A Hold legsötétebb oldala

Összefoglalós-kísérletezős-nem-emlékszem-már-a-részletekre rövidke post.

"A Hold ezer módját ismeri annak, hogy megölje az embert. Ez az első számú szabály, és ez szabályoz mindent. Megvan a módja annak, ahogy mozgunk, ahogy jeleket és jelzéseket olvasunk, ahogyan részt veszünk a kommunikációban és ahogyan kilépünk belőle, az öltözék adatai elemzésének, az embernek pedig ismernie kell mindegyiket, máskülönben az a parányi valami, amiről megfeledkezett, megfőzi, megfagyasztja, megfullasztja, vagy telenyomja sugárzással. Három teljes napot töltöttünk el a porral. Tizenöt fajtája van, és mindegyiknek ismerni kell a fizikai jellegzetességeit a morzsolódástól az elektrosztatikus jellemzőin át a tapadásáig. Mint ahogy Sherlock Holmes tanulja a szivarhamu ötven fajtáját."

Ian McDonald: Luna - Újhold

Tudjátok, m a közös a Holdban és Ausztráliában? Igen, itt is minden meg akar ölni.

Még nyaralás alatt (júliusban...) olvastam. Annak ellenére, hogy a szállás kertjében a kerítés mögött zúgott a forgalom, és hangos zene mellett ordítva ugráltak a medencébe, az első pár oldalon magába szippantott. Meg hát nem igazán lehet nyaralós könyvnek mondani, eléggé megdolgoztatja az agyat, ahogy leíró részek nélkül, egy tempós cselekményből próbálja az ember kimazsolázni az információt és átfogó képet alkotni erről a világról, de én szeretem az agyalós könyveket. Csak A dervisházat és a Botanica Venerist [nézzétek el nekem, hogy lerövidítem azt a hosszú címet]  olvastam McDonaldtól, de egy regény és egy novella elég volt, hogy megmutassa a szerző egyediségét, az eszméletlen fantáziáját. Ennek megfelelően az elvárásaim az egekben voltak, de a szerző gond nélkül megfelelt nekik, sőt.

Olvastam már olyan könyvet, amely idegen bolygón játszódik, de az emberidegen helyszín csak díszlet (macskakő a Verebecskében, baszki!). McDonald Holdja nem ilyen; az emberi test felépítésétől a társadalmi összetartó erőkig minden más és (szó szerint) halálosan idegen egy földi ember számára, így az olvasónak is. Kezdetben elég sűrűn kellett használnom (némi szitkozódással körítve, mert az imádott szerzőnek eléggé elszabadult a fantáziája) a kötet végén lévő szószedetet, brazil, japán, orosz, koreai szavak, kifejezések tarkítják a szöveget becézések, tisztségek, foglalkozások stb. megnevezésére, a szlengről és a vallási vonatkozásokról nem is beszélve. Nem leszek boldog, amikor a második kötet megjelenésekor újra meg kell tanulnom az összeset, a cselekmény felelevenítéséről nem is beszélve. Lehet, hogy vázlatot kellett volna írnom, mint anno A Jég Tűz Dala aktuális részének befejezésekor.

Tetszett, ahogy ezt az Újvilágot egy, jóformán untig ismert társadalmi berendezkedéssel (vagy mivel), az uralkodó családok által irányított hűbéri rendszerrel ötvözi. Ennek megfelelően van minden, amit ettől a formációtól elvárhatunk; klánok közötti folyamatos feszültség, intrikák, pletykák, családon belüli ellentétek, amelyek széthullással fenyegetnek, pedig az összetartásra nagyobb szükség van, mint bármikor. Sejthető, hogy a feszült helyzet előbb-utóbb forrásponthoz ér, és magával sodorja az emberek biztonságérzetét, ami a Holdon egyébként is törékeny. A befejezés teljesen rendben van, de nehéz egy bizonyos könyvsorozat után meglepődni rajta és a szívünkhöz kapdosni, sőt, kicsit olcsónak is hat, de nem lehet mindenben száz százalékosan újat mutatni.

Remélem, nem kell sokat várni a következő részre - na, tessék, én mennyivel sablonosabb vagyok.:)

Eredeti cím: Luna - New Moon
Sorozat: Luna 1.
Kiadó: Gabo SFF
Fordította: Tamás Gábor
Ár: 3990 Ft