A márciusi mérleg

Miközben csúsztam néhány napot a legutóbbi zárással, hirtelen nyár lett, nem győzöm lekapkodni a szekrény felső polcairól az ujjatlan felsőimet, és rácsodálkozni bizonyos ruhadarabokra: jé, ilyenem is van? "Új" papucsot, szandált bezzeg sose találok.
A hónap büszkesége a legalább 40%-os brennbergbányai lejtő túlélése, hála a jó égnek meg a fos GPS-nek, hogy nem emelkedőként jött velünk szembe. Egy olyan irdatlan szörnyeteget kell elképzelni, ami nemhogy egy török, de egy orosz század kedvét is elvenné a megszállástól. De legalább láttunk egy ronda békát és két őzet.

Meglepő módon három kötetet szereztem be az elmúlt hónapban, alapozok a Könyvfesztiválra, ami némileg csúnya lesz.
  
Igazán impozáns, nemde? Rájöttem, hogy az Amikor elhagytak, az egyetlen Ferrante, amit még nem olvastam, most kell. Évek óta játszadoztam a gondolattal, hogy be kellene szerezni, de ellenálltam a Könyvudvarbeli kísértésnek. Most tudatosan mentem utána, mert nem volt kedvem 2700 Ft-ot kiadni az egyébként örvendetes második kiadás előrendeléséért (és ékszer van a borítóján - de nem opál, ahogy az online képek alapján gondoltam). Azóta el is olvastam, a piszkozat felibe-harmadába itt hever.
A Blacksad a kedves ajándéka volt az ötödik évfordulónkra, avagy megtalálta az egyetlen kötetet a Képregénybörzén, ami engem komolyan érdekel. Őt is elolvastam - valahogy sikerült működésbe hozni azt, hogy a friss beszerzéseket rögtön el is olvasom -, majd bevágom egy rövidkés postba.
Az Egyszervolt illatszerek 's azok kicsinyke flaskái... kell ennél a címnél többet mondanom? Halálosan beleszerettem a Tandem Grafikai Stúdió Anno-sorozatába. Először az ollós kísértett meg, majd az arczkenőcsös, de bármennyire is szeretek könyvszuveníreket vásárolni, hármat nem vehettem meg, úgyhogy erre esett a választásom. Még csak végiglapoztuk a pasimmal, annyira cuki és szép és ötletes fiolák meg üvegcsék vannak benne, hogy az érző szívű leányok szénné olvadnak tőle.

Az olvasás terén jobban muzsikáltam, mint februárban, összesen nyolc könyvet sikerült elolvasni:
   

   
Kicsit vegyes a felhozatal; a Szívlekvár, a Nagyrészt halott és a Fekete Dália néhány momentumot leszámítva felejtős olvasmány volt - na, nem annyira jellegtelenek, de a korábbi mezőnytől elmaradnak. Vagy például a mostani Ma éjjel a falnál alszom-Házassági összeesküvés-Amikor elhagytak triójától, a hónap legjobbjaitól.
A Blacksad képileg gyönyörű, imádtam nézegetni... noir cicakrimi, na. Maga a történet roppant egyszerű, de nincs szívem regényekkel versenyeztetni vagy lehúzni. A Nagyrészt halott ötletes urban fantasy, a vízköpők fantasztikusak, de nekem csak egy jó könyv ígérete volt, hiányzott belőle a lélek. Hogy a Logan - Kíméletlen jövőt miért olvastam el, az rejtély. Ja, igen, nem vittem magammal haza második könyvet és ott álltam várólistás olvasnivaló nélkül. Nem mintha egy képregénnyel kihúzhattam volna vasárnap estig, úgyhogy ideje bevallani, hogy igen, a film miatt olvastam el, meg a hajtóvadászat miatt, amit érte folytattunk. Soha nem voltam még ennyi újságosnál pár napon belül. A történet abszolút más, mint a film (milyen meglepő), nagyon felemás élmény volt, de voltak benne szemelkerekítő fordulatok. Majd ő is megy a rövidkésbe.
A Kíméletlen jövő után a Fekete Dáliát választottam az otthon hagyott könyvek közül, már a várólistámon se volt rajta, mert kihunyt bennem az érdeklődés. Talán nem véletlenül; vannak jó pillanatai a történetnek, de nem nyűgözött le. Már róla is készült a post, bővebben majd ott írok róla.

A többiek márciusa:
Almamag
Nikkincs
Nita - akinek mellesleg 8 éves lett a blogja
Heloise
Dóri
PuPilla