Hogy mi, már vége a novembernek?

Ahogy bambán görgettem az rss-t, észrevettem, hogy kezdenek elszaporodni a novemberi summázós bejegyzések... igen, mert december elseje van. Baszki.

Novemberben nem vettem egyetlen könyvet se, nagyon büszke vagyok magamra, hogy a nagy dajdajozásban sikerült egymás után két üres hónapot összehoznom - tekintve, hogy karácsonyra hét könyvet kapok ajándékba, a beszerzős polc meghálálja majd a hosszú böjtöt. Ráadásul van még egy 35%-os Book24 kuponunk, ami könyvenként jelent ennyi kedvezményt, nem csupán a végösszegből vonódik le. Hm, Aranypinty. Hm, Marina. Briliáns barátnőm. Őrülten boldog?
Nem is nézem tovább a kívánságlistát, inkább azt vizslassuk meg, miket olvastam ebben a hónapban!

Mi, tíz könyv? Csupa meglepetés ér ma.:D

   

   

 

Akárhogy számolom, ez tényleg tíz.
A tigris asszonyáról már írtam, a kezdeti döcögés után nagyon hamar egymásba szerettünk, csak az állatkerti tigris ne jutna annyiszor eszembe... Üdítő élményként lezavartam egy másféle tigrises könyvet, egy újabb Kázmér és Huba-képregényt. A szépségről nagyon jó élmény volt, már majdnem kész van a postja, aki szereti a társadalmi-emberi kapcsolatokat taglaló könyveket, annak számot tarthat az érdeklődésére. A Színek és évek grátisz VCs volt, eléggé kínlódtam vele, aztán egy délután alatt sikerült belerázódni a ritmusába és nem bánom, hogy végre sorra került.
A Jane Eyre egy évek óta ígérgetett újraolvasás volt. A vacak idő abszolút kedvez ennek a regénynek - már szép tavasz is bőven akad benne -, a borongós, esős időhöz valahogy mindig őt társítom (ahogy a vonatozáshoz Sherlock Holmest és az edzőteremhez a Kenzie-Gennaro-sorozatot).
Két kölcsönkért könyvet is olvastam ebben a hónapban; az első a kedvesé, Martintól A jégsárkány... nagyon szomorú volt és a kiadói marketing eléggé félrevitte az éneket, ugyanis nem Westerosban játszódik. A másik kakukktojás a Szívtelen, amit a mindig szívélyes Ilwerantól kaptam, néha jólesik ilyen csajos könyvet olvasni - ezt és a Kázmér és Hubát kivéve nem tobzódtam vidám olvasmányokban.
A The Resurrectionist régi vétel volt a Bookdepóról. Többször nézegettem már a "metszeteket" az olyan bizarr, mesebeli lényekről, mint a sellő, kiméra, hárpia, de eddig nem vettem rá magam, hogy a valójában nem túl terjedelmes szöveget is elolvassam. A Legyek Ura szintén régi adósság volt, és, ha már beszereztem az Európa új kiadását - ami Gy. Horváth László újrafordítását is jelenti -, igazán ideje volt elolvasni. Nem viselt meg annyira, de jólesett utána gyilkos teáskannákról és színpompás térdnadrágokról [Szívtelen] olvasni.
Az ikert tegnap éjszaka fejeztem be, örülök, hogy a Líra akciójában beszereztem, jó kis könyv. Jó kis introvertált, és eléggé férfi könyv. A kertészkedés és az írás tényleg hasonló munka.:)
Volt egy félbehagyásom is, Mihail Siskintől a Levélregény. Nagyon akartam szeretni, de nem bírom az első szerelemmel járó blődségeket, mint például ezt:
„Megmosolyogtat, a szádban bonbonnal aludtál el, a csokoládé leve vékony patakban folyik ki ajkad közül.”

Fúúúj. És hogy a fenébe lehet csokival a szájban elaludni?
 
Az írás terén sajnos nem remekeltem, elég hajtépősre sikerült ez a hónap is, de tegnap nagy kínnal összehoztam A szépségről szösszenetjét, ha lenne haja egy értékelésnek, azt mondanám, annál fogva rángattam ki. Nem lett jó, de ennél többre nem vagyok képes most.

Néhányan írtak olvasási terveket az év hátralévő részére, én nem fogok, mert szeretnék a pillanatnyi kedvem után menni. Bánki Éva Esővárosát és a Mikor eltűntek a galambok c. Oksanent szeretném még sorra keríteni, hogy az összes (18), VCs-be válogatott könyv ki legyen pipálva, de, ha nem jön össze, nem fogok a kardomba dőlni.

A többiek novembere:
Nita
Katacita
Nikkincs
Dóri
Nokedli