2018. december 31., hétfő

A 2018-as év zárása

Ma séta közben találkoztunk Ducival, a hordó alakú, rendkívül tömör testű, kaján mosolyú cirmos macskával, aki csábos idomait illegetve rendszeresen belerondít a futásaimba, vagyis muszáj megállni simogatni és jóleső szuszogását hallgatva a járdán görgetni őfenségét. Úgy érzem, Duci jelenése megkoronázta az év utolsó, amúgy napsütéses, meleg napját.
(Ha már hagyományosan eltérek a tárgytól a postjaimban, miért ne legyen ez most is így.)

Haladjunk a havi zárások mintájára, azaz nézzük először a beszerzéseket:




Harminchét kötetet vettem vagy kaptam ajándékba, ami "ér", azaz fel kell tüntetni a havi zárásban - ezen felül hozzám került A szolgálólány meséjének és A vak bérgyilkosnak az új kiadása, a duplikátumok nem érintik a pénzügyi műveletek ráfordításait nem számítanak új beszerzésnek.
A fentiek közül összesen húszat olvastam el, ami nem rossz arány, és képzeletben megdicsérem magam, amiért sok beszerzést szinte azonnal elolvasás követett - bohémebb könyvmoly koromban mindig is erre vágytam, és ezt a törekvést óhajtom a jövőben maximalizálni, amennyire lehet.

Az olvasás terén messze elmaradok a korábbi évektől... illetve nem, ezt most veszem észre; 2017-ben 75, idén 71 elolvasott könyvvel zárom az évet - nagy megkönnyebbülésemre felmenthetem az új, a korábbiaktól gyökeresen eltérő munkahelyemet -, az éves bontásokat visszanézve szinte folyamatosan csökkenő tendenciát mutatok. Már sokan, sokszor kiveséztük, mik lehetnek ennek az okai, Dórinál a laikusok jó tippeket is találhatnak arra, milyen, elsőre fel se tűnő üresjáratokat lehet találni, de én most elintézem egy nagyvonalú legyintéssel: az emberek változnak, más a fontossági sorrend, az élethelyzetek. 
Ami fontosabb, hogy kevés igazán idegőrlő vagy szar könyvet olvastam. Volt pár, amitől többet vártam, de nem éreztem azt, hogy lopta az értékes időmet, és sok jóleső, nagyon jó történetet ismertem meg - nekem ez az, ami igazán számít.
Mindig izgalommal olvasom mások toplistáit, és én is úgy szeretnék egy rendes sorrendet felállítani, de alkatilag képtelen vagyok rá. Minden jó olvasmányomat másért szeretem és igazságtalannak érzem őket versenyeztetni, de egy kicsit megerőltettem magam - és összejött egy tizenhetes lista. Nem, nem tudok már belőle kettőt lefaragni és így is csaltam egy kicsit.

Tehát az én idei, szedett-vedett toplistám:

  1. Paul Auster: Láthatatlan
  2. Elizabeth Strout: Kisvárosi életek
  3. Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve
  4. Sarah Perry: Az essexi kígyó
  5. Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi
  6. N.K. Jemisin: Az obeliszkkapu és A megkövült égbolt
  7. Carol Shields: Norah, gyere haza!
  8. Toni Morrison: Nagyonkék
  9. Imogen Hermes Govar: A hableány és Mrs. Hancock
  10. Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek
  11. Kazuo Ishiguro: Napok romjai
  12. Neal Stephenson - Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása
  13. Eleanor Catton: A fényességek
  14. Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
  15. Elena Ferrante: Aki megszökik és aki marad
  16. Virginia Woolf: Egy jó házból való angol úrilány
  17. Leïla Slimani: Altatódal
A sorrend viszonylagos, az első három igazából együttesen terpeszkednek a pulpitus tetején, és mindenki beláthatja, hogy Az essexi kígyót nem lehet összehasonlítani a Nagyonkékkel, a D.O.D.O-t Virginia Woolffal, vagy Ishigurót Ferrantéval. Nem egy pályán játszanak - és nem is egymás alattikon, hanem párhuzamosakon.

A rosszakról, a közepesekről, a csalódást okozókról nincs kedvem megemlékezni. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy sajnálom, hogy ennyire szórványosan tudtam az utóbbi időben bejegyzéseket írni - még mindig a magam öröméért, nem a látogatottság végett -, de gondolom sokan éreznek számítógépundort egy monitor előtt töltött nap után, én se vagyok kivétel (ugyanez az oka annak, hogy rémes levélíró vagyok - bocs mindenkitől, fogok válaszolni, bár már nem idén).

Mi van még? Ja, igen, a Várólistacsökkentést teljesítettem és jelentkeztem a következő évire; nem frissítettem az idei teljesítetteket tartalmazó post időpontját, mert csak egy könyvvel bővült az eredeti közzététel óta a lista (Emily St John Mandel: Tizenegyes állomás).
Elkezdtünk a mágikussá vált ágyneműtartóba pakolni és emiatt elhatároztam, hogy azokat a könyveket, amik nélkül tudok élni (vagy egyenesen utálok), elajándékozom a könyvtárnak. Kell a hely, hadd adják a helyüket arra érdemesebbeknek.

A többiek évzárása:

19 megjegyzés:

  1. én direkt próbálom egyre csökkenteni az olvasottakat, nagyon zavar, hogy van egy csomó, ami csak átszalad rajtam, és nem hagy bennem semmi maradandó nyomot.
    és tök igaz, egy csomó jó könyvet nem lehet összemérni egymással, mert vagy más műfaj, vagy más miatt jó, egyszerűen sokszor elég annyi, hogy az ember nagyon élvezi az olvasást.
    tervben jónéhány a listádról, eleanor oliphant, a bejárónők, az essexi kígyó, meg a hableány is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem mindig van pár ilyen könyv, de úgy is jártam már, hogy tetszett egy könyv, és később alig emlékeztem belőle valamire. Ennyi év olvasás után is nyúlhatunk nem annyira jó könyvhöz. Érdekes módon a korai molyévekben olvasottakra még mindig viszonylag jól emlékszem, főleg az erős hangulati benyomásra.
      Remélem, tetszeni fognak.:)

      Törlés
  2. A bevezetés szenzációs, felolvastam hangosan itthon. :D
    "Ami fontosabb, hogy kevés igazán idegőrlő vagy szar könyvet olvastam. " Jaj ez nagyon jó, és képzeld én is hasonló megállapításra jutottam, amikor elkezdtem összeszedni az én kis citromkáimat ebben az évben: nem is volt sok! Volt néhány középszerű, vagy nem annyira jó könyv, de kevés ment az idegeimre, és ezért hálás vagyok ennek az évnek. :) (vagy magamnak, jókat válogattam :D)
    A toplistánkból közös Eleanor, és Az essexi is végülis, mert nekem is a kiemelkedők közt van az is. :) Remélem A hableány is ott lesz!

    Húha, ha már az ágyneműtartó is kezd telni, tényleg meg kell szabadulni néhány könyvtől! :) Én is hasonlóképp fogok tenni jövőre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak végigpörgettem az olvasmánylistát, ha tüzetesen megnéztem volna a nem annyira jókat, biztos felidegelem magam. Egyedül A piros hajú nő az, aminek a gondolata is a plafonra emeli a vérnyomásom.:)
      :DD Tényleg magadnak legyél hálás, meg az íróknak, fordítóknak. Az év aligha tett hozzá bármit.:)
      Angelicáról mindig az Amber c. könyv jut eszembe, annyira hasonlít arra a kurtizánra.
      Még nem kezd tele lenni, csak elkezdtünk belepakolni. Legrosszabb esetben elkezdenem visszahordani a könyveket a szülői házba.

      Törlés
    2. A piros hajúra pedig kíváncsi vagyok... na majd egyszer. :)
      Hát, csak úgy értettem, hogy kegyes volt ez az év ebből a szempontból. ;)
      Nem olvastam az Ambert.

      Huhh, nekem még a szülői házból is kéne elhordani... Ajj, mennyi van ott is. Kell egy könyvtárszoba tényleg. ;)

      Törlés
  3. A cirmos igazán nagy arc lehet! :)
    :o Az ágyneműtartó elnyeli a dolgokat, és az ember elfelejti, mit is tett bele. Szegény könyveket meg kell menteni! :D Nehéz elkezdeni megválni tőlük, nekem még azoktól is, amik nélkül különbön tudok élni, de megéri! ;)

    A listaállítással kapcsolatos véleményed abszolúte osztom. Képtelen vagyok ilyet írni, nem is teszem. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Duci halál édes, csodálom, hogy a gazdája nem puszilgatja egész nap.:)
      Régen én is így voltam vele, szerencsére legalább már a rosszaktól meg tudok szabadulni. És tényleg van egy pont, amikor nem fér több a lakásba.

      Törlés
  4. Awww, cicaaaa <3 zseniális felütés - mint bolond macskás nőnek különösen szívet melengető volt ezt olvasni :D
    Tök jó a 37 beszerzett könyv, szerintem abszolút reális és aranyközépút meg minden.
    Szerintem a 71 elolvasott könyv is szép szám - gratulálok hozzá :) , és ez tényleg annyira így van, hogy az évek során változik az ember preferenciája. De szerintem ez így van jól, és ez a természetes is. Én ezt az évi 50-et szoktam belőni magamnak már évek óta, az nagyjából hetente egy könyvet jelent - ennyit mindenképp szeretnék olvasni kicsit tudatosabban, aztán ha ezen felül teljesítek akkor az király, de ha nem, hát nem. (sajnos elég lassú olvasó lettem így egyetem után, ami tök meglepő, mert akkor tényleg meg se kottyant a napi 150-200 oldal - mármint időben sem tartott olyan sokáig. Most meg... :D )
    De igazából szerintem tényleg ez számít, hogy a (most már :D ) tavalyi olvasmányaid közül nem sok volt a negatív élmény, sőt éppen hogy sok tök jó könyvet ismertél meg - és ezt szerintem tényleg az igazi válogatós olvasással lehet csak elérni, amit a sok könyves olvasás nem feltétlen támogat.
    Látom A hableány is felkerült az évi TOPok közé, akkor ezt valószínű én is szeretni fogom :)
    Ferrante sorozatának harmadik részét még nem olvastam, de jaj, nagyon várom már - eddig tényleg annyira imádtam <3 nekem is ott lesz a toplistámban :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A 37-nek nagyon örülök, főleg annak, hogy a felesleges könyvvásárlások réme elfordította rólam a tekintetét.
      Az ötven szerintem abszolút korrekt elvárás, és ha felülteljesít az ember, meg is dicsérgetheti magát.:)
      Szeretnék kicsivel többet olvasni jöv... idén (tuti, hogy egy hónapig még azt hiszem, 2018 van), de erőltetni nem fogom, belefér annyi, amennyi.
      Szerintem A hableány abszolút neked való.
      Istenem, Ferrante, kikészít az a nő, de nem bírom nem olvasni. A sorozatot megnézed majd?

      Törlés
    2. "a felesleges könyvvásárlások réme elfordította rólam a tekintetét." Ez de tetszik! :D
      Heloise, amúgy szerintem nem csak az van, hogy most lassabban olvassuk el azt a 150-200 oldalt, hanem inkább az idő percepciónk változott meg nagyon az évek során - meg a világ gyorsult fel, sok a dolgunk, rohan az idő, és további klisék. De tény, hogy már máshogy csúszik minden.

      Törlés
    3. Idő percepció. Ez nagyon menőn hangzik.:)

      Törlés
    4. Igen, pont akkor fizettünk elő az HBO Go-ra, szóval mindig megnéztem az új részeket a sorozatból. Szerintem nagyon szuper lett, tök jók a színészek és annyira átjön a könyv hangulata. Ha még nem láttad, akkor nagyon tudom ajánlani. :)

      @PuPilla: igen, totál igazad van. Néha olvasás közben is folyton pörög az agyam, miket kéne még megcsinálni - nagyon kevés könyv tudja azt elérni, hogy ezeket teljesen ki tudjam zárni magamból.

      Törlés
    5. Örülök, hogy jól csinálták meg.:)

      Törlés
  5. Ez a cicás kezdés tökéletes volt! :D
    Köszi a linkelést! :)
    Idén már én is igyekszem a minőségre menni, hogy ne legyen annyi közepes és igen, szar olvasmányom :D
    A toplistádon több közös pontot is felfedeztem, egy-kettő pedig nemsokára nálam is jön (Altatódal, Kisvárosi életek).
    Amúgy már én is szemeztem az ágyneműtartómmal ilyen szempontból, de pár napja kiraktam inkább a hifit a polcról és voilá lett egy félméternyi helyem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, ugyan.:)
      Ahogy néztem, azért elég sok jó könyvet olvastál. Meg nem azért írok bármit is, hogy másokra mutogassak, felőlem mindenki annyit olvas, amennyit akar.
      A Kisvárosi életek elég depis, de megéri, az Altatódal se sámli. Nem tudom, hogyan lehet olyan könyvet írni, amit nem bírsz letenni és nagyon tempós, ez utóbbi pontosan ilyen.
      És hova tetted a hifit?:D

      Törlés
  6. Ducit így ismeretlenül is nagyon lájkolom <3 Most megnéztem a saját könyveim olvasottságát és 38%-nál tartok. Azt hiszem nem kellett volna az a pár év bohó könyvmolyság, ahol csak a beszerzéseim nőttek, de az olvasásom nem igazán :D :D Nah lesz ez még így se! A szelektálás mindig jó ötlet, én is csomó könyvtől megváltam idén, jótékony célra adtam, de még szeretnék szelektálni, és vidékre költöztetni párat, mert ott még van hely, Pesten már nem sok :)

    A posztírásnál eléggé bólogattam, nekem bevallom nicns kedvem már 12 óra netezgetés után még arra kényszeríteni magam, hogy leírjam a gondolataimat egy könyvről. Igazából addigra már gondolataim sincseke, szóval jobb ha nem írok semmit, max olvasom :D

    Boldog új évet kívánok, legyenek idén is szuper olvasmányaid!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alkalomadtán átadom neki a rajongói lájkokat.:) Van még két pótmacskám, az egyik Alba (fehér nőstény, én neveztem el), irtó puha szőre van, Ducitól lakik nem messze, a másik Csizmás (vörös-fehér kandúr, szintén általam elkeresztelve), utóbbi macska állati nagy arc, úgy NÉZ rám - a buszmegálló menet felé menet lakik -, hogy én miért hagyom ott, hogy a szívem belefacsarodik. Egyszer utánam szalad és beleharapott a lábszáramba. Nyáron.:D
      Megértem, amennyit dolgozol, és mivel a cikkírás a munkád, nem csoda, hogy nincs kedved.
      Neked is boldog új évet, hasonló jókat kívánok!

      Törlés
  7. Duci for president! :)
    Szerintem a 71 olvasás még így is szép amellett, hogy az életünk nem az olvasásból áll. A 37 beszerzés meg teljesen tökéletes, majdnem a dupláját olvastad. :)
    Nekem is meg kéne szabadulni egy adag könyvtől, csak én is nehezen veszem rá magam.. A könyvtárnak ajándékozás jó ötlet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, ha így nézem, rendkívül ügyes vagyok.:)

      Törlés