És így tovább. Nyilván nem a paradicsomos káposzta gasztrokultúrájáról olvastam ennyire lelombozó kommenteket, de az adott téma lényegtelen. Bármiről is legyen szó, ha valaki megírja a nem támadó, senkinek nem címzett, ám őszinte véleményét, az emberek úgy reagálnak, mintha az író tüzes vasat tartott volna a bőrükhöz. Mire eljönnek a földönkívüliek, a cylonok, a harmadik világháború, a mennyország vagy bármi, rég kipusztulunk, mert személyes támadásnak vesszük, amiért nem ugyanazt gondoljuk a gumicsizma ideális színéről.
Múlt héten eszembe jutott egy régi vágyam: nézni a vizet és nem gondolni semmire. Hagyni, hogy a hullámok csapkodása elmossa a gondokat, a nemszeretemmagam gondolatokat, elengedni azt a rengeteg szart, amin feleslegesen idegeskedem, és amivel mégse bírok felhagyni.
Továbbá ismét rácsodálkoztam az állatokra, ill. arra, hogy mennyire szeretem őket. Igen, feltéve, ha aranyosnak találom őket, mert egy tigrispiton még mindig nem képes azonnali kötődést kiváltani belőlem - azonnali menekülési vágyat viszont igen.:D Az a legjobb a jószágokban, hogy nem érdekli őket, mi van rajtad, relatíve unalmasnak számítasz-e, nem érdekli őket a foci, a gyereknevelés vagy a migránskérdés. Csak annyit kérnek, hogy szeresd őket, semmi más nem számít. Leírhatnám azt is, hogy tévhit, hogy csak a kaja érdekli őket - miért, egy kisgyerek nem ahhoz kötődik, aki enni ad neki, azaz gondoskodik róla? -, de nem érdekel, más mit gondol róluk. Teljesen mindegy, mit mondasz az embereknek, mennyire finoman fogalmazol, ha támadni akarnak, utálni vagy bedobozolni, úgyis megteszik. Ezzel még mindig nem tudtam megbarátkozni, de az én bajom.
Ui.: Ha azt hiszed, hogy egy állatkertben a szurikáták a legnagyobb partiállatok, tévedsz. A gyűrűsfarkú makik azok.:))
Ui2.: Könyvekről is fogok lamentálni - főleg a Sóbálványról, mert nagyon jó -, de per pillanat szörnyen üres a fejem, ill. problémákkal van tele. Jelenleg nem is könyvekről szeretnék írni, hanem egész nap
"Teljesen mindegy, mit mondasz az embereknek, mennyire finoman fogalmazol, ha támadni akarnak, utálni vagy bedobozolni, úgyis megteszik."
VálaszTörlésÍgy van. Ha valaki arra van beállítva hogy márpedig beleköt, az bele is köt. Mindegy, mit csinálsz, hogy mondod, mennyire vagy te nyitott, hogy állsz az ő véleményéhez. El kell engedni az ilyenket. Csak sajnos lassan az egész világ ilyen lesz azt meg nem engedhetjök el :P
Teljesen egyetértek Veled! Plusz a közösségi médiában azt látom, hogy ilyen apróságok mentén két táborba illik szakadni, és a sárga földig legyalázni a másikat. A lényeg, hogy a rengeteg választás közül úgy érezze mindenki, hogy csakis ő csinálja helyesen, a többi meg érezze csak rosszul magát...
VálaszTörlésDe ha azt mondom valakinek, hogy a világ szerintem megérett a pusztulásra, és inkább töltöm az időt az állataimmal, akkor szociopata vagyok...
Ilweran: De Korfura még elvonulhatunk szerzetesnek.:D Vagy alapíthatunk ott egy kommunát.
VálaszTörlésNagyon meg kell válogatni, kivel osztjuk meg a gondolatainkat, szerintem. Oké, mindenki véleményt, ítéletet formál mindenkiről, még az utcán szembejövőkről is a ruházata, a hajviselete stb. alapján, de nem állítanak meg azért, hogy elmondják a véleményüket. Legalábbis remélem, hogy idáig nem jutunk el.
Bubu Maczkó: Azt hittem, megkapom majd, hogy milyen érzelgős picsa vagyok.:D
Pedig ez már a középkorban se működött.:) Részben emiatt nem vagyok jelen sok közösségi platformon, bőven elég elolvasnom pár cikket és a roppant éleselméjűségről, együttérzésről árulkodó kommenteket, hogy percek alatt elmenjen a kedvem az emberektől.
Címkézni is divat, azaz ítéletet hirdetni és megbélyegezni. Mindenki valamilyen -pata, vagy -lógus, mintha egy szóval ki lehetne fejezni egy egész embert. Az különösen szomorú, hogy már a gyerekkorban is működik - ha túl élénk, akkor hiperaktív, ha inkább csendesen játszik, introvertált, és ennek megfelelően próbálják őket "megjavítani". Felnőttként legalább el lehet küldeni az ilyen dobozolókat a francba.