- A Tlingit Nemzet - mondja Berko Shemets, mint egy hírhedt humbugról lenne szó, vagy az állítólag megtalált Atlantiszról. Teste láttán riadtan összehúzzák magukat az iroda bútorai. - Szóval errefelé még fizetnek? Mert Meyer épp arról mesélt nekem, hogy talán éppen fordítva van.
Dick lassan, lustán megfordul, és felső ajka egyik sarkát felhúzva kivillantja néhány metsző-és tépőfogát.
- Zsidó Johnny - mondja. - Lám, lám. Sityakostul meg minden. Látom, mostanában sűrűn mondtál áldást filippínó fánkokra.
- Bazd meg, Dick, te antiszemita törpe!
- Te bazd meg, Johnny! Jössz nekem ezzel a tyúkszaros célzásaiddal, kétségbe vonva a rendőrtiszti becsületemet.
A maga gazdag, bár berozsdásodott tlingit nyelvén Berko kifejezi a kívánságát, hogy egy napon holtan és mezítláb lássa Dicket a hóban.
- Menj, és szarj az óceánba! - mondja Dick tökéletes jiddis kiejtéssel.
Egymás felé lépnek, és a nagy ember átöleli a kicsit."
Fura idők járnak a zsidókra - főleg a Sitka-körzetben, Alaszkában.
Jó, mi?
Nem kéretem magam sokáig, odáig voltam a könyvért. Sajnos nem utazásbarát, BKV-ra való olvasmány, ha nincs egy szabad délutánom, sokkal tovább tartott volna befejezni és közel sem éreztem volna ilyen nagyszerűnek; a tavasz ígéretét csodáló, hosszú séta után az év egyik legjobb reading situation-je volt a kanapén heverni, egy halom még meleg citromos keksz és különösen jól sikerült tea társaságában. Nagyon hiányoznak a semmittevős délutánok, amikor képes vagyok magam elengedni és száz százalékosan beleásni magam egy történetbe.
Igazság szerint nagyobb "mixeltségre" számítottam, de az alternatív történelmisége alig érződik - Marilyn Monroe a First Lady! -, Chabon ehelyett a szereplőkre és a helyi, színes eseményekre koncentrál, tehát leginkább egy egy különleges krimit olvashatunk, amelyet azok is élvezettel olvashatnak, akik máskülönben mellőzik ezt a műfajt.
(Nem tudom, mostanában miért olyan fájó pont ez számomra, talán azért, mert arról beszéltünk a kedvessel, hogy a Molyon nincs olyan összetartó krimis társaság, mint a sci-fi - fantasy esetében, és krimiszerető énem megsértődött, hogy nem veszik figyelembe.)
"Cudar szél fúj a szárazföld belseje felől, kirabolva a köddel és esővel teli sitkai kincsestárat, és csak pókhálót hagyva maga után meg egy fényes egycentest a tiszta, kék falú pincében. 12.03-kor a nap már kilyukasztotta a jegyét. Merültében lila fénylüktetéssel árasztja el a tér utcaköveit és stukkóit: csak egy kő nem találná megindítónak a látványt. Landsman, átokkal a fején, lehet, hogy samesz, de nem kő."Figyelmeztettek, hogy a hangulata elég depresszív - ezért (is) tologattam három évig a különféle listáimon -, de a tűréshatárom sokat fejlődött az elmúlt években, és viszonylag könnyű épnek maradni a szürke, sitkai időt olvasva, miközben a valóságban lassan, de biztosan ébredezik a természet és egyre hamarabb világosodik. Persze lakói hangulatára is rányomja bélyegét az időjárás, amelyet tovább tetőz a körzetben uralkodó világvége-hangulat: Sitka autonómiája határideje, a második világháború idején kijelölt hatvan év nemsokára lejár. Landsman nyomozónak és társának kilenc hete van, hogy végére járjanak tizenegy megoldatlan ügyüknek, különben a bűnök mennek a süllyesztőbe és a vétkesek örök szabadságot kapnak, ami elég mélyen érinti a nyomozókat. A legfrissebb bűntény tolakszik az előtérbe; Landsman szálló-otthonában, az egyik lepukkant szobában holtak találnak egy drogos sakkzsenit, egy félbehagyott játszma nyomaival a szobában. Ahogy a krimikben lenni szokott, Landsmant nem hagyja nyugodni a sakkfeladvány, és sutba vágva mindent, szívósan belekapaszkodik a furcsa rejtélybe, hogy aztán mindenféle, ahogy-nem-szokott-lenni-szituációban találja magát.
Például a krimikben ritkán szoktak pucéran (Alaszkában!) egy ágykeret segítségével menekülni, majd golfkocsis ámokfutásba kezdeni. Igen, ez egy őrült könyv.
A nyelvezete, az egyedi kifejezésmódja, az őrült hasonlatai - mindenki emeljen kalapot a fordító, M. Nagy Miklós előtt - is különlegessé teszik a könyvet, szerintem minden sokat látott olvasót elbűvölhetnek Michael Chabon szóképei, amelyek a történetben rejlő kisebb sztorikat is lebilincselővé teszik. A humora is zseniális, olyan tárgyilagosan, finoman gúnyolja ki a saját főszereplőjét is, hogy, azt hiszem, ezt nevezik száraz humornak.
A Jiddis rendőrök az év egyik nagy felfedezése és az egyik legjobb olvasmánya, ez már olvasás közben biztos volt.
Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2012
Fordította: M. Nagy Miklós
Ár: 3490 Ft (De különféle akciókban meglehetősen olcsón vágják az emberhez)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése