Arkangyal éjjel

"- Narancslevet kérsz bele? - tettem az asztal közepére a vodkásüveget.
 Bori megrázta a fejét, és bontogatni kezdte a kupakot.
- Az jó, mert azt nem vettem - közöltem. - De mentateát kaphatsz mellé.
- Az a te mániád, nem az enyém - mondta, és már töltött is. - Fogadjunk, hogy egy sorozatból szedted az ötletet."

Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Kíváncsi lennék, hogy mit fognak kezdeni azon olvasók, akik a főhős szimpatikus volta alapján ítélnek meg a könyveket, egy olyan főszereplővel, aki feszültséglevezetésként lábakat és kulcscsontokat tör. Néha tévedésből is. Mellesleg 190 centi és nő, de ez nem kellene, hogy számítson.:)
Amikor Ilweran mesélte, hogy az Arkangyal a Kenzie-Gennarót idézte fel benne - hangsúlyozom, idézte fel, nem hasonlít -, nagyon lelkes lettem, de elég hamar elfelejtettem a szabad asszociációt, mert nekem nyomokban se idézte fel Lehane sorozatát, bár Kenzie kétségkívül elfogadná az Arkangyal hősnőjét utóhátvédnek Bubba mellé. Az ő lakása köré legalább nincs telepítve aknamező.

((Úgyse hiszitek el, hogy harmadjára futok neki ennek a postnak. Olyan szintű kék halál van az agyamban alváshiány, idegeskedés és egyebek miatt, hogy képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat, elcsépelt töredékekre esik szét minden szöveg a fejemben, de lesz, ami lesz, most már leszámolok ezzel az ihlettenséggel, mégis mit képzel magáról...))

Az Arkangyal hősnője (nekem) merőben szokatlan, ritkán olvastam női elbeszélőtől ilyen szikár, kíméletlen gondolatokat, aki ráadásul névtelen. El se hinném, mennyit számít egy szimpla keresztnév - olyan távolságot és egyszersmind közelséget  teremt olvasó és szereplő között, ami szokatlan kíváncsiságot eredményez, akárcsak a Manderley-ház feminim, félénk narrátora, a második Mrs. de Winter esetében, de hopp, itt még holmi asszonynév sem merül fel, csak egy állítólag rosszul mondott név.
Először nem tudtam elhelyezni a főhőst a szereplő-panoptikumomban, de mire lement pár nyolc napon túl gyógyuló testi sértés, lekardoztam a prekoncepcióimat és hagytam, hogy hasson rám a történet, aztán szépen összecsiszolódtunk. Érdekes volt egy tőlem ennyire különböző ember fejében lenni, végiggondolni ugyanazokat a problémákat, a lehetséges megoldásokat - a tettes(ek) kitotózásába, kézre kerítésébe még nekem is belefájdult a fejem. Tudom, hogy mindannyiótoknak elege van már, de nem bírom elégszer elmondani, mennyire örülök, hogy az írónő kilépett a(z általam is kedvelt) Dávid Veron cukiskatulyából és kézen fogta a sötétséget - mert ehhez képest Az arany cimbalom is könnyed vidámkodás. Bizonyos részei felháborítóak, tűzre lobbannak az ember erei a haragtól, hogy létezhetnek ilyen faszszopó kis tetvek, mint Zoli és Csaba, vagy Dömös. Grrrr. Baráth Kati ügyesen keverte a lapokat, úgy illeszti bele a családon belüli erőszak, a nőkkel szembeni visszaélés témáját a regénybe, hogy nem hat túlzón vagy erőltetetten. Meglepő visszacsatolások is vannak, pl. Gina esete. Eszembe jutott, hogy az, hogy a főszereplő alaposan helybenhagyott negyvenhárom szemétládát, mennyiben segít a bántalmazott feleségnek, gyereknek? Dömösné élete mennyiben lesz könnyebb a férj elintézése után? Igaz, a főszereplő kereken kimondja, nem köpenyes igazságosztó, csak így adja ki a dühét - és legalább olyanon tölti ki, aki tényleg megérdemli, nem a haver fejét veri bucira némi italozgatás után.
A jelentéktelen, apró részletek valamiért mindig megfognak a könyvekben, otthonosabbá teszik számomra a történetet, így voltam most a főhős futásával, a palack behűtött vízzel, a rémálom utáni teaiszogatással és a mindenkit non-stop gyűlölő sarki boltosig, bár fel nem tudom fogni, hogy lehet gyorson - nem, nem vagyok hajlandó gírosznak írni, ahogy a regényben szerepel - és vérszegény borsófőzeléken élni, amikor valaki 10 km-t fut naponta, illegális bokszterembe jár és éjszakai extrémsportot is folytat, de ez már az én étvágyam hülyeségem. A 70 kilót is kicsit keveslem ekkora termethez és erőhöz, de most már befogom.:)

Az Arkangyal jól sikerült, névmegjegyzős, agyalós krimi, férfi olvasóknak is abszolút fogyasztható - eszem ágában nem lenne "női kriminek" tituálni. Jól működnek és egyensúlyban vannak a témái, mert persze a főszereplő ide vezető útját, mozgatórugóit is megismerjük. A befejezésben elhangzó "Veszélyt jelentesz rá"-tipikus szófordulaton, melynek tárgya ezúttal egy férfi, hangosan felröhögtem, annyira vicces ellenkező előjellel ilyet olvasni, méghozzá úgy, hogy... hát, tényleg így van. A főhős valóban kemény - nem tökös-mégis-nőcis-módon, nem nagyszájún, hanem az agressziót éppen visszafogó, kicsit maszkulin módon.

Ui.: A végén bevetett csavarhúzó nekem kicsit hihetetlen volt, és a borítót-címet továbbra se szeretem, egy félhomályos utcaképet egy kapualjban meghúzódó árnyalakkal jobban el tudnék képzelni, de ez megint az én bajom.
Ui2.: A Kitten Masters tényleg létezik?!

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016
Ár: 3480 Ft
A szerző blogja