Mi a népszerű?

Eszembe jutott, hogy írok egy postot az elfeledett könyvekről, aztán, ahogy nekiálltam címeket gyűjtögetni, elbizonytalanodtam. Mi alapján akarok válogatni? Jelöljek ki a Molyon egy olvasási számot, azaz olyan könyveket gyűjtsek össze, amelyeket, mondjuk, harmincnál kevesebb ember olvasott? Vagy olyanokat, amelyek ritkán bukkannak fel a blogokon?
Mindkét elgondolás legalább annyi sebből vérzik, mint ahány szóból megfogalmaztam; egyrészt az aktív olvasók (azaz mi - erre még kitérek) hajlamosak elfelejteni - én legalábbis mindig megfeledkezem róla -, hogy az olvasók halmazát nemcsak mi alkotjuk, hanem az összes többi ember is, aki legalább néhány kötelező olvasmányon végig kínlódta magát. Éles határvonalat nem húzok, mert nem szeretem az élére állított kategóriákat (a világ túl heterogén, túl változékony, túl gyors ahhoz, hogy mindent tiszta kis dobozokba rakosgathassunk), szóval, az "olvasók" halmazba/dobozba/kategóriába/izébe valószínűleg mindenki beletartozik.
És ennek a mindenkinek az is része, akihez csak azok a könyvek jutnak el, amelyekkel ki van tapétázva egy egész város és/vagy film készült belőle. Ezt szoktam felszínnek hívni, ami nem egy korrekt kategória bizonyos negatív konnotációk miatt, de a fejében, ahol mindenki magában van, sok minden megengedett. Lehet, hogy ez nekünk, a "mi"-nek fáj, de, valljuk be, a "mindenki"-hez képest kevesen vagyunk. Egy rövid idő erejéig volt szerencsém megfigyelni, könyvesboltba betévedő személyek milyen köteteket kerestek.

Tehát, könyvesbolt:

   


Sacha Batthyany: És nekem mi közöm ehhez? - Egy néni semmit nem tudott róla, csak azt, hogy valami batthyánys cucc. Gondolom, elegendő támpontnak tűnt a név, amit ismert, mert nem tájékozódik könyves oldalakon vagy újságokból.
Tolvaly Ferenc: A Zsolnay-kód - ezt talán nem kell elemezni. Azért, remélem, olyanok is megvették, akik nemcsak pánikszerűen keresnek valami szép - ez a válogatási szempont nekem mindig fáj - karácsonyi ajándékot olvasni szerető ismerősüknek, hanem tényleg érdekli őket Zsolnay.
Borsa Brown: Az Arab lánya - nagyrészt telefonos érdeklődés volt a sorozat harmadik részéről értelmes, udvarias női hangoktól.
[Kis kitérő: tudjátok, azért jó, hogy másfél évig kész kereskedelmi pokolban éltem, mert én, a skizofrén kultúrsznob nem akartam ettől, a pontatlan címektől, a "keresek egy könyvet, de nem tudom a címét és a szerzőjét" kezdetű mondatoktól, a szépirodalom polcán vigyorgó Coelhótól üvölteni. Még gondolatban sem, esküszöm. Higgyétek el, hogy ez még szúnyogcsípésnek is kevés.]
Kepes András: Világkép - ismert személyiség, akinek van hitelessége
Marie Kondo: Tiszta öröm - viszi a hype (?)

Ez csak egy nagyon kis szelet, egy tapasztalt, harcedzett könyvesbolti eladó valószínűleg jobban tudna referálni, és persze az sem lényegtelen, hogy egy könyvesboltnak milyen a környezete, és azt kitevő embere (vagyis valószínűleg másféle könyvek lesznek népszerűek egy olyan könyvesboltban, ami egy egyetem mellett van, mint ami egy óvoda mellett - triviális példa, de érzékelteti, mit értek "környezet" alatt).

Mivel ez elég sovány anyag, nézzük a Libri általános sikerlistáját:

  
   
 

J.K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Kepes András: Világkép
Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi! - A világ macskaszemmel
Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót - és alkoss valami újat!
Nyáry Krisztián: Festői szerelmek
Stephenie Meyer: A Vegyész
Fábián Janka: Az utolsó boszorkány lánya
Vavyan Fable: Válós regény
Paulo Coelho: A kém
Christina Braun: Nyírd ki csajosan

Azért nem volt hiábavaló a megfigyelésem, az általam mondottakon túl előfordult Coelho és Keri Smith könyve is, de nem olyan feltűnő mértékben, mint mondjuk Sacha Batthany vagy Kepes.

Nézzük a Moly "Olvasottság szerint" kategóriájának első tíz helyezettjét:

   
   
 

J.K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Leiner Laura: Valahol
Kylie Scott: Lead - Szóló
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Brittainy C. Cherry: Lebegés
Jay Crownover: A tetovált srác
J.K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve - illusztrált kiadás
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Kerstin Gier: Silber - Az álmok második könyve

Ez a felület totálisan más képet mutat a népszerűségről, bár a Harry Potter valószínűleg mára a könyvesboltban is felzárkózhatott, mert amikor kíváncsiskodtam, még csak az angol kiadás díszelgett az előtérben lévő kupacban. Egyenként nem akarom a könyveket magyarázni; annyi szinte biztosra vehető, hogy sok az olyan női felhasználó van, akinek a romantikus regény a kedvenc csemegéje, amennyire én látom, ennek a műfajnak is van új "irányzata", a romantikus YA és NA továbbra is virágzik. A HP óriási nosztalgiahullám, nemcsak a szövegkönyv, hanem az illusztrált kiadások divatba jövése miatt is (Martinnál is van-lesz ilyen), emiatt rengeteg olvassák újra az eredeti sorozatot, habár ez itt (még) nem látszik.
A filmadaptáció valószínűleg a Molyos közönségnél is megpiszkál valamit (Lány a vonaton, Mielőtt megismertelek és Vándorsólyom kisasszony).
Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a molyos felhasználók sem alkotnak homogén közeget - biztosan van olyan tag, aki számára az olvasás csak időszakos szórakozás, és olyan is, akinek napi szükséglet, csak hogy két szélsőséget említsek.

Gondoltam, hogy az instagram #könyv vagy #mutimitolvasol hashtaghez tartozó képeiből (azért ezt választottam, mert a fenti kategóriák is magyar olvasókra vonatkoznak) viszonylag könnyű lesz következtetést levonni, de, tekintve, hogy a felhasználók gonosz módon nemcsak az éppen olvasott könyveket taggelik be ezekkel, hanem teljes könyvespolcokat, hangulatképeket, kozmetikumokat (!) is, nem látom sok értelmét vacakolni vele, különben se tanulmányt írok. De Lány a vonaton, Harry Potter és az elátkozott gyermek, Festői szerelmek többször szembejött velem kb. öt percnyi nézegetés alatt.

Kérdezhetnétek, hogy oké, ez érdekes, de mire akarok kilyukadni? Tulajdonképpen semmire; a kíváncsiság vezérelt erre a röpke összehasonlításra, vagy inkább köldöknézegetős bejegyzésre. Igazából szeretnék erről a témáról beszélni, na, csak kinyögtem végre. Van még azonban hozzáfűznivalóm.

Hol vagyok én?

Nézzük Amadea sorrendbe állított kívánságlistájának első tíz helyezettjét - tizenegy, mert gyenge ember vagyok:

   
   
  

Joyce Maynard: Otthon a világban
Carlos Ruiz Zafón: Marina
John Williams: Augustus
Ljudmila Petrusevszkaja: Rémtörténetek
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Julie Orringer: Légzőgyakorlat fuldoklóknak
Jennifer Lawson: Őrülten boldog
Donna Tartt: Aranypinty
Donnie Eichar: Halálhegy
Szécsi Noémi - Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)
Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

Nos, hol vagyok én? A fasorban se. A statisztikák és sikerlisták, a marketingesek rémálma felejthető része vagyok. Félre ne értsetek, nem az a célom, hogy a különleges ízlésemmel [kieg. megj.: én is HP-generációs vagyok, elolvastam az Alkonyatot, nekem is volt YA-korszakom, átrágtam magam Stephen King életművének egy részén stb.] hencegjek, csak beszélgetni szeretnék, mert ez egy érdekes téma.
Kíváncsi lennék, hogy ti hol vagytok? Hogy viszonyul a kívánságlistátok, a kedvenc könyveitek, az idén olvasott könyveitek listája az enyémhez és a fenti toplistákhoz? Írjatok nekem egy kommentet, bloggerektől jobban örülnék egy bejegyzésnek - legyen belőle körbepost! Játsszunk! Könyvet, hangszórót nem sorsolok ki, de a gügye book tagek (pfuj) alapján tudom, hogy szerettek körbe adogatni.
Kicsit mellékvágány, de többek között azért is érdekes, mert, valljuk be, jóformán egymásnak írjuk a postokat - ezért röhögtem nagyon a "mikor és hol olvasol ennyit"-fitogtató könyves kérdéssoron, amikor körbejárt -, alig olvas valaki könyvesblogot. A massza, a felszín számára a blog valószínűleg az egoblot jelenti, esetleg a beauty blogot (ha tudná, hogy még még kertészblogok is vannak!), és nincs olyan közvetítő, hidat alkotó médiafelület, amin keresztül az emberek eljuthatnának a könyvesblogokhoz. A sci-fi - fantasy körben formálódik valami, és, ahogy a port.hu által szervezett sci-fi nap mutatta (az emberek nem fértek be a terembe), van rá igény. Még bennem is felébredt akkor a kultúrmissziós viszketegség, amikor a kiadókat képviselő emberek beszélgetésén egy lány suttogva megkérdezte a mellette ülőtől, hogy ki az a Kim Stanley Robinson - szerintem a "mi", az aktív olvasók között még az is tudja, kicsoda KSR, aki egyébként nem olvas fantasztikus irodalmat. A gondolatmenetben innen már csak egy lépés, hogy ha lenne egy online felület, ahol a blogok eljutnának az olvasás iránt érdeklődő emberekhez, akkor talán sokkal több elfeledett gyöngyszemet olvasnának el, nem fucccsolnának be könyvsorozatok, sztárok lennénk, javulna a szövegértés és helyesírás...
... és még a világbéke is eljönne, ugye?
Ha ezt anya kutyája mondta volna, azt felelném, hogy Tücsök fiam, hülye vagy. Beszélő kutya helyett csak simán betársulok Tücsök mellé hülyének.

A többiek véleménye a témában:
Katacita - nála kérdőívet is ki lehet tölteni
Dóri
Nima