A szerelem sötét verem

"És megcáfolhatatlan tény, hogy a középkorban és a reneszánsz idején nem tárták fel a szív fiziológiáját, egész egyszerűen azért, mert az emberi hullák felboncolása tilos volt, talán mert attól tartottak, hogy fény derül arra, amiről a könyvtáros sem tudott: hogy az emberi szív egyetlen érzelmet sem tartalmaz, éppen ellenkezőleg, nem más, mint egy vért szivattyúzó eszköz, és hogy ha a szerelem egyáltalán köthető valamiféle szervhez, akkor az a mellékvese."

Hilde Østby: A vágyakozás enciklopédiája

Kevés az olyan könyv, ami ténylegesen megosztja az olvasótársadalom tagjait, amit vagy szeretnek, vagy köpködve félredobnak. A vágyakozás enciklopédiájánál nincs arany középút, talán azért, mert Hilde Østby / Liv Vestby ritka jó érzékkel több, érzékeny pontot döngető elemet válogatott össze; lehet, hogy vannak olvasók, akik bírják a trágárságot, a provokatív jeleneteket, a negativizmust, a szándékolt ferdítést, a magánéleti sirámot, bizonyos toposzok és legendák páros lábbal a földbe tiprását, de az összeset együtt kevesen tudják jóízűen lenyelni.
Mit csinált az egyszemélyes szerkesztőség, aki leginkább egy szerelmi bánattól összetört és emiatt végtelenül borúlátó tinilányra hasonlít (mert az is, az áthúzott részt kivéve - a blog egyszemélyes szerkesztősége tiszteli annyira a végzetes kórságban szenvedőket [minthogy neki is volt benne elég része], hogy érzelmileg ne tekintse éretlennek a másik szerkesztőt)? Szócikkekbe rendezett ismert és ismeretlen történeteket a szerelem-első-látásra tematika alapján - de a vágyat nem mindig követi boldog beteljesülés, Hilde / Liv világában egyáltalán nem. Itt a szerelem tényleg öl, butít és nyomorba dönt; a nők gyakran halnak bele a maszturbálásba (és a kiszáradásba), esetleg valami ostoba kísérletbe, amit az egyik teszetosza, tökkelütött férfi talált ki. Jézus Pilátusba szerelmes, Rómeót valójában Mariottónak hívták, a történet másik szereplőjét pedig Gianazzának, aki korát megelőző csillagász volt, és a Rómeo-Mariottótól kapott bájital miatt kómába esett. A Titanic egy hótt szerelmes távíró miatt nem ütközött jéghegynek (nem is lett belőle híres románc!), megtudjuk, miért olyan pocsék az angol konyha, hogyan csábította el Boleyn Anna VIII. Henriket és mi a Lolita háttértörténete.
Ilyen, bad enddel végződő történetek szerepelnek a kötetben gúnyos, néha már szatirikus felhangú stílussal megspékelve - közben Liv Vestby történetét is megismerjük egy-egy szócikkbe foglalva, ami alapján nem lepődnék meg, ha a kötet részben terápiás céllal jött volna létre. És azon se, hogy sokaknál ez a profán, szemtelen hangnem, meg a tabudöntögetés kiveri a biztosítékot, de engem jól elszórakoztatott, vevő vagyok a szokatlan regényekre, átértelmezésekre és az írói bátorságra. Mindannyian tudjuk, hogy a szerelem ritkán áll csak konfettiesőből és rózsaszín vattacukorból - a kétség, a méreg, a pusztítás ugyanúgy a része, emiatt érzek némi értetlenséget a csalódott értékelések láttán. Azt pedig mindenki korán megtanulja, hogy a szerelem nem győz le mindent.
Néha úgy éreztem, LV egy mocskos szájú kislány, aki azért produkálja magát, mert kíváncsi, mi a határ, mikor hagyom abba a nevetést és mikor kezdek el szörnyülködni. A megbotránkozás elmaradt, viszont a végére kicsit kifáradt(am) a hatás(tól), 240 oldal bőven elég volt a végzetesen lángoló szerelemből.

Eredeti cím: Leksikon om lengsel
Kiadó: Park
Kiadás éve: 2015
Fordította: Pap Vera-Ágnes
Ár: 2900 Ft