Az ördög Moszkvában járt

"Mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék?"

Forrás

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Nem kis megkönnyebbülésemre ez is sikerült tavaly: elolvastam A Mester és Margaritát. Hosszú évek óta a könyvmoly-fókuszom perifériáján helyezkedett el, aztán beválogattam a Várólistacsökkentésbe, hogy két évig görgessem magam előtt. Még azt is tudtam, hogyan kezdődik, mert bátortalanul belepislogtam néha; a két férfi, az alacsony és a magas sétája az üdítős bódé felé valahogy nem tűnt bizalomgerjesztőnek.

Utánam, olvasó! - kiáltja az író, és a kabátunknál fogva magával ránt minket a tükör mögötti titokzatos, abszurd, hihetetlen, szürreális, bizarr világba, ahol semmi sem biztos (még a halál sem), ellenben olyan hajmeresztő események, fordulatok esnek meg, amit egy veterán olvasó sem találna ki.
A sátán Moszkvában lakik, még azt is tudjuk, a városon belül hol (Szadovaja háromszázkettő-bé). Csalafinta csatlósaival, köztük egy ménkű nagy, fekete macskával - aki szabályosan óhajt a tömegközlekedési eszközökön utazni -, azt óhajtja felderíteni, milyenek a moszkvai emberek, mennyit változtak - gondolom, a legutóbbi látogatása óta. A nyugtalan városban gombamód szaporodnak az érthetetlen események, és lassan a fél lakosság Sztravinszkij doktor diliházába kerül. Én se viselném kiegyensúlyozottan, ha átmenetileg is, de leharapnák a fejemet. Szó szerint.
Az a leghihetetlenebb, hogy az író egyáltalán nem titkolja, ki a főszereplő, nincs mellébeszélés vagy sejtetés. Az titok, hogy a két szál - a jelen megbolondult Moszkvája és az ókori Jeruzsálem Jézus megfeszítése idején - hogyan fonódik össze, de, amikor rájöttem, mélységes elégedettséggel bólintottam. A regény kezdett megnyerni magának; nem volt könnyű, mert görcsösen igyekeztem mindenbe szimbólumot, jelentést belelátni és egy logikus viszonyrendszerben elhelyezni. A második rész, a háromszázadik oldal környékén esett meg az áttörés - olyan izé, tipikus, egy szerelme után sorvadozó nő, egy boszorkányszombat és egy szürreális estélyi bál varázsolt el. Ekkor tudtam már értékelni a szerző szatirikus, kacsingató humorát és minden elem a helyére került a kirakós játékban, nem zavartak a furcsaságok és nem akartam jelentést erőltetni mögéjük; most már a királynő el van ragadtatva el vagyok ragadtatva. Persze nem nehéz a bankók ásványvizes címkévé változását vagy a Tverszkaján bugyiban szaladgáló hölgyeket megmagyarázni, de szerintem az esetek többségében jobb hagyni az elemezgetést és engedni, hogy a mese forgataga magával ragadjon.

"- Engedje meg, hogy bemutassam... - kezdte Woland, de önnön szavába vágott: - Nem,

Forrás

ránézni se tudok erre a pojácára. Nézze meg, micsoda maskarát csinált magából! A tetőtől talpig poros kandúr ezalatt hátsó lábán állva pukedlizett Margarita előtt. Nyakába fehér frakknyakkendőt kötött, mellén gyöngyház borítású női látcső függött, szíjra akasztva. Bajszát pedig bearanyozta.- Mire való ez az egész? - korholta Woland. - Miért aranyoztad be a bajszodat? És mi az ördögnek a nyakkendő, ha nincs rajtad nadrág? - Macska nem visel nadrágot - válaszolta a kandúr rendkívül méltóságteljesen. - Tán csak nem óhajtja, hogy csizmát is húzzak? A csizmás kandúr csak a mesében létezik, Messire. De látott-e már valaha valakit bálba menni nyakkendő nélkül? Nem vagyok hajlandó nevetségessé tenni magamat, hogy bárki a galléromnál fogva kipenderíthessen. Mindenki úgy cicomázza magát, ahogy tudja. Vegye úgy, hogy amit mondtam, a látcsőre vonatkozik, Messire!"

Ui.: Próbáltam úgy kezelni, ahogy Gogolt - az ő humora abszolút testhezálló nekem -, és tessék, szóba is került a Holt lelkek.:)

Eredeti cím:
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1991
Fordította: Szőllőssy Klára
Ár: Antikváriumokban kb. 1000 forinttól elérhető