A márciusi zárás

Természetesen az időjárás nálam is kivívta a Holtig tartó megvetést, de az, hogy a molylepkék ismét felsorakoznak ellenem, higgyétek el, hogy a tavasz csalhatatlan jele.

Élt bennem egy olyan naiv, titkos elképzelés, hogy a Könyvfesztig nem veszek könyvet - nos, ebben a hónapban is összejött kettő:

 

A Kisvárosi életeket már régóta szerettem volna, a Molyon árulta is valaki, de többszörös érdeklődésem is hidegen hagyta az illetőt, ezért megrendeltem a másik elérhető példányt. Ezzel teljes lett a magyarul elérhető Strout-gyűjteményem, Smaug-boldogan ülök a kincseimen. Illetve, kicsit boldogabban, nekem az a sárkány elég frusztráltnak tűnt.

A Terror szintén must have darab volt - az Agave 35%-os előrendelési kedvezménye szó szerint kihagyhatatlan -, több mint 700 oldalas gyönyörűség, magammal is hoztam a négy napos szünetre. Ennek örömére ma még egy sort sem olvastam, helyette begyűjtöttem némi macskaszőrt a kék pólómra, mert azon mutat a legjobban.

    

 

Az olvasások nem alakultak rosszul. Szerintem könnyű kitalálni, hogy Dan Simmons könyveit a méretük ellenére igencsak kedvelem; ő az a szerző, aki felőlem kétezer oldalas monstrumokat is írhat, mert jó bennük elmerülni és egyiknek se akarok a végére érni. Kár, hogy még se az Olümposzról, se az Éjjeli lepkevadászatról nem írtam (ezt nem Simmons jegyzi), de majd fogok.

Mindig érdekeltek a nők szerepét tárgyaló kötetek, de idén meglepően nőies év van, évek óta először kell figyelnem a férfi-női szerzők egyensúlyára. Nehéz körülhatárolni ezt a kategóriát, mert hol jelentős személyek, hol a női szerepek, hol pusztán a szerző miatt sorol ide bizonyos könyveket az agyam.

Egyébként az Éjjeli lepkevadászat kivételével mindegyik márciusi olvasmányommal elégedett vagyok. A kissé furcsa fogalmazás a Lány a sötétbenre vonatkozik, amit nagyon örülök, hogy végre elolvashattam - még egyszer köszönöm Nitának, akinek ezúttal nem öntöttem le szilvás sörrel a könyvét -,  még jobb is volt, mint amire számítottam, de nem eksztázisba ejtő könyv. Almamag ismét nagyon kedvesen felajánlotta a kölcsönzést, de ismét visszatértem a könyvtárba és nem bírtam otthagyni az Altatódalt. Se az Igaz történet alapjánt, amiről az előző postban gagyogtam. Ráadásul mindkettő sikerkönyv volt, azaz két hétig lehet a szerencsés személynél és nem lehet hosszabbítani. Majdnem rástresszeltem, hogy fogom ezeket ennyi idő alatt elolvasni, aztán a könyvek gondoskodtak róla, hogy kevesebb mint négy nap alatt lerakhassam a vállamról ezt a rettenetes terhet. Márquez Tizenkét vándor novelláját hagytam értük félbe, micsoda taktikus időzítés (=véletlen), hogy akkor nem regényt olvastam. A Baljós óráért és a Szerelemről és más démonokról-ért nem voltam odáig, ez a kis kötet viszont nagyon tetszett.

A többiek márciusa:

Heloise

Nita

Dóri

Nikkincs

PuPilla