Ha már Európa

Ahogy a Marinát kerestem az Európa kiadó honlapján, feltűnt, mennyi érdekes könyv várható tőlük. Biztos zubog az ereimben az endorfin, de jelenleg elég sokan vannak az engem érdeklő kötetek.
A kép meglepően változatos; tobzódhatunk a nőkkel kapcsolatos kötetekben és az egzotikus szerzőkben - kínai, mozambiki, belga és spanyol író is helyet kap az orosz, a francia és az amerikai mellett.

Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet - elsüthetném a "már régóta érdekel" mentőmondatot, de az az igazság, hogy az új külsővel sokkal jobban érdekel ez a benga szépség. Felszínes vagyok, na.







Jonathan Franzen: A huszonhetedik város - senkit ne izgasson, ahogy engem se, hogy két olvasatlanom csücsül a polcon tőle... St. Louisról szól Franzen kronológiailag első regénye, egy hajdan virágzó városról, érdekesnek tűnik a témája.







Celeste Ng: Amit sohase mondtam el - per pillanat nem érzek eszeveszett vágyat az elolvasására, de néhány jó ízléssel bíró moly polcán-kívánságlistáján feltűnt - remélem, hamar elolvassa valamelyikük és véleményt nyilvánít róla.
(Annyira jó a szerző neve. Bekerül Sosnowski, Nye és Ee mellé a gyűjteményembe.)



Cixin Liu: A Háromtest-probléma - a könyv, amit izgatottan, besózva vár az sff-szekció. Lehet, hogy túl kicsi vagyok hozzá, de kínai sci-fi, vajon milyen lehet?









Stefan Hertmans: Háború és terpentin - a fülszöveg egyik idézete fogott meg:
"...»falvak és földutak, lovas kocsik és gázlámpák, mosókádak, imaképek és konyhakredencek planétáján, ahol negyvenévesen is már öregek voltak a nők, zárdába dugták a makrancos polgárlányokat, és mindenhatók voltak a plébánosok«..." Ennyi.

Kent Haruf: Kései párbeszéd - a címével fogott meg, de a fülszöveg alapján is ígéretesnek tűnik; két idős ember szárba szökkenő kapcsolatáról szól, amelyet sem a kisváros közössége, sem a főszereplők gyermekei nem néznek jó szemmel. Szerintem elég ijesztő, hogy nemcsak az öregek tudnak begyöpösödöttek lenni...

Rosemary Sullivan: Sztálin lánya - nemrég említettem, hogy egyre jobban érdekelnek a nőkről szóló életrajzok-életregények, ő is beáll szépen a sorba.

Mia Couto: Az oroszlán vallomása - a kiadó egyik tagja annyit áradozott a regényről, hogy már csak ezért is rajta tartom a szemem. Mozambiki szerző! Mágikus realizmusszerűség! Tetszik ez a sokszínűség, az, hogy a kiadók egyre nyitottabbak arra, hogy nemcsak angolszász szerzőkből áll a világ - remélhetőleg ez az olvasókra is igaz...

Pallavicini-Andrássy Borbála: A lelkünkhöz nem nyúlhatnak - nem igazán érdekeltek a magyar történelemmel kapcsolatos kötetek, de lehet, hogy lassan ez is megváltozik? Gazdag nemesi családból származó úrilány emlékiratai az 56-os forradalomról és a kitelepítést követő tanyasi életről.

Alfredo de Braganza: Amrita - a magyar származású indiai festőnő élettörténete. Bevallom, nem hallottam még róla.

Frédéric Beigbeder: Oona és Salinger - Joyce Maynard: Otthon a világban kötete után ismét vájkálhatok Salinger magánéletében, de kérdéses, hogy szeretnék-e. Ugyan nem olvastam még Beigbedertől, de van bennem némi tartózkodás iránta - majd beleolvasok egy könyvesboltban, hogy megítéljem, tényleg el akarom-e olvasni.

Végső következtetés: tudtam, hogy nem maradok sokáig könyvtárazás nélkül.