Könnyű huncutnak lenni

Krúdy szerint - ahogy a mondásával ellátott teán olvasható - nem, de tegnap nekem ezt egész ügyesen sikerült megcáfolni.

A kép a kettőnk együttes erőfeszítéseit ábrázolja, de én voltam a rosszabb, a kedvest néhány könyv vásárlásához két vállra kellett fektetnem a dombon, sokat kellett hízelegnem és még többet fenyegetőznöm.

A patkányok, Inge és Ursula, valamint a zenélő ormányú, kék kiselefánt csak segítettek elrendezni a zsákmányt, nem mostani szerzemények. A jobb felső sarokban látható szürke-fehér folt én vagyok, ilyen kicsire szégyelltem össze magam. Semmi nem tudott volna rávenni, hogy felálljak az ágyról; pénteken majdnem éjfélig fennmaradtam, tornáztam, maníkűrt festettem, szombat reggel takarítottam, elmentem futni (!), végigmászkáltam az egész napot, elképesztő heringpartiba rendeződve Magyarország teljes lakosságával a Könyvfeszten, délben megsültem, kitört rajtam a migrén, ettem finom halat (!), gügyögtem kutyáknak, ettem a hűvös estében gyrost harmadmagammal, megfagytam, megáztam. Ja, és egy regiment könyvet vettem.

Az egész évi beszerzésem ezen a polcon látható - a Feszt előtt csak hármat szereztem be! -, még az újdonat mennyiséggel is vállalható vagyok szerény véleményem szerint. Az egésznek az az oka, hogy már pénteken elfogyott a Tizenegyes állomás a Gabónál, ettől és az unottan bunkó hangvételű tájékoztatástól annyira bedurcáztam, hogy muszáj volt sok mindent beszerezni. Este már kicsit szégyelltem magam és nagyon bűntudatom volt, ma reggel viszont örültem nekik. Majdnem négy hónapig egész jól megtartóztattam magam - egy könyvet ajándékba kaptam, kettőt vettem -, rengeteg címet feljegyeztem különféle füzetekbe, hogy majdkiveszemkönyvtárból, esetlegkölcsönkérem, jajráérmég, rengetegvanotthon, és amikor ezer forintért meg majdnem fél áron dobálják utánam litván, norvég és olasz szerzők érdekes műveit, annak nem akartam tovább ellenállni.

Elsőként megrohamoztam a Gabót egy Rengetegért (élőben nagyon tetszik a borítója, majd csinálok hozzá manikűrt:D) és egy Nagytestvérért. A Cormoran Strike harmadik részért vérzik a szívem, állítólag a fordító kicsúszott a határidőből, ezért nem jelent még meg.

Nitával elkalandoztunk a Scolar (Andrea Molesini: Nem minden mocsok bécsi - 1000 Ft) és a PIM standjához (kulcstartó, két hűtőmágnes + az említett Krúdy-idézetes tea - nem hittem volna, hogy egy könyves eseményen teát fogok venni), majd átmentünk a Geopenhez, ahol 30%-kal olcsóbban kellették magukat a kiadó 20. születésnapjára kiadott, gyönyörű köntösbe öltözött új regények. Nem, A tengert nem vettem meg, jó? A régi kiadás is szép, őt is kell szeretni, meg jönnek még új szépségek. Allendétől a Maya naplója és Jelena Csizsova: Nők férfi nélkül c. kötete jött velem. Meg egy S.-es szatyor, amit kisírtunk a hölgyektől.

A Libri-szigetet is megtámadtam egy H, mint héjáért, gyönyörű könyv, naná, hogy ő lépett vizes kontektusba a hozott üdítővel, de szerencsére megszáradt a napon. 

Nem hittem volna, hogy valaha részt veszek a Deltás akcióban, négyünknek tizennyolc könyvet sikerült első körben összekalapozni - később a kedvest visszakísértem egy körre -, a Trója első részét már megmagyaráztam, hogy miért kell, a Hatalom Kövei kétrészes sorozata, akárcsak a szép Geopenek, hirtelen felindulásból lett megvásárolva.

A Typotex standja volt a végső állomás, az Anyám ajándékai a kedves ajándéka lesz számomra szülinap környékén, a Ma éjjel a falnál alszom elég elvetemültnek tűnik a beleolvasás alapján, de van rajta fekete cica és az értékelések nagyon elismerően szólnak róla.

Remélem, ti is segítettek támogatni az irodalmat.:)