WTF

Kacérkodtam a gondolattal, hogy elolvasom Victor Milán regényét, a Dinoszauruszurakat. Tegnap este volt szerencsém beleolvasni a kötetbe, aminek nemcsak a borítója vérciki, de tartalmi és fordításbeli gyöngyszemek miatt is heveny szemöldökrángásaim voltak:
1. Hópihe, a dinoszaurusz. Ha egy kislány a plüss unikornisát Hópihének hívja, teljesen rendben van. De egy több tonnás szörnyeteget, bazmeg?!
Egy másik neve meg Kis Nell. A fejezet úgy kezdődik, hogy Kis Nell hátsóját éppen nevelési célzatú vesszőzésben részesítik. Én, naiv valami cselédlányra vagy pikáns jelenetre asszociáltam, mi a franc, ez nem fantasy, hanem erotikus regény? Erre kiderül, hogy ez is egy dínó. Mégis mekkora, hogy el lehet náspángolni, bokáig ér, és azért tartják, hogy elkapja a patkányokat?
3. "Sikoly harsant" és "húserőd" - tök jó, a fordító tud angolul, de magyarul nem. Ezek tipikusan olyan árnyalatnyi különbségek, amit csak az anyanyelvi beszélők érzékelnek. A "harsan"-ban van valami méltatlankodó vagy dühös él, és a kiáltás, ordítás képes harsanni, a "húserőd" meg inkább "hústorony".

A borító gyönyöreit, az összehangolatlan stílusokat, amit a lányos tipográfia, a klasszik páncélos lovag és a kukacos bőrű, oldschool dínó sugall (mintha egy gyerekkönyvből vágták volna ki, istenem) inkább nem részletezem, gyönyörködjön mindenki a vizuális sokktól:

Nem szeretek bezzegelni, de mérföldes különbségek vannak a magyar és az eredeti kiadás dizájnja között. Utóbbinak egységes, friss, mai, menő stílusa van, dinamikus, pedig azon is pici mellső lábakkal dínó van, felszerszámozva és páncélos faszi a hátán. Sajnos nem elég az eredeti elemeket lemásolni.