2012. július 19., csütörtök

"Neved csók lehunyt szememen..."

A Versek Blokhoz első darabja az, ami miatt megvettem a Szandi nagy nyári akciójában Marina Cvetajeva verseskötetét - annakidején ugyanez volt a helyzet a Portugál szonettekkel és az Elhagy c. Szabó T. Anna-kötettel -, amióta megismerkedtem, képtelen vagyok betelni vele, úgyhogy nem érdekel, hogy sokan nem olvasnak verset, én ezt ide beteszem:

VERSEK BLOKHOZ

1. 
Neved madárfiók tenyeremben. 
Neved mint jégcsap, üdíti nyelvem. 
Szájmozdulat, egy-rezzenetű. 
Neved négy betű… 
Szép labda, égbe szökellő. 
Ezüstszívű csengő.

Csendes tóba vetett 
kavics visszhangja neved. 
Döndül tompa zenével, 
mint éji lódobogás, ugy enyész el. 
Verdes, mint a magány 
homlokhoz szorított fegyver ravaszán.

Neved – tudod, mi nekem? 
Neved csók lehunyt szememen. 
Dermedt századok fagya enged 
hóra hullt csókjára nevednek. 
Kék csobogású, hűs italom 
neved, álom, mély nyugalom.

1916. április 15. 
Rab Zsuzsa



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése