Nullás hónap (végre) és tervfeleségek

Ha jól emlékszem, idén nem sikerült véghezvinnem azt a bravúrt, hogy négy hétig ne vásároljak új könyvet - egészen mostanáig! Nem tudom, hogyan, de állandóan szembejöttek velem bizonyos kihagyhatatlan ajánlatok, olyan kötetek, amelyek tényleg érdekelnek, akciós áron pedig vétek lett volna őket otthagyni.
Na, jó, az nem igaz, hogy nem vettem októberben könyvet. Vettem, de nem számít új beszerzésnek, mert egy korábbi kiadás már a birtokomban van:

Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma

Tetszik ez a gerinces új trend

Annyit siránkoztam magamban, hogy nálunk miért nem jelenik meg igazán szép külsővel ez a sorozat, hogy nem lehettem önmagam előtt olyan álszent, hogy nem veszem meg. Gondolkoztam mindhárom rész beszerzésén, de annyira hozzám nőtt A szél árnyéka első kiadása, hogy szépség ide vagy oda, ki se nyitnám az újat, A mennyország fogságában meg nem tetszett annyira - de soha ne mondd, hogy soha. Nem igazán értem az Európa könyvkiadási gyakorlatát, de ennyi baj legyen.

Az olvasás terén megszaladt egy kicsit a szekér, tíz könyvet olvastam el, de nem kell elhűlni, máris mutatom, hogy jött össze:
    
   

Van itt minden,  levelezés, szakács-és mesekönyv, képregények, urban fantasy, krimi, újraolvasás, tiszta dőzs. Az "apróságokat" hajlamos vagyok nem számolni, tehát öt releváns olvasmányom volt a hónapban - és mindjárt a végére érek A tigris asszonyának, de nem rakom be ide, hogy megadjam a novembernek a lendületet -, legalább nem csökkent a korábbiakhoz képest.
Az Itt és mostról már írtam; itt-ott fárasztott John és Paul sportról szóló eszmefuttatása (ne, ne, könyörgöm, hagyjátok már a baseballt!), de összességében jó élmény volt olvasni. A Maya naplója talán a legjobb Allendém volt, odavoltam érte - szegény majdnem arra a sorsra jutott, hogy évekig porosodjon a polcon, mert tkp. csak a szép borítója miatt vettem meg (két olvasatlan Allendém van itthon, kettő!), és többször rádöbbentem, hogy voltaképpen nincs kedvem elolvasni, ezért muszáj volt kihasználnom az alkalmat, amikor hirtelen kedvet kaptam hozzá. Nehéz a könyvmoly élete, igen.
Könyvesboltban szaladtam végig a Merre van Pettson? és a Jó éjszakát, kuflik! meséken, továbbá Kárai Dávid: 50 édesség, amit el kell készítened szakácskönyvén. Néha jólesik olyan kötetet kézbe venni, amiben több a kép, mint a szöveg, főleg, ha azok aranyos jószágokat, zöld nadrágos kiscicát és fájdalmasan finomnak tűnő édességeket ábrázolnak. Egyébként egy szakácskönyvem sincs:D, mindig a netről nézek valamit, mert még a receptes újságok töredékét se hasznosítom. Kárai Dávid könyvére - akit a NoSaltyn ízHUSZÁRként ismernek - azért voltam kíváncsi, mert övé a halhatatlan omlós citromos keksz receptje, amit imádunk, gyorsan elkészül, és mindig sikerül, csak én kevesebb cukrot teszek bele. Nagyon nincs tapasztalatom szakácskönyvekkel, de szerettem olvasni a kis bevezetőket, és vannak benne érdekes receptek is, de az tuti, hogy rétestésztát nem fogok itthon csinálni.:)
A Más hangok, más szobák / A fűhárfa c. könyvet már szintén megénekeltem, benne lesz a top akármennyiben. A Zoo City VCs-s olvasmány volt, alig akartam neki kezdeni, mert se a Tündöklő lányok, se a Moxyland nem lett a szőrös szívem csücske. De ez! A Zoo City Lauren Beukes első regénye volt, és szerintem a legjobb. Minden a helyén van: a nyelvezet (nálam itt vérzett el a Tündöklő lányok), a történet, a szereplők, az egyedi világ, annyira imádtam olvasni! Ezek után bizalmat szavazok a Torzóknak is, bár nem hiszem, hogy lesz olyan jó, mint a ZC, inkább a Tündöklő lányok testvérének tűnik.

Ezután megkíséreltem 12. várólistacsökkentős könyvként elolvasni a Kisasszonyokat, ó, jól fog esni valami kis női gyengédség - aha. 20 oldal után abbahagytam, rosszul voltam ettől a negédes tanmesétől. Ehhez képest Anne Shirley története földhözragadt realista próza, Jane Austen meg csupa sziporkázó szellemiség. Pfúj, jézusom. Belelestem a Régimódi lányba, fogyaszthatóbbnak tűnik a Kisasszonyoknál, de túl mély sebet kaptam, hogy íziben megismerkedjek vele.
Ennek ellensúlyozásaképpen muszáj volt Lehane-t fogyasztanom, egyébként is dúlt bennem a vágy, hogy folytassam a Kenzie-Gennaro - sorozat újraolvasását. Az érzéseim nem változtak, nem a Megszentelt életek a sorozat legjobb része, de pihentető olvasásnak megfelelt. Jaj, a kapanyél, hogy is felejthettem el...:)
Felnőni kiábrándító, de még mennyire! A kedvestől fogom karácsonyra kapni Sarah Andersen képregényét, de kisírtam, hogy a hosszú hétvége alatt olvassuk el együtt. Könnyesre röhögtem magam, szerintem nincs nő, aki ne találná viccesnek ezeket a képsorokat, de V. is elég hangosan hahotázott alkalmanként.
Annyira jólesett a képregény-formátum, hogy legott előkaptam a soron következő Kázmér és Hubát, nem akartam gondolkodni, na. Nagyon szeretem ezt a sorozatot, de a való életben biztosan az őrületbe kergetne egy ilyen égetnivalóan rossz kölyök, mint Kázmér.

Hű, de hosszú már a post, és még nincs vége! A tigris asszonyával hivatalosan kész leszek a Várólistacsökkentő játékkal, azaz elolvastam tizenkét, régóta a várólistámon várakozó könyvet. Nem hivatalosan van még öt, amit extrának és/vagy egy szar könyv beugrójának tettem fel, elég zabos lettem volna, ha a Kisasszonyok miatt elbukom a kihívást. Önpusztító viszketegségként érzem, hogy lenne kedvem ötletelni a jövő évi jelölteket illetően, nos, bőven van miből válogatni. Könnyen lehet, hogy a tartalékosok átcsúsznak jövőre (habár feltett szándékom minél többet elolvasni belőlük), mert nagy újraolvasási terveim is vannak; ezek közül már kipipálhatom a Megszentelt életeket, marad az Angyali játszma (avassuk fel az új példányt), egy Joanne Harris (valószínűleg a Csokoládé), és a Jane Eyre, aminek az újrázást már régóta halogatom, mondván, nem fér bele. Jelenleg 85 könyv van a várólistámon, karácsonyra kapok hetet:D, soha nem fog lemenni nemhogy ötvenre, de még hetvenre se ez a szar, akkor meg nem mindegy?:))

Zárásként megemlítem, hogy sikerült kétszer eljutnom az edzőterembe, voltam biciklizni (éljen az eső és az erős szembe szél), tegnap pedig kirándultunk a Nagy-Kevélyre, ahol felváltva sültem és fagytam meg, de egy kád meleg víz és egy tányér gofri elegendő gyógyírnek bizonyult. Felvések magamnak egy piros pontot, amiért egyszer se estem el a gonosz falevelekkel borított kőzúzalékos lejtőn (ellenben rengeteget szitkozódtam) és egy visítozó kölyköt se nyírtam ki, amikor az egri vár makettjénél már vészesen alacsony volt a cukorszintem.
(A képek kattintásra megnőnek.)

Rosa Canina

Moha

Kurva légy belerepült a kompozíciómba

A többiek októbere:

Katacita
Nita és a Booktóber
Nikkincs
Dóri 
PuPilla
Heloise