2017. június 12., hétfő

Könyvheti harácsolás és nyári olvasnivalók

Határozottan emlékszem, hogy a Könyvfeszten nem okozott örömöt a könyvvásárlás. Arra is, hogy megijedtem, hogy most már mindig így lesz-e, méla unalommal fogom nézegetni a friss megjelenéseket, még azokat is, amelyek nagyon érdekelnek? A Könyvhét előtt is hasonló állapotban voltam; hiába nézegettem az előjegyzéseket, egyik se érdekelt. Maga a Könyvhét se.
Aztán valami megváltozott.
Elsőnek a kedvenc antikváriumomban - ami, hogy még jobban passzoljon hozzám, egy ideje beszerzett egy macskát, Samu professzort, ezt az édibédi, hányatott sorsú, anyányi méretű kandúrt, aki lelkesen horpaszt a kirakat közepén és ízlésesen helyez el némi szőrdekorációt a könyvek tetején - felébredt bennem a könyvhörcsög, vagy nem tudom, mi történt, de azt vettem észre, hogy öt könyvvel távoztam, amelyből négy verseskötet. Oké, hogy volt köztük, amit régóta nézegettem, többször megfogtam és visszaraktam a polcra, meg olcsók voltak, de eléggé meglepődtem, főleg ahhoz képest, hogy csak Samut akartam megsimogatni, ami nem jött össze, mert amíg vandálkodtam, visszamászott a simogatásmentes zónába, a kirakatba. Nem mintha otthon nem tudnék elég macskát megdögönyözni.
A borító nélküli kötet Preseren verseit tartalmazza
Aztán vettem a kedvesnek ajándékkönyvet a szülinapjára, és a Múzeum körúton téblábolva megláttam Eugenides Egy test, két lélek c. könyvét, még az általam tolerálható árban... nem lehetett otthagyni.
Utána jött a Könyvhét. Ha valaki azt mondta volna, hogy én hat könyvvel, egy fekete farmerral és egy sárga bőrdzsekivel megyek haza, biztosan elküldöm a fenébe.


Totógyilkos Amadea (by @ponty) vette a legtöbb könyvet a DV-nél, meglátta 800 Ft-ért a Hotel Sapienst, és még kikönyörögte az eredeti, vásárlásmérséklő funkcióját visszanyerő pasijától a Lunát, amit Nitával egyetemben nem is akart megvenni, mondván, hogy ráér még. Tette mindezt azután, hogy komfortossá tette öltözékét egy vadonatúj fekete farmer és egy teljesen nélkülözhető, ám szerelmetes sárga bőrdzseki által, hála a szuperszonikus sebességgel elromló időjárásnak, hogy a fene essen bele, amiért nem múlik el Könyvhét időjárási anomália nélkül. Mert természetesen a szombat volt az egyetlen nap, amikor nem volt nálam esernyő, harisnyazokni, kardigán és nejlon esőkabát.

Hogy miért áll részben ellentétben a cím és a tartalom? Idén félig-meddig komolyan elhatároztam, hogy igyekszem a megvásárolt könyveket minél hamarabb (max. december 31-ig) elolvasni, és a közelmúlt hirtelen vásárlásai előtt egész jól álltam, két könyvvel voltam lemaradva. Mivel szeretnék legalább törekedni arra, hogy ezt a szabályszerűséget betartsam, nyáron főként a képen látható friss szerzeményeket szeretném olvasgatni - ismerve a versolvasási tempómat, nagyon érdekes kísérlet lesz -, ezért nem gyártok külön nyári listát (egyébként se szoktam:D).

Valószínűleg még lesz pár darab újdonság a hónap végéig, de a havi zárásra is kell valami meglepetést hagyni, úgyhogy őket most fedje jótékony homály.
Ui.: Ja, a könyvtárba is visszairatkoztam, lásd a bizonyítékot, az Eleanor és Parkot. Most aztán tényleg adtam a minimalizmusnak.:D


1 megjegyzés:

  1. Samu professzor, az antikvárium macskája, nahát, ez milyen regényes... :) :) Biztosan nagyon aranyos is a cicc.
    Az Eleanor és Parkot olvasod már? Érdekes, nem hittem volna, hogy érdekel. Kíváncsi leszek a véleményedre róla.

    Aaa, a sárga bőrdzsekiért irigykedem. ;) Én pirosat vagy lilát akarok, pont idén döntöttem el, hogy kell egy és kész, mert nincs bőrkabátkám.

    VálaszTörlés