: a Galaxisromboló - ő teremtette meg az űropera alzsánerét. (...)"
Grant Wood: American Gothic (1930)
Kíváncsi voltam a festményre, ezért rákerestem - szokás lenézni, de egy idő óta az internet nagy tanítómesterem -, magyarul, majd angolul. Az American Gothic (Amerikai gótika) Grant Wood festménye, amely az amerikai Közép-Nyugat falusi életét mutatja be, tudtam meg a Wikipédia egysoros tájékoztatásából, az angol nyelvű cikk már bőbeszédűbb.
Azonban ez nem minden. Ahogy átpörgettem a találatokat, találtam egy másik képet, egy fotót.
Gordon Sparks: American Gothic (1942)
Gordon Sparks, egy afro-amerikai diák készítette, aki ösztöndíjjal került a washingtoni Mezőgazdaság-védelmi Hivatalhoz. Itt találkozik Ella Watsonnal, az egyik nehéz sorsú takarítónővel, a kép őt ábrázolja, amely bizonyos értelemben Grant Wood festményének paródiája. A két kép között nem nehéz észrevenni a hasonlóságokból eredő ellentétet - annyira értelmes vagyok éjszaka tizenegykor - és iróniát.
Ez volt a láncreakció harmadik pontja. A negyedik pedig két blog; az egyik a Fotó-történet, amelyen a fénykép történetét és a festménnyel való kapcsolatát olvastam el, a másik a Próféta, ahol a blogger tizenkét kedvenc külföldi festménye között szerepel Woods Amerikai gótikája.
Az első blognál az információtartalom, a másodiknál az írásmód fogott meg, ahogy beszámol a festményekhez fűződő viszonyáról. Még csak ezt az egy-egy postot olvastam el, de holnap ráérősen elböngészgetek rajtuk, imádom az olyan honlapokat, könyveket, képeket, bármilyen dolgot, ami megbökdösi bennem az információéhséget, azt, hogy még, még, még több mindent akarok tudni, még több mindent akarok megismerni.
Ez a világ. Információ, ismeret és k*rva sok érdekes dolog. Ez kb. olyan sablonos, semmitmondó megfogalmazás volt, mint az első mondat, de nekem meg kellett érnem rá, hogy felfogjam a mögötte rejlő igazságot. Hogy mit jelképez a nyúl, mit keres egy kiskutya egy festményen, miért olyan kultikus író Ray Bradbury, miért olyan jó idegen nyelven olvasni, és mi a fenét tudott Picasso, hogy annyira zseniálisak azok a látszólag ronda festményei.
Szerelmes vagyok az internetbe. Meg a világba, természetesen.

Ui.: a festmény modelljei:


8 megjegyzés:

  1. Szeretek ilyen fellángolós posztokat olvasni tőled!:) Nálam is van ilyen, mindig ekkor döntöm el, hogy több non-fictiont olvasok majd, ami persze aztán nem igazán valósul meg, mert hullámokban tör rám az infóéhség. Ez a festmény egyébként csodálatos.

    VálaszTörlés
  2. Nálam is szakaszos jelenség, van, amikor egyáltalán nem vagyok kíváncsi a világra.:)
    Nekem egy kicsit ijesztő.

    VálaszTörlés
  3. én is ezt mondom mindig, de rohadtul nem érdekel senkit semmi, csak a facebook. wazz.
    nagyon érdekes, amit találtál.

    VálaszTörlés
  4. Én vagyok a deviáns, ki nem állhatom azt a vackot:D
    Örülök, hogy érdekesnek találod.:)

    VálaszTörlés
  5. Én pont most befejeztem be az Árnyak és rémeket (épp itt volt az ideje valamikor májusban kezdtem el), engem Marilyn Monroe kezdett el érdekelni miatta. Ilyen fellángolós kutatós dolgok nálam is vannak, de van ami tartós. És köszi a linkelt blogokat, nagyon érdekelnek a képek mögötti történetek, már vagy fél éve szeretnék egy fotós rovatot indítani, csak valahogy mindig elmaradt (de majd jövőre :))

    Egyébként én most fedeztem fel a tumblr-t, eddig azt hittem hogy ez csak a mindenféle fandomok, vicces gifek, meg szép képek gyűjtő helye, de nem, egy csomó érdekes blogot találtam, olyat ahol történelmi fotókat osztanak meg apró érdekességekkel, meg ókorosat, viktoriánus korral foglalkozót, egy csomó utazósat, meg olyat ahol a kanadai levéltárból raknak ki régi képeket, el nem tudom képzelni hogy ez rajtam kívül mást is érdekelhet, de úgy látszik mégis hisz vannak követői, csodálatos. Szóval most teljesen el vagyok varázsolódva. És ha belegondolok, hogy ez csak egy tárhely, és már ezen is végtelen mennyiségű érdekes információ van, és még több van ezenkívül, félelmetes és persze nagyszerű.

    VálaszTörlés
  6. Catriana: ajánlom Capote elbeszélését, a Gyönyörű gyermeket (a Mozart és a kaméleonokban van benne, meg Kepes Könyvjelzőjében), nekem az nagyon tetszett.
    Jaj, ilyeneket linkelsz be nekem? Regelve vagyok a tumblira, de nem nagyon nézem, csak pár könyveset követek. Kivéve a Whistler mamáját, az festményes-közéletis.

    VálaszTörlés
  7. Köszi, a Mozart és a kaméleonok meg van a könyvtárban, legközelebb majd megnézem.
    Tumbli linkek:
    Historical Times - régi képek, pár soros leírással, néha kicsit többel
    http://historicaltimes.tumblr.com/
    A múlt-kor ugyanez csak magyar:
    http://mult-kor.tumblr.com/
    Ancient art ókorral foglalkozó (főként szobrok, építmények, megmaradtak tárgyak kapcsán), kiraknak egy képeket és ahhoz egy hosszabb szöveget, de valamelyik nap csak egy linket raktak a karácsonyfa történetéről
    http://ancientart.tumblr.com/
    A viktoriánus korról, képek és szöveg
    http://victorianfanguide.tumblr.com/
    Mindenféle vegyes történelmes
    http://historical-nonfiction.tumblr.com/
    Régi fotók pár szavas leírással (hol franciául, hol angolul)
    http://vieuxmetiers.tumblr.com/
    Ezeket meg lehet, hogy ismered, de két verses blogot is találtam, az egyik a morningpoetry, azon mindenféle versek vannak magyar és külföldi is. A másik a nyogatfolyóirat, azon csak klasszikus magyar versek (meg nem versek) vannak, és képek magyar írókról/költőkről
    http://morningpoetry.tumblr.com/
    http://nyugatfolyoirat.tumblr.com/

    VálaszTörlés
  8. Köszi szépen, hogy belinkelted ezt a sok mindent, megnézem őket.:)

    VálaszTörlés