Virginia Woolf az abesszin császár szolgálatában

Ha valaki nekem azt mondja, hogy Virginia Woolf és néhány barátja azzal tréfálta meg az angol haditengerészetet - minek következtében a szolgálati szabályzaton jócskán szigorítottak* -, hogy beöltöztek az abesszin császárnak és kíséretének, nem hittem volna el.
De arra gondoltam, Priya Parmar fantáziája ennyire nem szabadulhatott el. Tényleg nem; az esetről - és az azt követő botrányról - Bécsy Ágnes is beszámol a Virginia Woolf világában, mellékelve a képet (LadyOrlando linkelte meg a molyos értékelésemhez, köszönöm neki):

A bal szélen Virginia Woolf.
Forrás

A Vanessa és Virginiában Adrian Stephen így meséli el az esetet nővérüknek, Vanessának:

"– Ne aggódj, Nessa. Most nem szultánosdit játszottunk – heherészett Adrian.

– Nem? Hát akkor kik voltatok? – kérdeztem. Igyekeztem a humoros oldala felől nézni a dolgot.
– Abesszínia császára – vágta rá büszkén Adrian. – Tudor sürgönyözött a Külügyminisztériumból, bejelentette, hogy Abesszínia császára meglátogatja Őfelsége flottájának hajóját, a Dreadnoughtot. Szabályos szemlét tartottunk a hajón.
Jóságos ég! A Dreadnought nem csupán a legnagyobb és leghíresebb hajó Őfelsége hadiflottájában, de a kapitánya nem más, mint az unokatestvérünk, William Fisher.
– Nem volt semmi baj, Nessa! – csitított Adrian, amikor látta, mennyire megrémültem. – Anthony Buxton nagyszerűen alakította a császárt! Olyan… fenséges volt! Duncan és Ginia udvari elöljárók voltak, Guy Ridley-vel és Horace Cole-lal együtt. Egyébként az egész Cole ötlete volt. Én voltam a tolmács. Egyedül én nem voltam kisminkelve, viszont nagyrészt én beszéltem – dicsekedett Adrian, hátradőlve a székén.
– És miről beszéltél? – érdeklődtem. – Hiszen te nem tudsz…
– Szuahéliül, gondolom – vágott közbe Adrian. – Anthony és Guy többnyira csak azt mondogatták: »bunga, bunga«. Szabályos időközönként.
– És te mit válaszoltál a bunga-bungára? – kérdeztem elszörnyedve.
– Hát, visszabungáztam, természetesen – vágta rá Adrian. – Nessa, van még torta?
– Vergilius-idézeteket mormolt – vette át a szót Virginia. – Meg belekevert egy kis görögöt is. És teljességgel rémesen festett abban a rosszul szabott ruhában.
– Mint egy kereskedelmi utazó – bólintott Duncan. – De tényleg csodásan beszélt. Anthony Buxton, aki a császárt játszotta, vette a lapot, és Vergiliusszal válaszolt neki.
– A torta elfogyott, egyetek brióst. – Csengettem Maudért. – Latinul beszéltetek? – firtattam. Nem akartam, hogy Adrian eltérjen a tárgytól.
– Némi göröggel és némettel keverve, néha meg egyszerűen csak halandzsázott – mondta Duncan. – Azt hiszem, Lear A bagoly és a cicá-jából is szavalt, egy idő után latinra fordítva.
– A bagoly és a cica elmentek a tengerhez… bunga bunga! – harsogta Adrian.
– Irgalmas ég… – riadoztam.
– Tényleg nagyon jó volt, Nessa – nyugtatott meg Adrian. – Szerintem elég meggyőzően csináltuk."

Nessa feleslegesen idegeskedik; valójában ő is részt vett a csínyben, az abesszin császár kitüntetését készítette el, az angol főparancsnok számára. Haha.

* Virginia Woolf így emlékszik vissza a második világháború során a szigorításra: "Boldoggá tesz a tudat, hogy én is hozzájárultam hazám hathatósabb védelméhez."