Most a várólista őskövület elemeiről fogok valamit pötyögni, és tervezek még egy postot írni a kedvenc szerzők, könyvek változásáról.
****
 |
| Semmi köze a posthoz, de olyan jól néz ki. (Forrás.) |
Régi bűnösök messzire érő jajszava, ez jellemez engem, miközben végigpörgetem a várólistámat.
A hőskorban, amikor még nem vagy éppen elkezdtem használni a Molyt és jelölgetni a beszerzett köteteket, nagyon, nagyon rossz voltam. 2012-ben még 144 könyvet szereztem be, de emlékeim szerint jártam 200 közelében is. Nyilvánvalóan pótcselekvés volt, emellett sportot űztem a nehezen fellelhető könyvek rutinszerű beszerzéséből - így sikerült összegyűjteni Colleen McCullough Róma-sorozatát - ami hét, egy kivételével két kötetre bontott, magyarán kurva vastag részből áll -, és amiből még egyetlen részt sem olvastam el. De fogok, esküszöm. Tényleg. A könyvek hosszú távú befektetések, és nálam rendszeresen kerülnek elő rég összeharácsolt kincsek; idén ilyen volt a Hideghegy, az Én és te, a Sherlock Holmes visszatér (azaz hétből három régi könyv, szerintem ez jó arány), a tavalyi mérleg pedig 26/87 - nem lehet mondani, hogy nem igyekszem.
Persze ez a szerencse szavatolódás nem minden könyvre érvényes; a fentebb említett ízlésváltozás nem kedvez az összeharácsolt könyvtornyoknak, legalábbis az enyémeknek biztosan nem. A csajos szerzők (Kate Furnivall vagy Katherine Webb) megszívták, a szép címmel bíró Ódon ritkaságok boltja vagy az akkor még kaphatatlan Kis Dorrit Dickens-művek szintén. Monstrum-fóbiám van, még a Hideghegy bizonyos részei is extra adag türelmet igényeltek tőlem, egy igazi angol romantikus, terjengős kötetnek már a gondolatától elzöldülök. Francia testvére, A nyomorultak könyvmoly-pályafutásom egyik legnagyobb kihívást jelentő darabja volt. Inkább verjenek vele agyon, minthogy még egyszer elolvassam. Bernard Schlink Hazatérésére vagy az Éjszakai állatkertre se bírom rávenni magam - a hirtelen felindulásból elkövetett, akciós ámokfutásoknak ritkán pozitív a végkimenetelük. Tegnap, könyespolc-karbantartás közben, tartottam egy kisebb selejtezést, rögtön felszabadult egy fél polc. Ők mennek eladásra, és, ha nem kelnek el, eladományozom őket, hátha örömmel töltenek el valakit. Van némi bűntudatom a kidobott pénz miatt, de kesergés helyett igyekszem ésszel vásárolni - az öt-hat évvel ezelőttihez képest sokat javult a helyzet, nagyon ritka az impulzusvásárlás, és rendszeresen lemeózom a beszerzéses polcokat, hogy igen, még mindig van kedvem őket olvasni. A Vadhattyúk - A fényességek - Az aranypinty bődületes hármasától tartok (a pszichológiai nyomás végett egymás mellé rendeztem őket:D), és megfogadtam, addig nem vehetem meg a 2666-ot, amíg legalább egyet el nem olvasok közülük.
A legnehezebb kategóriát a "van hozzá kedvem, de most mégsem"-féle régi könyvek alkotják, ők teszik ki a Várólistacsökkentés tetemes részét, de még mindig van miből válogatni, és, ahogy telnek az évek, úgy termelődik az új adag, hála a jó égnek.:)
Az alábbiak csupán szemezgetések az olvasatlan 140 könyvem közül, amiket évek óta húzok, érdekelnek, de túl nehéz / ez csak egy krimi, más sürgősebb / túl vastag / stb. A Bábjátékosok már kétszer szerepelt a VCS-ben, de egyszer se bírtam még magam rávenni, hiába tűnik jónak.
- Tanja Kinkel: A bábjátékosok
- Yann Martell: A helsinki Roccamatio család a tények tükrében - ez is tök jó elvileg, de veeeee.
- Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
- John Irving: Árvák hercege - beválogattam az idei VCs-be, meglátjuk, lefordulok-e róla.
- Azár Náfiszi: A Lolitát olvastuk Teheránban
- Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet - vaskos, és állítólag nem is jó.
- Anne Brontë: Wildfell asszonya
- Anne B. Ragde: Berlini nyárfák - ráadásul egy trilógia első része. Legalább annyi eszem volt, hogy a többi részt ne vegyem meg.
- Antonio Tabucchi: Fonák játék - túl okos könyvnek tűnik, ami majd jól megmondja, hogy hülye vagyok.
- Mary Lawson: Varjak tava - láttam, hogy Katacitánál is ott vigyorog. Elvileg sima kis családregény.
- Melania Mazzuccco: Vita - anno imádtam az Egy tökéletes napot, de, ha ezt meglátom, kiver a víz a hosszától.
- Michelle Richmond: Úgysem ismered - legtrollabb könyvcím ever.
- Toni Morrison: Nagyonkék - tőle még a Szerelem is ott van. Attól tartok, hogy nem lesz olyan jó.:D
Sok esetben bebizonyosodik, hogy a félelmem alaptalan volt, az elmegy-egynek - féle közepes élmény is gyakori, de a legrosszabb eset, hogy a könyv olvashatatlan (számomra), viszonylag ritka.
A többi post, amit nem sikerült fentre bezsúfolni:
PuPilla
Dóri
A Berlini nyárfák szerintem tök jó könyv, az egész trilógia az. Fájdalmas, de jó. Szerintem szeretnéd :)
VálaszTörlésKöszi a támogatást, nem tudom, szerencsétleneket miért tologatom ennyi ideje.:) Megpróbálom idén sorra keríteni.
TörlésAnnyira ismerősek ezek az érzések ezekkel a régóta várakozó könyvekkel kapcsolatban. A Moly szerint legrégebb óta a Rúnajelen vár rám, 2009 óta, és valahogy mindig elhalasztom az olvasását.. Remélem hogy lesznek majd olyan régóta tologatott könyveid, amelyek végül kedvencekké válnak, vagy legalább nem átkozod magad a megvételükért. :)
VálaszTörlésA Rúnajeleket én is sokáig toltam, a VCs-vel sikerült. Jó egyébként, nem a szokott Harris, nyilván, de szórakoztató, és gyorsan lehet vele haladni, ne higgy az Ulpiusos kötésnek.
TörlésSzoktak lenni nagyon jók, köszi.:)
Nita, ezzel a Rúnajelekkel lehet valami... én is már 2009-2010 óta tologatom kb. :D Két vcs-ben is benne volt, de nem olvastam el még mindig. :D
TörlésÉn is egy vagy két vcs-be beraktam, és nem ment. :D Nem tudom, miért ekkora mumus ez, pedig szeretjük Harrist.
TörlésMert tudjuk, hogy nem olyan, mint a megszokott Harris.:)
TörlésIgazából annyiféle Harris van, mindegyiknél félhetnénk. :D
TörlésAnnyira jó ez a cím! :) Már nekem is van egy hasonló piszkozatom, a régi adósságokról, amik nem szerzők és életműveik, csak egy-egy könyv. :) A várólistám végtelen és tele van matuzsálemekkel... Tényleg néha meglepő, hogy azt hinné az ember, ez nem is olyan régi könyvem még, és közben meg kiderül, hogy mondjuk 2011-2012 környékén vettem meg, azóta is vár... :S :) Azokban a korai molyos (és ifjonti hevülettel teli) években én is rengeteg könyvet szereztem be... Halomszám vettem a használt angol könyveket pl., merthogy milyen olcsó mind, és ha csak egy hajszálnyit is érdekelt, már dobtam is a (virtuális) kosárba a többihez... Ezek a felhalmozott könyvek pedig nagyrészt csak álltak és álltak, és állnak.
VálaszTörlésHű, az a három monstrum egymás mellett a polcon, az nem semmi látvány lehet! :D Engem frusztrálna. :) Jó, hogy kijelölted ezt a célt, és addig nem jöhet melléjük újabb monstrum. :)
Megfogott a posztban az a kis rész, ahol írod a húzom-halasztom indokait, és közte: "más sürgősebb". :D A "sürgős" könyvek, jó kategória! :) Persze ez is egy jó kis dinamikus kategória, mindig más tűnik sürgetőbbnek, hogy el kellene olvasni. :)
A helsinki... -t ajánlom, én olvastam 1,5-2 éve kb., vcs-ben, tetszett, és nagyon gyors olvasmány amúgy. A Nagyonkéket meg tavaly olvastam, az is vcs-s volt :D :D , de annyira nem ragadott meg, végül nem is posztoltam róla semmit. (Ez nálam elég ritka.)
Köszi.:) Remélem, kiteszed a postot, jó látni, hogy nemcsak én szenvedek bizonyos könyvekkel.
TörlésFogsz közülük selejtezni? Nagyon felszabadító hatása van, ha az embernek sikerül tőlük elszakadni.
Engem is frusztrálnak, de most Franzent olvasok, az se kis darab, és még élek.:)
Én néha a vékonykákkal is szívok, á, ez nagyon kicsi, majd később gyorsan lenyomom, mert most mást kellene elővenni... annyira hülye tudok lenni.:D
Köszi, mindenképpen szeretném elolvasni A helsinki...-t.
Ó, jaj... majd meglátom, ha nem jönnek be, mennek adománynak, vagy bárminek. A hely is kell.:D
Hááát, kéne még selejtezni, de egy nagy körön már túl vagyok, és még így is sok megmaradt, amire azt mondtam ugye, hogy azért még el kéne olvasni, aztán majd meglátjuk... de lehet, hogy sokkal kíméletlenebbnek kellene lennem.
TörlésIgen, a vékonykáknak meg tényleg ez az átkuk, könnyebben halasztjuk őket arrébb. :D
Majd szép fokozatosan.:)
Törlés