2012. szeptember 1., szombat

Hullámzó hanga, vad szélbe hajolgat...

Nemrég fejeztem be Emily Brontë verseskötetét, remélhetőleg hamarosan írok is róla, addig mutatok pár számomra tetszetős költeményt tőle:


Hullámzó hanga, vad szélbe hajolgat,
éjfél és holdfény, és csillagos ég;
sötét, de az üdvragyogás vele-olvad,
föld lüktet egekbe, egek lehajolnak,
börtönre vetett lelkünk szabadulhat,
béklyóit, rácsát most törtheti szét.

Rengetegek nagy hangjukat adják
az éltető szélnek, hegyoldalakon;
folyók ujjongva partjuk hasogatják,
völgyeken útjuk gátja-se szabják,
dúlt víz szánt, őrjöngeti habját,
S hátrahagy mindent holt-sivatagon.

Fénnyel és méllyel, s áradva-kihalva,
változva, míg nem lesz éjfélre dél;
égzengve, vagy mint sóhaj-zene halkja,
árny árnyra röppen, egymást tovahajtja,
zord terét villám villámra tagadja,
gyorsan jön mind, sebes tűnt-helye kél.

1836. december 13.
Fordította: Tandori Dezső

__________
Kép forrása: weheartit.com


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése