2:1 magyar

Az egyik könyvnél nagyon elhúzódott az írás, és ezzel arányban fakultak az emlékek, a másikról meg csak pár mondatban tudok beszámolni.

Szabó Magda: Régimódi történet

Akik jól ismerik az életművet, valószínűleg nem ezt javasolták volna, hogy felújítsam az ismeretségem Szabó Magdával; nagyon sok idő - több mint tíz év - telt el azóta, hogy a Für Elise-t olvastam, de olyan nagy hatással volt rám, hogy makacsul ragaszkodtam a párjának tekintett Régimódi történethez.
Nem tudom, mi az, ami SzM írói hangjában annyira megfog, hogy faljam a sorokat, még a szokatlanul hosszú fülszöveget is úgy olvastam, mintha egy lebilincselő regény része lenne. A hangneme lendületesen tanáros - könnyű lehetett jegyzetelni és tanulni -,és néhol öregasszonyos (a köveket postán kérem). A történet rettenetesen tömény, és, bevallom, a legelején lévő környezeti jellemzőknél arra gondoltam, ha ez végig ilyen lesz, én visszateszem a polcra, eszem ágában sincs 500+ oldalon keresztül földrajzkönyvet olvasgatni.
Elég keserű ez a történet, de cseppet sem régimódi - sajnos. Az emberek, a családtagok nemzedékektől függetlenül ugyanígy képesek egymás életét és lelkét megnyomorítani és tönkre tenni. Felejtés, megbocsátás nincs. Sokáig nem vitt rá a lélek, hogy írjak erről a könyvről - túl ismerősek voltak a felvázolt érzelmek és helyzetek. Mindig elkeserít, hogy az emberek érzelmileg mennyire visszamaradottak, mennyire képtelenek túllépni a saját sérüléseiken - ill. mennyire képtelenek arra, hogy a saját sérüléseik miatt ne okozzanak életre szóló traumákat a következő generációknak. És ezt nemcsak tudattalanul, hanem a hibát totálisan felismerve teszik. Miért okozzak fájdalmat egy szerettemnek? Miért jó az, ha ő ugyanúgy mázsányi terhet cipel egész életében, mint én? Ettől a saját fájdalmam nem fog enyhülni. Persze, tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de ebben a történetben oly mértékben művelik ezt a szereplők, hogy csak ilyen dühös kifakadásra telik tőlem.
Egy másik dolog, ami émelyítően ismerős volt: a másik családdal fennálló, engesztelhetetlen neheztelés és gyűlölet. Tovább tetézni a feszültséget és mindenáron szétzúzni a törékeny békét. Mit tehet arról egy kisgyerek, hogy kik a szülei és azoknak mi a neve?
Soha el nem múló fájdalmam, hogy az anyám azt mondta, gyűlöli bennem az apám vérét.

Bizonyos értelemben nagyon megrázó és fájdalmas volt nekem ez a könyv. Szabó Magda néha azt érzékelteti, végzetes sorsszerűség játszott közre az anyai nagyszülei találkozásában, amiben én nem hiszek. De, még ha így is volt, emberileg lehetett volna úgy alakítani, hogy ne egy görög tragédiára hasonlítson.

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Evezzünk egy kicsit könnyedebb vizekre.:) Sokáig berzenkedtem ettől a regénytől, a Dávid Veron-sorozat kópiájának gondoltam, de éppen benn volt a könyvtárban és a kalapos hölgy rám kacsintott, hogy ismerkedjünk meg uzsonna alatt, úgyhogy szerény hajlékomba invitáltam.
Nem tudok róla sokat mondani; a várakozásaimhoz képest meglehetősen szórakoztató, korrekt mű. Olvastatta magát, a cselekmény gördülékeny volt, általában cuki. Mili néha idegesített, de ezen hamar túllendültem, hála egy-egy fordulatnak. Piros pontot azzal szerzett nálam a regény, hogy nem rózsaszín vattacukorfelhőbe burkolózó lezárása volt, hiába, én már csak ilyen pesszimista dög vagyok. Az utánzat-érzés nem múlt el teljesen, mert vannak átfedések, de ez elég sok krimire elmondható, másrészt a Leányrablás érzésem szerint inkább fiatalabbaknak íródott, más a helyszín és Mili helyzete, kalandjai is különböznek Dávid Veronétól, habár mindketten elég kíváncsiak.:)
Valószínűleg a folytatást, A Rudnay-gyilkosságokat is elolvasom, ha egy könnyed, kortárs magyar krimire vágyom.