És jobb is

Michelle Richmond: Úgysem ismered

Könyvcímek tekintetében régóta ez a kötet a kedvencem, a poént számtalanszor elsütöttem, de hát pont az értékelésnél nem hagyhatom ki - azt hiszem, még Csenga mesélte megtörtént esetként:

- Mit olvasol?

- Úgysem ismered.

(- És jobb is, tehetném hozzá.)

Sajnos Michelle Richmond regénye egyéb kategóriát nem hódított meg nálam, ellenben gondoskodott az alacsony vérnyomás megemeléséről. Általában heves tetszésnyilvánítás követi a régóta várakozó könyvek elolvasását, most azonban a ritka ellenkező végletbe sikerült belefutnom: rettenetesen utáltam.

Valami könnyed krimiszerűségre vágytam, a könyvtárból persze az összeset elkapkodták, mindenki agylöbbölő olvasmányra vágyott, ezért kénytelen voltam a szűkös otthoni készletre hagyatkozni. Kifejezetten a mostanában divatos krimikre kívántam rá (mi másra), hiába ajánlgatta a kedves Wodehouse-t, a Vajákot, mindenféle könnyed, mégis minőségi szórakoztató irodalmat, nekem a szemét baljós fekete borítójú popcorn kellett. Az Úgysem ismerednek ugyan nem fekete a borítója, ellenben kriminek ígérkezett némi matekos fűszerezéssel.

A főszereplő Ellie Enderlin (mondtam már, hogy utálom az alliteráló neveket?) nővérét, a zseniális matekhallgató Lilát meggyilkolják, holttestét kidobják az erdőben. A gyanú hamar Lila nős szeretőjére-tanárára terelődik - főleg Ellie mentorának az esetről írott könyve miatt -, akit bizonyítékok hiányában nem helyeznek vád alá, de az élete ellehetetlenül. Az eset megoldatlan marad. 20 évvel (asszem) később a felnőtt, kávékóstolóként dolgozó Ellie egy kis közép-amerikai faluban összefut a gyanúsítottal, Peterrel és egy késő esti beszélgetés mindent megváltoztat, amit Liláról és a gyilkosságról gondolt.

Annyira gagyin és logikátlanul van megírva, hogy az már fájt. Miért gondolja meg hirtelen magát valaki egyetlen monológtól? Ellie mégis mit gondolt, a fickó mit fog mondani? Persze, hogy azt, hogy nem ő ölte meg Lilát és imádta az eszétől a lábujja hegyéig.

Ha annyira fájdalmat okozott a családjának egy szenzációhajhász könyv és a kizsákmányolásuk, miért nem perelték be a szerzőt? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem állandóan, pedig ha egy történet beszippant és elszórakoztat - betölti a funkcióját - nem szoktam fennakadni a logikátlanságokon, sőt, észre se veszem őket. Még Ellie foglalkozása (bocs, Niki:) is idegesített, kávékóstoló, mintha valami habrózsaszín regényből vette volna a szerző, valamiért nekem nem passzolt a történethez, de az egyéni kukacoskodásom még hajlandó vagyok elengedni.

A karakterek végtelenül bosszantóak és sematikusak, az érvek, magyarázatok nagyon erőltetettek, utóbbiakat spoiler miatt nem részletezem. Lila karaktere olyan, mintha a szerző elolvasott volna két cikket az introvertáltakról és ezekből próbálta meg felépíteni a visszahúzódó, otthonülő matekzseni képét. A szülők rettentően idegesítőek és ellentmondásosak voltak, nem hiszem, hogy egy anya/apa képes lenne elmenni valami vacsorára és menet közben odavetni a gyerekének, hogy mire hazajönnek, tüntesse el a meggyilkolt nővére cuccait.

Az dühít a legjobban, hogy jó regény lehetett volna, Ellie-ben is rengeteg lehetőség volt a magánéleti nyűglődésén túl, főleg abban, hogy Lilához képest értéktelennek érezte magát és szinte bűntudata volt, amiért ő van életben, akire az apja nem lehet büszke - csúnyán mondva kiemelte volna a hasonló könyvek sorából ez a fájdalom az Úgysem ismeredet, de Richmondnak nem erőssége a jellemrajz.

És, te jó isten, hogy lehet olyat kitalálni, hogy azt az embert, akit valaki 20 éven át megveszekedetten gyűlöl, a második találkozásnál jóképűnek találja és azt hiszi, meg akarja őt csókolni? Elhiszem, hogy némi kutakodás után más színben látta Lila szeretőjét (még ez is, jézusom...), de ilyen pálfordulás egyszerűen nem létezik.

Kiírogattam pár érdekes dolgot a könyvből, de nincs nálam a jegyzetem (kivételesen nem elhagytam, csak messze vagyok tőle), ami a fentieken túl eszembe jut, két fordítási unikum, a "kúszótér" - lehet, hogy csak én nem ismertem - és a "plafonig hergel" kifejezés. Mondjuk, ezek voltak a legkisebb fennakadásaim.

Remélem, a könyvtár örülni fog neki, mert nem akarom, hogy nálam foglalja a helyet.

Eredeti cím: No One You Knw
Kiadó: Tericum
Kiadás éve: 2008
Fordította: Balázs Laura
Eredeti ár: