Hajnali negyed egyig meresztettem a szemeimet a könyvre, hogy befejezhessem - az illúziórombolás netovábbja lett volna, ha az utolsó húsz oldal a másnap reggelire metrózásra marad. Az olvasási idő egy részét a spájzban töltöttem, a szennyestartóból kiráncigált ruhakupacon ülve, mert egy Agyrágó
Bizton állíthatjuk, hogy Strike vajmi kevés hasznomat venné nyomozóként, bár felkent teamesternőként és édességrajongóként számtalan módon el tudnám kápráztatni - ne röhögjetek, ebben a nyomozóirodában kardinális kérdés, ki csinál a másiknak többször teát.:)
[Másnap reggel meg sikerült végiglőnöm majonézes tormával a hálópendelyem.]
Szeretem a krimiket, bizonyos regényekért-sorozatokért pedig kifejezetten megőrülök; jelen kedv-és elmeállapotomban Dennis Lehane és Rowling-Galbraith a a legszívcsücsköbb krimiszerzőm. Miután mindenki nyelvérzéki infarktust kapott legújabb szóhülyeségemtől, mélyebbre megyek: nem, nem Agatha Christie a kedvenc krimiszerzőm - és nemcsak azért, mert egyetlen könyvet, az Orient Expresszt olvastam tőle. Így alakult, na.
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek nem a gyilkos leleplezése, elfogása a fontos, bár Rowling ebben a részben elérte, hogy a zuhany alatt a három gyanúsított személyiségéről, civil életkörülményeiről gondolkodjak; valamiért szeretek apró, lényegtelen(nek tűnő) részletekről olvasni, hogy Strike aznap reggel már a harmadik csésze teát fogyasztotta - ebben a sorozatban hektószámra vedelik a teát -, hogy Robin hogyan jut el a Tottenham Court Roadra, útközben mit vesz észre a járókelőkön, stb. Rowling ezt különösen jól csinálja, furcsán otthonos atmoszférát teremt a regényben - részben emiatt vártam esténként, hogy újra belemerülhessek az olvasásba.
A szerző, akárcsak a korábbi könyvekben, itt sem finomkodik; Strike és Robin ezúttal egy agyafúrt, daraboló sorozatgyilkos után nyomoz, akinek eltökélt szándéka, hogy tönkretegye Strike cégét. Míg a rendőrség homlokegyenest más irányba indul el, Cormoran három gyanúsítottra szűkíti a kört. Mindegyik undorító féreg, és, Strike saját bevallása szerint, utálják őt, mint a szart.:D A három szemétládának hála kapunk az arcunkba családon belüli és nők elleni erőszakot, gyermekmolesztálást, transzsérülteket - olyan egészséges emberek, akik amputáltak akarnak lenni - és kifejezetten az utóbbiakra szexuálisan gerjedő perverzeket. Járunk sztriptízklubban, erotikus masszázsszalonban és Strike fiatalkori emlékei között, ami közel sem szívderítőek. A nyomozást megnehezíti, hogy az egyik lehetséges elkövető Strike primadonnaszindrómás volt "nevelőapja" (öt évvel idősebb nála), Whittaker, aki sokak szerint meggyilkolta Strike édesanyját - talán mondani se kell, hogy Cormorannak, aki osztja ezt a gyanút, némileg eltorzítja az objektivitását a rengeteg keserű emlék.
Strike minden eddiginél közelebb jár ahhoz, hogy totálisan tönkremenjen, Robin pedig a magánéletében és az önbizalmában szenved súlyos károkat. A Gonosz pályában jobban megismerjük a titkárnőből lassan nyomozótárssá váló fiatal nőt. Bírom Robsyt, a lelkialkata nagyon hasonló az enyémhez. Kezd erős gerincet növeszteni, és nem hagyja, hogy az egyre nagyobb seggfej Matthew és a családja egy puha érzelmi kelepcébe zárja. Strike-kal is erősen konfrontálódik, és tettekben is megmutatja, hogy immár, a múlt tragédiája után, erős nő, aki képes önállóan gondolkodni - egyébként mintha lenne a regénynek egy nagyon finom, halovány feminista felhangja, de lehet, hogy csak a fáradtság láttatta velem - és megvédeni magát.
Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, sajnáltam, hogy csak 560 oldal. Alig vártam, hogy némi csúszás után megjelenjen, és tök ideges voltam, hogy vajon lesz-e olyan jó, mint az előző részek. Bevallom, nem nagyon hasonlítgattam, csak bezabáltam, mint egy finom süteményt. Nyam-nyam.
Eredeti cím: Career of Evil
Sorozat: Cormoran Strike 3.
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2016
Fordította: Nagy Gergely
Ár: 3990 Ft
Nem olvastalak végig, majd visszatérek, ha én is túl vagyok a könyvön, csak az utolsó bekezdésre néztem rá, de nagyon örülök, hogy ezt mondod, már alig várom, hogy olvashassam és én is "bezabáljam" :)
VálaszTörlésJuj de gyorsan fel is faltad :D én még tartogatom. Annyira vártam és most nem akarom hogy máris vége legyen mert akkor megint sokáig kell várni az újra :P áhhh, úgysem bírom ki, ez lesz a következő :D
VálaszTörlésTök megnyugtató, hogy tetszett ;)
Nikkincs: Nem fogod tudni megállni, hogy ne fald fel.:)
VálaszTörlésIlweran: Nem bírtam ellenállni neki.:) Volt egy halvány késztetésem, hogy meghagyjam a nyaralásra, de nem ment.
Elég széthullt agyi állapotban olvastam, de ez mit sem von le az értékéből. Legszívesebben újraolvasnám az előző két részt.:D
Én sajnos beleestem az illúziórombolás netovábbjába - az utolsó 20-30 oldalt egyszerűen már nem tudtam benyelni az utolsó éjszaka, mert annyira hulla voltam, hogy összefolytak már a betűk, de majd' megőrültem ettől, hogy reggelre kellett hagynom. Ah! Meg is fogadtam, hogy legközelebb bölcsebben mérem fel az erőmet az utolsó fejezetek olvasásakor :D
VálaszTörlésEgyébként nekem ez volt az a könyv, amiben Matthew-tól a legtöbbször kaptam agyérgörcsöt.